Nem lépnek egyszerre – Kubatov kontra Csányi

A szorító egyik sarkában Csányi Sándor OTP-elnök, a magyar sporton mint nemzetstratégiai ágazaton belül is legfontosabb helyet elfoglaló magyar foci legfőbb szervezete, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnöke 2010 júliusa óta. A másik sarokban Kubatov Gábor állampárt-igazgató, a Fidesz alelnöke, az exceltáblák doktora, a Ferencvárosi Torna Club (FTC) elnöke 2011 februárja óta.

A két fajsúlyos szereplő konstruktív együttműködése alapvetése is lehetne a 2010 óta kormányzati és egyéb, például OTP-forrásokból százmilliárdokkal kitömött magyar labdarúgásnak. Ám az elképzelt konstruktív együttműködés hiú ábránd igen hosszú ideje, mindebből sok jó már nem sülhet ki. A kettejük között a nyilvánosságban kipattant nyílt és semmiképpen nem baráti üzengetés újra felszínre hozta a Kubatov és Csányi közötti évtizedes ellentétet. Az értelmezéshez néhány dolgot meg kell vizsgálnunk közelebbről: vajon miért is utálják a fradisták az MLSZ-t? És az elnökét? Miért könnyű ezzel Kubatovnak hergelnie a fradista szurkolókat?

Kizárás az NB I-ből

Az egész ott kezdődött, hogy 2006 nyarán az MLSZ – akkori elnöke Kisteleki István – licenszadó testülete a Fradit kizárta az első osztályból. Sem előtte, sem azóta nem volt másodosztályú a rekordbajnok Ferencváros. A jogtalan kizárás komoly indulatokat szított a szurkolók és úgy általában a fradisták körében. Eddigre a Fradi pénzügyi helyzete, a stadion körüli ingatlanpályázattal kapcsolatos cirkusz is megviselte a szurkolók idegrendszerét. Felelőst akartak, az MLSZ kézenfekvő volt ebből a szempontból, és bár a FTC Pártolói Egyesület végül kiperelte a licenszadó testület névsorát az MLSZ-től, a jogtalan kizárásnak sem felelőse, sem elégtétel érte sohasem lett. Bár a bíróság előtt sem állt meg a kizárás.

Ebbe a helyzetbe érkezett meg Csányi Sándor 2010-ben, és lett elnöke a nem szeretett MLSZ-nek. Hogy miért pont ő? Erről Orbán Viktort kellene megkérdezni. Csányi a NER-ben, ha úgy tetszik, kakukktojás. Az OTP – és ezzel minden NER-szándék ellenére még mindig a legnagyobb magyarországi bank – vezetőjeként és nagyrészvényeseként már a NER kiépülése előtt nagypályás játékos volt: sem falubeli, sem családtag, nem az elmúlt tizenöt évben szerezte a vagyonát, befolyását. Leginkább mintát szolgáltatott a változatos iparágakban érdekelt oligarcháknak.

„Össztársadalmi eufória”

Egészében nem világos, mikor és miért szerette meg a focit. Ha egyáltalán megszerette. Viszonyát a labdarúgáshoz az általa mondottak fejezik ki a legjobban: „Nincs még egy produkció, amely olyan mértékű össztársadalmi eufóriát okoz, mint a foci.” Az eufória érdekében elképesztő mennyiségű pénzt sikerült 2010 óta elégetni. Valaki egyszer biztosan összeszámolja a taótól kezdve a legkülönfélébb állami támogatásokat, állami tulajdonú vállalatok támogatásait, és persze az OTP által beleölt irdatlan pénzeket. Igen nagyon hiányzik ez is az ország büdzséjéből, fejlődéséből. Így akár az is feltételezhető, hogy Csányi személyes szerepvállalása és az OTP milliárdjai is kellettek ahhoz, hogy a rendszer ne piszkálja őt. (Láttunk már a NER-ben oligarchát több helyen is klubelnökösdit játszani hasonló okokból.)

