A kilencedik kerület képviselő-testülete januári rendkívüli ülésén másodszor is, a decemberinél is nagyobb többséggel leszavazta az Ecseri úti metrómegálló felszínrendezésének kibővített költségvetését. Akár éveket is csúszhat a beruházás emiatt. Pedig a környéken élők szerint nagy szükség lenne arra, hogy végre rendbe tegyék a József Attila-lakótelep Üllői úti végében fekvő, igencsak elhanyagolt területet, igaz, nem biztos, hogy dupla áron.
Aki délpesti – mindegy, hogy máig ott él, vagy mint én, a gondtalan gyerekévek után júdásszívvel elhagyta a Lőrinc–Kőbánya–Erzsébet–Kispest–Külső-Ferencváros határolta bermudanégyszöget, és a talmi fényekkel csábító központba költözött –, jól ismeri „az Ecserit”. Az M3-as ikonikus megállóját majd’ fél évszázada építették a bel- és külváros közötti lélektani demarkációs vonal mértani közepén, és az 1980. márciusi átadása óta a Kőbánya-Kispestet Újpest-Központtal összekötő metróvonal fontos állomásává vált. Rangadók előtt sokáig itt gyülekezett a Fradi béközepe a Népliget felé tartva, itt pihentek meg a romkocsmákban borongó külvárosi fiatalok egy-egy alaposan átfilozofált este után falásnyi giroszra, kortyintásnyi sörre vágyva; és persze munkából, iskolából hazafelé sietve itt száll le az a közel húszezer felnőtt és gyerek, akik a József Attila-lakótelepen vagy a Máv-Aszódi negyed szürke téglás tömbjeiben laknak. Az Ecseri út fontos csomópont, ami összeköti a perifériát a belvárossal, a kőbányai melóst a Váci út csupa üveg irodatornyaiban dolgozó fehérgalléros igazgatóval, Deák Bill Gyulát Földes László Hobóval. Sokan, sokat és régóta használják, nem csoda, hogy alaposan elvásott már.
„Bizony, fel kéne újítani, mer’ sok itt a csöves – mondja a Spar előtt, kiszolgált tolókocsiban ücsörgő idősebb férfi, és ahogy mondja, lopva, mintha csak az orrát törölné meg, hüvelykujjával a tér távoli végében gyülekező, kopottas külsejű férfiak felé bök. – Van baj, a múltkor az egyik haverom ötvenkét ezer forintos büntetést kapott egy deci borért, pedig a szegény hajléktalan. Azóta úgy csinálom, mint az amik” – azzal előkapja az ülés alól a barna, lipótis papírzacskót, és demonstratíve megzörgeti az orrom előtt. „Zöldszilváni, kérsz?” – köszönettel nemet intek; pedig hideg van, a fotós kolléga fázósan húzza össze magán a pufidzseki gallérját.
„Kirúgtak mindenkit”
Az önkormányzat 2021 novemberében a közösségi tervezéssel foglalkozó Urban Dialog Kft. közreműködésével online kérte ki a lakók véleményét arról, hogyan újítsák fel a metrómegálló környékét (ahogy arról lapunk is beszámolt 2022. márciusi számának 12. oldalán).
A kérdőív kitöltőinek többsége a köztisztaságot és a közbiztonságot nevezte meg legnagyobb problémaként, de sokan kifogásolták a pavilonokban működő üzletek szolgáltatásainak színvonalát is. A több mint ezerhétszáz válaszadó részvételével készült felmérésből egyértelműen kiderült, hogy a helyiek tisztább, biztonságosabb, zöldebb környezetet szeretnének. A tér arculatát meghatározó pavilonokkal kapcsolatban a közvélemény-kutatás arra jutott, hogy a tér használói elsősorban pékség, zöldség-gyümölcs, papír-írószer, bisztró, kulcsmásoló funkciókat szeretnének a kérdéses területen. Az is egyértelművé vált, hogy a többség, 42 százalék, sokkal kevesebb, csak négy-öt pavilont szeretne a területre, 10,5 százalék mondta, hogy egyáltalán nem kell pavilon, 16 százalék, hogy kilenc-tíz pavilonra van szükség, és 31,5 százalék, hogy maradjon meg az összes pavilon. A nyílt pályázaton induló cégek ajánlatai közül a bírálóbizottság végül a Bakáts tér felújításának terveit is jegyző Garten Studio és a LAB5 terveit fogadta el, amelyek fedett pavilonokat és a jelenleginél nagyobb, élhetőbb zöldterületeket álmodtak a térre. (A tervekről szóló beszámolónkat lásd a 2022. szeptemberi számunk 8–9. oldalán.)
