Kampányfinis, tüntetéskomparatisztika, magyarok és Péter

Midőn e sorokat rovom (szombat, 19.20), pont leállt – véletlenül? – a 444.hu szolgáltatása, pedig két eszközön is nézem. Fura. Pont ilyenkor csúszik be valami hiba? Netán túlterheléses támadás áldozata lett az oldal? Babrálsz, Tóni? Telex van, 24.hu is.  Csekkolom az mno.hu-t is, az megy, mint a veszett fene.

Magyar Pétertől eltérően nem jártam Békemeneten sosem. Talán nem is járok már soha. Pedig jó lett volna, legalább a múlt héten, legalább látni Szűcs Nelli színművésznőt, amint a háború ellen agresszívan tombol egy olyan vásári varietében, ami miatt az egész előadóművész szakma napestig pironkodhat. (20.22. van, a 444 még mindig nem jön be.) Szerencsém van viszont, a Fidesz ötös számú vágóhídjának – helyesbítek: tagkönyvének – birtokosa, egykori ismerősöm, Bayer Zsolt a Magyar Nemzet online-on főoldalas gyorskommentben állt bele a 2024-es EP- és önkormányzati kampány utolsó nagyeseményének ekézésébe. Mielőtt Bayerra térnék – nem az Európa- és világhírű, magyar származású Bayerre, a Bayer Lilire gondolok, hanem Zsoltra, akit Magyarországon nem kell bemutatni, másutt viszont mindenhol igen –, elmondanék pár személyes tapasztalatot a mai délutánról a Hősök teréről.

A profizmus az profizmus. Darus hangszórós teherautóból három állt az Andrássyn a Bajza utcáig. Nagy teljesítményű hangszórócsokorral. A téren nem tudom, mennyi, mert ahol álltam – a Műcsarnok lépcsősora mellett, társaságomban tartózkodó barátném optimistán meg is jegyezte: „Orbán itt kezdte, itt is fejezi be?” –, nem látszott oda minden. Sok kivetítő volt. Jó volt a színpadkép, a két nemzetiszín zászlóval bevont felvonulási oszlop. Nem volt technikai probléma, bomba- vagy tűzriadó, kánikula volt, többször hívtak is orvost (volt) napszúrásos tüntetőkhöz, én például elővettem a tavalyi szalmakalapot, azzal átvészeltem. Neves színészek szóltak: Jordán Tamás, Bálint András, Nagy Ervin, Rusznák András és Thuróczy Szabolcs. Voltak zenék, nem meglepően például Rost Andrea, Dvořákkal és Puccinivel, szavalat és beszéd: Tarr Zoltán az EP-listáról és Bujdosó Andrea ugyanonnan. A tüntetési kultúrprogi a szolidarizálás mellett az időkitöltés eszköze is, ez színvonalasabb időkitöltés volt, mint a Vidnyánszky-ripacskodás a Margitszigeten, a Nagyréten a múlt szombati Békemeneten. (Ahol, mivel elasztikusak a határai, meg sem lehetett becsülni a résztvevők számát.)