Annak oka, hogy Kubatov Gábor mégis kőkeményen piszkálja Csányit – és az MLSZ-t –, öltözői pletykák szerint az, hogy Csányi nyitott a Tisza felé, de az is biztos, hogy a két fontos ember konfliktusa nem most kezdődött. Ne is szaladjunk ennyire előre. Kezdjünk a közelmúlttal: sem Csányi, sem Kubatov pályája nem ígért sportvezetői karriert.

Csányi nagy terhet vett magára 2010-ben a feudális, „urambátyám” berendezkedésű MLSZ-szel: a magyar foci a gödör alján tapicskolt, átláthatatlan pénzügyek, forráshiányos klubok, lerohadt létesítmények, no meg szélsőséges, agresszíven szenvedélyes, de csökkenő létszámú szurkolótáborok jellemezték labdarúgásunkat.

Menetrendszerű büntetések

2011-ben lett Fradi-elnök Kubatov Gábor, a szurkolók által is finanszírozott klubátvilágítással indított, amit aztán elsumákolt. De gyorsan elérte, hogy az állam megvegye, majd 11 milliárdért újjáépítse a Fradi Üllői úti stadionját. Az építkezés alatt jött az átmeneti népstadionos időszak, és jöttek az MLSZ-büntetések. 2013 márciusában egy Újpest elleni mérkőzés után a szövetség menetrendszerűen 3,5 millió forintra büntette a Fradit. A mai napig nem világos, hogy a büntetések miatt Csányi Sándor ellen szervezett szurkolói tüntetés kiszivárgott – kiszivárogtatott? – ötlete kitől származott: Kubatov találta ki, hogy menjenek a szurkolók Csányi házához, vagy éppen ő beszélte le a őket erről? Meg is tört a sohasem erős bizalom az elnök és a szervezett szurkolók között.

Az ügyben a rendőrség kikérdezte Kubatovot is és a Fradi „Szeku” vezetőjét, Baranyai Imrét is. (Kubatov és a szurkolók kapcsolata 2006, az őszödi beszéd kiszivárgása és az azt követő események óta volt magyarosan „különleges”.) A Csányi elleni tüntetés végül nem valósult meg, sőt, sajtóhírek szerint Kubatov az OTP Nádor utcai központjában kereste fel Csányit, és „tették helyre” a dolgokat. Kubatov inkább a saját szurkolóival kezdett háborúba igen hamar.

Vénaszkenner

2013 nyarán a háborús bűnökkel vádolt Csatáry Lászlóra emlékező molinóval a szurkolók jó messzire elvetették a sulykot. Ki tudja, kinek az ötlete volt ez, de adta magát, hogy Kubatov példát statuáljon. Hosszú perpatvar, üzengetés, veszekedés lett belőle. A folytatás az elkészült új stadion, benne a magyar találmány, a vénaszkenner lett. Ez jó időre elterelte a szurkolók figyelmét minden egyébről. Évekig tartó bojkott és tüntetések következtek. Az MLSZ-nek nem volt miért büntetni, így évekig nem volt jele az „elnökök harcának” sem, leszámítva a 2017-es esetet, amikor a Fradi vezetői azzal bosszantották az MLSZ által delegált hivatalos személyeket, játékvezetőket – kifejezve a teljesítményükkel kapcsolatos elégedetlenséget –, hogy minden egyes Üllői úti meccsen sétálniuk kellett a külső parkolóból. Emiatt az MLSZ büntetett; a pitiáner játszmának végül megállapodás, személyes találkozó vetett véget. „Találkoztam Csányi Sándor elnök úrral, akivel sok mindenről beszélgettünk. Az MLSZ partner volt, a figyelemfelhívásnak szánt lépésünket megértette, az elképzeléseink találkoztak, így megállapodtunk egymással” – mondta Kubatov a Blikknek.