A felújítás előkészítése el is kezdődött, a metrómegálló melletti pavilonsoron működő vállalkozásokat kitessékelték a bérleményükből. „Kirúgtak mindenkit – mondja egy környékbeli férfi. – Lehetetlen állapotok vannak; nem tudok egy kulcsot lemásoltatni, mert már a Mister Minit is bezárt. Bezárt a pizzázó, a Fornetti, a nyomtatványbolt, a madáreledel-árus, a reggeliző – még a kocsmát is bezárták, pedig az a legfontosabb közintézmény egy ilyen centrumban, hát nem?! Én értem, hogy szar volt, ott ültek előtte a trógerok. De most, hogy bezárt, már én sem tudok meginni egy fröccsöt. Egy szabó is volt a közelben, ott szoktam felhajtatni a nadrágomat, amikor az asszony nem ért rá megcsinálni. Most mindenkit elzavartak, áll az egész. Ami az önkormányzatnak is rossz, nem jön a lóvé: egy üzlethelyiségért – most mindegy, hogy itt van a dzsandzsa közepén – a bérleti díjat azért ki kell köhögni. Költségvetési tétel.”
A lakók kulturált környezetet szeretnének
Az első látványtervek ígéretesnek tűntek, a tervezők európai mércével mérve is színvonalas ötletekkel álltak elő. A beruházást a környékbeliek is támogatták: amikor ott jártunk, nem találtunk olyan nyilatkozót, aki azt mondta volna, felesleges közpénzt költeni a térrekonstrukcióra. „Mijez, mijez?!” – kérdezi az édesanyja ölébe bújva egy négyévesforma kislány. „Interjút készítünk az anyukáddal” – válaszolom. „Integet az anyukámnak” – így érti a kicsi. Nevetünk, de hamar megkomolyodik a hangulat: „Erre egy csomó gyerek jár iskolába, féltjük őket, mert, hogy mondjam, »nem kulturált« a környezet – mondja a szemét összehúzva a fiatal mama. – Ha körülnéz, látja: vannak itt azért figurák. Jó, én nem félek tőlük, de a gyereket nem szívesen engedném le egyedül a térre. Hol itt fetreng valaki, hol ott. Most mondja meg őszintén, ki akarja ezt nézni?”
A lakók rendezett környezetet szeretnének. Tisztaságot, közbiztonságot, hasznos szolgáltatásokat nyújtó kisvállalkozásokat. A beruházás elindulását egyetlen tényező akadályozza: a kivitelezés költségei – a városháza szerint döntően az infláció és az annak hatására megugrott alapanyagárak miatt – az eredetileg tervezetthez képest közel a duplájára, kétmilliárd forintra ugrottak. Emiatt a Demokratikus Koalíció (DK) nemrég „véleménynyilvánító népszavazást” is rendezett, amelyen, mint Facebook-oldalukon írják, a József Attila-lakótelep és az Aszódi lakótelep lakóinak 6,5 százaléka, összesen 762 ember nyilvánította ki a véleményét. A szavazók elsöprő többsége, 71,5 százaléka úgy nyilatkozott, hogy támogatná a tér felújítását, de csak „új, színvonalas és olcsóbb tervek alapján”. „Engem is felhívott egy nagyon kedves nő a DK-tól – mondja egy, a közeli házak egyikéből kilépő idős hölgy. – Kérdezték, mit szeretnék: sok pénzből megvalósuló, hiperszuper felújítást, vagy egy olcsóbb, de rendes tereprendezést. Mondtam, hogy a nagyon drága megoldást nem támogatom, de azért mindenképpen örülnék egy új, szebb térnek.”