Hurrá! 21.05. van, és visszajött a 444! De most már maradok az mno.hu útmutatásainak értelmezésénél. Bayer ismert és alpári kötözködő, ha jól emlékszem, 1998 óta a nevét sem írtam le, most mégis – a helyzet komolyságára tekintettel – idézgetni fogok gyorsreakciójából. „„Minden idők legnagyobb tömegrendezvényét tartjuk június 8-án” – közölte Magyar P., s közben úgy nézett az ATV-ben Szöllősi Györgyire, hogy látszott, szokásához híven legszívesebben felpofozná, vagy hozzávágná a naciját csatos övestül.” Elegáns, minek tagadni! Bayer a nőverő kontextust lovagolja, amikor az már három hónapja is pimpós volt. „Vagy hirtelen elájulna, de esés közben kivenne a zsebéből egy levél xanaxot, üresen, majd a mentők kiérkezésekor felállna, s fahangon közölné, »nincs semmi bajom«, majd beülne az autójába, megvárni, míg azok az okvetetlenkedő mentősök elhúznak végre.” Ez most biztos utal valamire, ami elkerülte a figyelmemet, viszont a Xanax, az nagy X. „Hát, P., voltak már többen…” – mondja Bayer, valószínűleg Rákay Ph. Kálmán zenetévés hülyegyerek – mozgóképes megváltó és nagyszabású utánérző – 2002-es Kossuth téri Orbán-gyűldéjének tömegszámlálójakénti legendás tevékenységére utal, amikor a Wachsler Tamás-féle tüntetéselhárító térrendezés előtt még valóban többen fértek ott, és a jó Kálmán 4, de lehet, hogy csak 2 millió embert vizionált oda. (Biztos LSD-én volt.) De menjünk tovább a bayeriádán! „De talán forduljunk a megfellebbezhetetlenekhez, a szakértőkhöz (mínusz ócska, bolsevista trükk), vagyis a 444-hez. Szerintük: »A Hősök tere teljes területe, terepakadályok nélkül körülbelül 28 000 négyzetméter.« Világos. Mínusz terepakadályok, legyen 24 000 négyzetméter. P. a tér közepére rakatta a színpadot, így a túlsó fele eleve nem játszott, maradt tehát nagyjából a fele, 12 000 négyzetméter. A színpad előtt sűrű volt a tömeg, ott számolhatunk 4 fő/négyzetméterrel, legyünk megengedők, s mondjuk azt, 2000 négyzetméteren ennyien álltak, vagyis az 8000 ember, a maradék 10 000-en, a szellős részeken 2 fő/négyzetméter, az 20 000 ember, mindösszesen tehát 28 000. Nem rossz az. De azért voltak már többen. Itt is, ott is. Méghozzá sokkal többen. A »minden idők legnagyobbja« ezúttal elmaradt. Persze ez semmit nem jelent, P. majd bemegy Szöllősi Györgyihez, és ellentmondást nem tűrő hangon ki fogja jelenteni, »ez volt minden idők legnagyobbja«. Mert én vagyok minden idők legnagyobb…” Zsoci dühöng, mint a hátára fordított svábbogár, apróka lábaival kapálózik, nemigen tud talajt fogni, rettenetes érzés lehet e közírónak a tehetetlenség és a gravitáció súlya, fröcsög tovább: „legalább remekül meg volt szervezve. Volt például remek és jó hosszú műsor. Majd másfél órát ácsorogtak a hívek a rekkenő hőségben, fellépett boldog-boldogtalan, mire végre megérkezett P., az éjjeliszekrényre rakott kicsike állólámpa, a fröccsöntött messiás.” Ez már ugye a végstádium, rájátszás a Magyar Péter felbukkanásakor a Dűne c. filmre utalás, Lisan al-Gaibra, aki a sivataglakó fremenek megváltója, talán még tányérja és pohara is van az ünnepi asztalnál. De tényleg?! Kezdjük el most jelzőzni az ő felettes énjét, Orbán Viktort? Megteszi azt a magyar digitális népművészet és még csak pénzbe sem kerül, mint a Megafon nyíltarcú, tisztaszemű influenszerei. „Megmondta, hogy »lépésről lépésre« – orvost! –, meg hogy »legyetek aktívak online« – orvost! –, valamint »fel kell állni a fotelből« – orvost!, továbbá »köszi Azi« – orvost! –, nem utolsó sorban »elveszett a befőttek befőttjellege« – orvost! –, végül »nem ék, hanem kapocs« – orvost! Jó kis beszéd volt. De a legjobb a bácsi volt, aki múlt héten még a békemeneten gyalogolt, de már tiszás – orvost! (…) Na mindegy. Ennyi, sőt ennyike. Így zajlott minden idők legnagyobbja a minden idők legnagyobbjától. Holnap pedig szavazás. Legyünk ott mindannyian!”

Sokan mondják, hogy az utolsó héten erősödött a Fidesz. Sokan mondják, hogy ma, szombaton, egymillió lakásba csöngetett be ötvenezer Fidesz-aktivista, sokan mondják, hogy túlzóak az elvárások, hogy mi is történhet vasárnap. Lehet. Valamint lehetne egy közhelysort idecitálni most – „választást kell nyerni, nem közvéleménykutatást”, „a puding próbája az evés”, „majd átmegyünk a folyón, ha odaértünk a hídhoz” etc. – nem tudhatni, hogy pontosan mi lesz vasárnap. Egyet azonban lehet tudni: 2006 ősze óta nem vergődött ekkorát a Fidesz, 2010 óta pedig a NER. Lehet eső, lehet hó. Lehet a Fidesznek kedvező, széljobbra tolódó – ha tetszik: fasizálódó – Európa, győzhet az elnökválasztáson Donald Trump akár egy jobb amerikai börtön (San Quentin, Huntsville, vagy a régi időkben: Alcatraz, Sing Sing) cellájából is, mennybe mehet kézenfogva Putyin és Xi (Hszi) és egy szerelmetes férfibarátság keretében nézhetik, mit percekig?, hosszú percekig!, az örökélet öröklétében a félelmetesen gomolygó felhőket, galaxisokat és fekete lyukakat, a mindenség urai lehetnek mindörökké – és a lábukhoz talán odakucoroghat a mi kis uzurpátorunk (zsarnokunk) dorombolni. Lehet. De az biztos, hogy ennyire még nem zuhant meg az elmúlt harminchat évben, mióta van szerencsétlenségünk ismerni őt.

Magyar Péternek drukkolok (saját nevemben), ő hasítja a monolitot, drukkolok, hasítsa tovább, ha nem máma, akkor holnap mindenképpen. Drukkolok, de más kérdés, hogy nem szavazok rá – hogy kire szavazok, az annyiban titok, hogy ez endorszálás lenne (angol: endorsement: választás előtt utolsó napos újságírói felszólítás az ikszelés helyére), és ez nem az a média, ahol endorszálni lehetne. Azért nem szavazok rá, mert a szavazás összetett dolog, nemcsak matek, de etikai, esztétikai és ideológiai kérdés is.

Szavazni KELL! És azért kell, mert ebben a hibrid, parlamentáris autoriter, populista ésatöbbi rendszerben, amíg van választás, addig el kell menni és véleményt kell nyilvánítani. Hajrá vasárnap!

 – vba –

Fotók: Stépán Virág

Ajánlott cikkeink

Megtisztult a Pöttyös utcai metrófelszín

2024. december 6.

Terelések és lezárások vasárnap a Fővám tér környékén, a villamosok sem közlekednek

2024. december 6.