Dicséretek és „a legnagyobb ostobaság”

Sőt! Ugyanebben az évben, 2017-ben Kubatov azt is mondta: „Csányi Sándor a legjobb MLSZ-elnök a rendszerváltás óta. Illethet engem kritikával, de az biztos, hogy megbízhatunk benne gazdaságilag. Rengeteg munkát belefektet, benne van a lelke, azonban borzalmas apparátus dolgozik alatta.”

2021-ben, az akkor zsinórban második válogatott Eb-szereplés után Kubatov még inkább magasztalt. „Sokan dicsérik a csapatot. Ezek a fiúk meg is érdemlik. Volt azonban még egy ember, aki nélkül a részben hazai rendezésű Eb nem valósulhatott volna meg. Ez az ember Csányi Sándor, az MLSZ elnöke. Csányi Sándorral a múltban sok építő vitám volt már, de tudom azt is, hogy ő mindig csak adott a magyar labdarúgásnak, sosem vett el attól.”

Szép, ugye? Úgy tűnt, elrendezték végre közös dolgaikat. Ebbe az évekig tartó kegyelmi állapotba robbant be az idei szezonra bevezetett úgynevezett „magyarszabály”. Amelyről Kubatov meglehetősen sarkosan fogalmazott: „Az MLSZ-döntés a legnagyobb ostobaság, amit az elmúlt tizennégy évben láttam.” Hozzátette azt is, hogy a klubot senki nem kérdezte meg.

Csányi szintén megszólalt a döntésről:„Nem elfogadható, hogy az elmúlt tizenöt évben rengeteg pénzt használtunk fel, és van olyan csapat, amelyben alig van magyar játékos.” „Látható, hogy a Fradinál volt a legtöbb külföldi az elmúlt szezonban, de a helyzet javult, már ők is törekszenek arra, hogy fiatalokat építsenek be. Bízom benne, hogy ha nem is a következő, de a 2026/2027-es szezonban lesz annyi fiatal magyar, tehetséges játékos a Fradinál, hogy tudja teljesíteni ezt. Nem büntetni, hanem ösztönözni szeretnénk.”

A „magyarszabály”

Tegyük jó messzire félre, hogy a Ferencváros tradícióinak mennyire felel meg a kubatovi modell, amely külföldi edzőkre, temérdek külföldi zsoldosra éget el a temérdeknél is több pénzt a nem éppen önfenntartó modellben, máskülönben miért fogyott volna el a Fradivárosra szánt pénz? Kubatovnak nyilván nem esett jól a szurkolók által is gyakran pedzegetett kérdések Csányi-féle interpretációja: hol az utánpótlásunk, hol vannak a magyar, a Fradi-játékosok?

„A férfi NB I-ben a teljes támogatási összeg a 2925/26-os idényben 325 millióról 500 millió forintra emelkedik, ez utóbbi megszerzéséhez pedig a csapatoknak minden NB I-es mérkőzésen legalább öt hazai (akinek érvényes hivatalos okmánnyal igazolt magyar állampolgársága van) labdarúgót végig a pályán kell tudniuk, és ebből legalább egynek fiatalnak (2005. január 1-jén vagy utána született magyar állampolgár) kell lennie.” Ez a 2025 májusában hozott MLSZ-döntés kétségtelenül nem kedvez a Fradi jelenlegi modelljének, és úgy tűnik, nagyban hozzájárult a közösségi médiában hónapok óta igen aktív klubelnök-pártigazgató egész pályás, hisztérikus letámadó hadjáratához. Gyakorlatilag nem múlik el nap Kubatov Gábor életéből, amikor ne hergelne valaki ellen az internetes felületein. Az MLSZ különösen ellenszenves neki. Például videó készült arról, hogy soha nem ment senki az szövetségtől a fantasztikus Fradi-beléptetést megnézni. Pedig valakinek kétségkívül nagy „siker” lenne, ha a világon egyedülálló vénaszkenneres beléptetést átvenné az MLSZ. Videó készült arról is, hogy Makreckis, a Fradi-játékos haját megtépi egy lila, és a játékvezető nem ad lapot az ellennek. Ez is az MLSZ hibája nyilván. Kikockázott videók hibás, a Fradit sújtó játékvezetői döntésekről. Nem maradhatott el a videó arról sem, hogy mennyire rossz az új szabály. Ha Tóth Aliért (sic) jönne a Bayern Münchentől ajánlat, akkor nem engedné el – mondta Kubatov. A „magyarszabály” miatt.