A hölgy úgy látja, az elmúlt években sokat emlegetett „hajléktalanproblémát” túllihegi a sajtó és a közbeszéd. „Nincsenek olyan sokan. Igaz, a mi kapunkban is alszik egy szerencsétlen ember, egy hónapja ki is hívtam hozzá a mentőket, mert féltettük, nagyon hideg volt.
A diszpécser megkérdezte, szerintem beteg-e, »vagy…?«. Mondtam, hogy »vagy«; nyáron is mindig itt fekszik a padon télikabátban, mellette a maradék vagyonkája jutaszatyorban, meg a borosüveg. De ismerjük, itt volt lakása – aztán vagy eladta, vagy elcsalták tőle, nem tudom. Kihívtam a mentőket, kijöttek érte, elvitték. Utána pár napig nem láttuk, aztán megint csak itt volt. Megnyírták, kicsit rendbe rakták, de látja, megint itt fekszik a kapualjban.”
Parázs vita a közelgő választás előtt
Baranyi Krisztina polgármester tavaly decemberben szerette volna elfogadtatni a képviselő-testülettel az Ecseri úti metrómegálló felújításának bővített költségvetését, amit azonban a képviselő-testület leszavazott. Pontosabban azt a javaslatot fogadták el, hogy a rekonstrukció lebonyolításáért felelős önkormányzati cég vizsgálja meg „a tervek műszaki tartalma csökkentésének és az ütemezett megvalósításnak a lehetőségét”. Baranyi nem fogadta el a verdiktet; mint Facebook-oldalán írja, „a csökkentett műszaki tartalom” gyengébb színvonalú átépítést és új tervek bekérését jelentené, gyakorlatilag „visszamennénk az egész folyamat elejére, és az átépítés legalább egy, de inkább két évet csúszna”. Ezért idén január 22-én egy rendkívüli képviselő-testületi ülésen megint szavazásra bocsátotta a kérdést; hiába, a közel két és fél órás parázs vita után négy igen és hat nem szavazattal, hét tartózkodás mellett megint csak elutasították az indítványát.
Torzsa Sándor (MSZP), a Demokraták frakcióvezetője nem kevesebb, mint hét alkalommal szólalt fel, elsősorban a beruházás megnövekedett költségeit, a térre tervezett pavilonok magas négyzetméterárát és a beruházás funkcionális alapvetéseit bírálta. „Ez nem a belváros. Ez egy zöldövezeti lakótelep. Ugye, nem gondolja senki komolyan, hogy egy zöldövezeti lakótelepről a hatsávos autóút mellé fognak kimenni pihenni egy betonteknőbe az emberek – hát ott a Nagyjátszótér, ott a Nyúldomb, ott a Kiserdő” – érvelt.
De nem ő volt az egyetlen, aki a bővített költségvetés ellen szólalt fel. Szilágyi Zsolt közbiztonságért felelős tanácsnok, a Városgazdálkodási Bizottság jobbikos elnöke szerint a közbiztonság javítását nem a tér felújításával, hanem „több közterület-felügyelővel, több rendőrrel és polgárőrrel” lehet megoldani. „Ha megnézi a Nyugatit meg a Blahát, hogy felújították, a közbiztonság nem változott” – hangoztatta. Az ülésen felszólalt még Takács Krisztián, a Gazdasági és Közbeszerzési Bizottság momentumos elnöke, valamint Gyurákovics Andrea és Kállay Gáborné is, a helyi Fidesz színeiben. Valamennyien a forrásbővítés ellen érveltek – a polgármester álláspontját csak Döme Zsuzsanna (Kétfarkú Kutya Párt) és Reiner Roland (LMP) alpolgármesterek, valamint Pataki Márton, a FEV IX. Ferencvárosi Vagyonkezelő és Városfejlesztő Zrt. vezérigazgatója támogatta, és igennel szavazott rá
Deutsch László, a Ferencvárosi Lokálpatrióta Egyesület elnöke is. „Tudom, hogy választás lesz, hallok demagóg és populista hozzászólásokat, júniusra készülve edzenek a fiúk, a gyerekek” – mondta Deutsch, javasolva, hogy a bizottságokban „vegyék elő újra a témát”, „győzzenek meg minket”.
