Kosztolányi és a sakk

Ferencváros polgára volt a múlt század elején Kosztolányi Dezső író, költő, a Nyugat első nemzedékének meghatározó alakja, aki az Üllői út 21. alatt lakott, és sokszor megfordult a Lónyay u. 18/b-ben, ahol a legendás folyóirat szerkesztősége volt. 1907-ben adták ki azt a kötetét, amelyben az Üllői úti fák című verse jelent meg, a könnyes-bús búcsúzás az ifjúságtól: a költeményt a lakásában írta.

Szoros barátságot ápolt Juhász Gyulával és Karinthy Frigyessel, akik mindketten kiváló sakkozóknak számítottak. Kosztolányi maga is lelkes híve volt a játéknak, a kor szellemének megfelelően sokat időzött a kávéházakban, ahol a kártya és a dominó mellett az úri közönség rendszeresen sakkozott is. Az író egyik törzshelye a Nagykörút és az Üllői út józsefvárosi sarkán akkoriban működött Valéria kávéház volt.

Verset és prózát is írt a „feketesárga tarkaságról”. Sakk-matt című novellájában az ellenfél hadsora elé vont acélgyűrűje „a kombináció szédítő merészségével s a logika vaskövetkezésével” hatott. A figurákat is költői magasságokba emelte: „A bástyák keményen állottak, a futók serényen vigyáztak, a lovak mintha fülüket hegyezték volna.”

Felesége szerint, aki maga is szívesen ült sakktáblához, Kosztolányi játéka túl mohó volt: örült, ha leütötte játékostársa figuráit, és általában ez volt az oka annak, ha vesztett.

Kosztolányit a mai sakkozók azzal ismerik el, hogy a Magyar Sakklexikonban többször is szerepeltetik: az irodalom és a sakk tárgyalásakor egy utalás erejéig, majd önálló, róla szóló szócikkben is. Ferencvárosban az utókortól emléktáblát kapott az Üllői út 21. alatt, a József Attila-lakótelepen pedig iskola viseli a nevét. A tanintézmény arról is nevezetes, hogy 2014-ben bekapcsolódott Polgár Judit nagymester képességfejlesztő Sakkpalota Programjába.

Száraz Sándor

(Megjelent a 9 magazin 2024. márciusi számában.)