Trágár szidalmak

Csányi az MLSZ-t, a kupadöntőt érintő felvetésekre szokásához egyáltalán nem híven hosszabban is reagált: „A Ferencváros ultrái édesanyámról is megemlékeztek nem éppen pozitív kontextusban, amikor azt skandálták: »Csányi, te állat, ba..d meg az anyádat!« Még ha nem is a Ferencváros elnöke, a Facebookon igen aktív Kubatov Gábor szervezte ezt a gyalázkodást, talán akkor is joggal vártam volna el, hogy mint a klub első embere és az egyik politikai párt vezető személyisége – aki egyébként a nyilatkozatai szerint száműzni szeretné az obszcenitást a lelátókról –, elhatárolódjon ettől a megnyilvánulástól. Az, hogy ezt nem tette meg, meggyőződésem szerint nemcsak az ő, de a klubja és a politikai közössége szégyene is.”

Kubatov megszólítva érezte magát többszörösen is, teljes joggal. A reakcióját nehéz minősíteni, ismerve a pályáját és tetteit, inkább csak idézzük őt is. „Van egy régi szabály, amit az elnök úr is idáig betartott és én is, hogy a sportpályára, a labdarúgásra nem vetül rá a politika. Annak ellenére mondom ezt, hogy a klubunk alapító elnöke politikus volt, és én is a hazámat szolgálom az országgyűlésben. Mindig is azt mondtam, hogy a politikát távol kell tartani a sporttól, amennyire csak lehet. Ezt a szabályt az elnök úr most átlépte, amin csodálkozom.” Tehát a politikát távol kellene tartani a sporttól. A klubelnöknek ezek szerint nem tűnik fel, hogy amikor ő mondja ezt, az a legnyilvánvalóbb cáfolata a saját szavainak. „Ha az a kérdés, hogy elítélem-e ezt a dolgot: igen, elítélem, mint ahogyan minden más ilyet. De legyünk méltányosak, sok éve dolgozunk együtt, de soha nem hallottak még tőlem olyan interjút, hogy például milyen jó lett volna, hogy amikor a vénaszkennert bevezettük, az MLSZ támogatott volna minket ebben, vagy amikor ezerötszázan álltak, tüntettek a házam előtt, a személyes biztonságom, a családom kockára volt téve, akkor az MLSZ elnöke, elnöksége nem emelt szót ez ellen. Ha bajtársiasságot követel az MLSZ elnöke tőlem, akkor érdemes megvizsgálni ezt is, hogy ők bajtársiasak voltak-e velem bármikor is.”

Harcmező

Nem lehet, hogy éppen ő ezt komolyan gondolja, de elnézve az ország politikai és gazdasági elitjét, ők egy másik valóságban élnek, mint például a ferencvárosi polgár. Alighanem azoknak lesz igazuk, akik szerint az ország életére ilyen jelentős befolyással bíró két ember futballügyi csatározása csak kulissza a nyilvános politikai harcmezőn, amelyen a szurkolók csak statiszták, az ellentét pedig politikai természetű. A legújabb fejlemény, hogy Csányi Péter, az OTP frissen kinevezett vezére – Csányi Sándor fia – egyre élesebb hangon bírálja a NER-kormány gazdasági tevékenységét. Láthatóan erodálódik a politikai rendszer, a tákolmány recseg. Ha valóban nem vetülne a labdarúgásra a politika, az igen jó lenne, még ha ezt éppen Kubatov Gábor állampártigazgató, klubelnök szájából hallani gyötrelmesen hiteltelen és felfoghatatlan is.

„Bakócz Tamás”

(Megjelent a 9 magazin 2025. augusztusi számában.)