Évforduló, mindjárt hónapforduló, trendforduló, medencei bukóforduló süllyedéssel

Egy éve tűnt fel a magyar égen Magyar Péter; immáron és kisvártatva és lassan már egy hónapja Donald Trump az Egyesült Államok elnöke; változó világunk vékony jegén korcsolyázik a hideg ismeretlenbe emberiségünk, „világrendszerváltás van”, lejt törzsi táncot fején idült vigyorral Orbán Viktor, de neki mostanában nemigen jön be a táltos-sámáni jövendölés; ugyanakkor nagy a baj. 

Áprilisi voks; újévi lengyel–magyar focimeccs: 1-0; hogyan tovább, Budapest?

A meglepő 2024-es év után kérdés, merre fordul 2025-ben a magyar politika, amely persze a világtendenciák kiszolgáltatottja bizonyos értelemben. Mit hoz Trump elnöksége, lesz-e totális gazdasági kudarc Nagy Márton gazdaságpolitikájából, erősödik vagy gyengül a NERsevizmusnak életet adó Putyin? Opció-e az előre hozott választás, lehet-e további remény a kormányváltásra, vagy országunk végleg beleragad a sztyeppei sárba? Elviszik-e a kukákat, jár-e majd a 4-6-os? 

Jelentés az elzász-lotaringiai csatatérről

Még el sem kezdődött az árvíz miatt halasztást szenvedett nagy duellum (párbaj) Strasbourgban, már botrányok zavarták meg az „Unió elnöke”, Orbán Viktor instant bestseller hakniját. Mikor Orbán Viktor sajtótájékoztatóba kezdett volna, Kövér László gyerekkori barátjának fia, Gyekiczki Márton rohant be az ülésterembe és kérdezte a miniszterelnököt, hogy „mennyiért árulta el a hazát?”. A magyar szakos német zöld EP-képviselő, Daniel Freund előre óvott, hogy Orbán trollkodásra és saját maga áldozati pozícióba helyezésére fogja használni az alkalmat, és a magyar kameráknak és bértollnokoknak fog játszani – ez hiánytalanul megtörtént.