„Akkor ez a gáz”
A képviselő-testület döntött: a megnövekedett költségekre való tekintettel a jelenlegi formájában nem támogatják az Ecseri úti metrómegálló környékének felszínrendezését. Az álláspontok nem közeledtek egy hónap alatt, sőt, a polgármester előterjesztése januárban kevesebb támogatást kapott, mint decemberben.
„Ez a szavazás elment, az Ecseri úti metrófelszín nem fog elkészülni a nyáron, nem tudjuk, hogy mikor fog elkészülni; már ott tartunk, amit egyébként két évvel ezelőtt nagyon nagy többséggel utasítottak el a lakótelepiek, hogy kilencvenes évekbeli bódévárosos kinézete és funkciója legyen a térnek. Ezek a képviselők megakadályozták, hogy a három éve zajló munka a valóságban is elinduljon a térfelújítással. Abban reménykedem, hogy a József Attila-lakótelepieknek a következő ciklusban olyan képviselőik lesznek, akik valóban az ő érdekeiket képviselik” – összegezte lakonikusan a vita eredményét Baranyi Krisztina polgármester, miután a négy körzetes képviselő közül először egy, majd másodjára egy sem szavazta meg a polgármester előterjesztését.
„A Garten Studió egy minden szempontból színvonalas tervet tett le az asztalra, egy olyan tervet, aminek előkészítésén és csiszolásán a városvezetés és a kerület szakbizottságai is nagyon sokat dolgoztak az elmúlt három év során. A költségek megduplázódása azonban megkérdőjelezi a megvalósulás észszerűségét – mondta lapunknak Árva Péter okleveles építészmérnök, párbeszédes képviselő, a Városfejlesztési, Innovációs és Környezetvédelmi Bizottság elnöke. – Az ár elszállásának két fő oka van, az első az infláció, hiszen a projekt kezdete óta eltelt két évben az építőipari árak emelkedése 46,7 százalék volt a KSH szerint. Ráadásul a kivitelező nem a mostani árral tervez, hanem a megvalósulás idején várhatóval, amit értelemszerűen beépít az ajánlatába. A másik árdrágító tényező a magas építészeti színvonalat jelentő pavilonok, illetve a pavilonokat lefedő előtető. Az előtető hozzávetőleges ára háromszáz, a pavilonoké kétszázötven millió.”
Árva szerint, aki decemberben még megszavazta a polgármester előterjesztését, januárban viszont tartózkodott, szerényebb költségvetésből is ki lehetne hozni a felújítást. „Át kell gondolnunk, hogy valóban szükségünk van-e ilyen áron a zöldtetős előtetőre, meg kell vizsgálni, hogyan működik majd a terület szerényebb kialakítású pavilonokkal, valóban szükségesek-e a százezer forintba kerülő kukák, és azt is, mennyit lehet takarékoskodni, ha kevésbé iskolázott fákat ültetünk el a téren. Azt a lehetőséget is mérlegelni kell, hogy ezt a projektet ne most, hanem egy vagy két évvel elhalasztva valósítsuk meg” – hangsúlyozta.
Torzsa Sándornak (MSZP), aki szintén megszavazta decemberben a polgármester előterjesztését, második nekifutásra azonban már nemmel voksolt, elfogadták azt a határozati javaslatát, hogy felkérik a jegyzőt, hét napon belül egyeztessen az Ecseri úti bazársor bérlőivel arról, szeretnék-e újra elfoglalni a kiürített üzlethelyiségeiket, és amennyiben nem, harminc napon belül bontsák le a pavilonokat. A képviselők egyúttal azt a Gyurákovics Andrea (Fidesz) által benyújtott javaslatot is elfogadták, amely szerint ha egy bérlő hajlandó saját forrásból hozzájárulni az üzletek felújításához, öt-tíz évre, „amíg megtérül a befektetésük”, az önkormányzat garantálja, hogy szerződik velük.
„Most hallottam, hogy valami gáz van. Akkor ez a gáz” – nyugtázza a Spar előtt üldögélő tolókocsis férfi a legfrissebb híreket, aztán barátilag még egyszer meglóbálja az orrom előtt a zöldszilvánis üveget. „Nem kérsz? Biztos? Ha más nem, hát igyunk a demokráciára!”
Dávid Imre
Fotó: Stépán Virág
(Megjelent a 9 magazin 2024. februári számában.)
