Egy éve tűnt fel a magyar égen Magyar Péter; immáron és kisvártatva és lassan már egy hónapja Donald Trump az Egyesült Államok elnöke; változó világunk vékony jegén korcsolyázik a hideg ismeretlenbe emberiségünk, „világrendszerváltás van”, lejt törzsi táncot fején idült vigyorral Orbán Viktor, de neki mostanában nemigen jön be a táltos-sámáni jövendölés; ugyanakkor nagy a baj.
Szeretett kerületünk fejlesztésének következő etapja a Mester utca kipimpelése lesz. Gondban a bohóc – Orbán Viktor nem is tudja, melyik kezet harapja meg. Több száz iskolában volt bombariadó a múlt héten.
Férfias fidesznyikek és irodalmiaskodó óellenzék, gumicsizmában az árvízi gáton, és a felvilágosodás óta nem látott egyházi álszenteskedés.
Kistérségünkben, Ferencvárosban a június 9-én megválasztott képviselők progresszivista, előremutató célokért fognak feltehetően munkálkodni, ami jó lesz Ferencvárosnak. Kérdés persze, hogy a tágabb környezet – főváros, „kurva ország”, Európa és a széles nagyvilág – mit enged majd.
Ilyenkor, június második felében lelassul az élet. Dögmeleg is van, az iskolának is vége, ritkítják a tömegközlekedést, jó annak, akinek van légkondija, akinek nincs, az a 4-6-osra menekül a hőség elől. Jobb kerületekben van párakapu, szerencsére a miénk ilyen jobb kerület. Ezenközben labdarúgó-Európa-bajnokság is zajlik, nemcsak Németországban, de a Bakáts téren is. Valamint Gyurcsány.
Nehéz. Nehéz nem himnikus szocreál ódát zengeni a vasárnap estéről, ráadásul az nekem nagyon énidegen, nem is tudom, hogyan kéne csinálni, pedig olvastam Zelk Zoltánt. Viszont ellenszélben, nehezített pályán ekkorát győzni erős. A ferencvárosi választás nagyon egyértelmű felhatalmazást ad. És akkor a fővárosi és országos fejleményeket nem is említettem. Gyengült a NER. Nem is szólva az új uniós felállásról, mert ott is elmaradt a Fidesz által remélt posztfasiszta áttörés.
