Buborék a kovászlében, nemzetidegen olimpiamegnyitó és az „ördögi vizeletkedvelő harcsa”

2024. július 29. Vélemény

A remek magyar–olasz történésznek, Stefano Bottoninak van egy pompás könyve, ami a romániai Magyar Autonóm Tartományról (amit később Maros–Magyar Tartománynak hívtak) Sztálin a székelyeknél címen, és az autochtón, Budapesttől teljesen független székely sztálinizmust vizsgálja. Az elmúlt napok fejleményeit ennek nyomán nyugodtan nevezhetjük úgy is, hogy „Putyin a székelyeknél”. Na persze nem személyesen, hanem felkent budapesti beosztottja közvetítésével.

(ordító egér)

Ha a kovászos uborka levébe szódát – régi magyar szó szerint „hőbörgő vizet” – töltünk, akkor kitűnő, kánikulában extra mód frissítő elegyet kapunk, melynek szájon át történő fogyasztása még a dögmelegben is elűzi a punnyadást. Szinte kiszámítható hosszú évek óta, hogy a magyar miniszterelnök romániai turnéja valami hasonló lesz, punnyadásoldó nagyotmondás köbön, elguruló gyógyszer, az „egy táborban” sorakozó az „egy zászló” alatt, exponenciálisan növekvő szuverenitásvédelem egy szövetséges ország (Románia) – gondoljunk erről bármit is – szuverén területén. Orbán Viktor ez évben már nemcsak táltos és szakrális isten-, hanem filozófuskirály is lett, hagymázzá fokozódott a hatvanpusztai „filozófusösvényen” legyalogolt peripatetikus sétából: egy évezredet fogott át a Főni, Mátyás királytól indult és 2524-ig jutott. (Körülbelül ekkorra várja a kínai sci-fi szerző, Cixin Liu, a Harmadik test probléma szerzője a fejlett földönkívüliek támadását bolygónk és az emberiség ellen, amit nem lehet megnyerni, szóval addig ki kell használni az időt.) Tehát 1492-ben a Nyugat a felfedezésekkel előnybe került, míg mi az oszmán hódítás áldozatai lettünk. A Nyugat gyarmatosított, minket gyarmatosítottak. OV retorikai technikája a valóságmagon kapirgálással indul, majd annak lefedése következik tyúkszarral, ami a pszichopátia ormait ostromló antiszociális személyiségzavar következménye. Annyi tényleg valóságmag, hogy a 16. század elején Anglia és Magyarország lakossága egyaránt 4 millió körüli volt, százötven évvel később a „tengerbe zajló Britannia” 20 milliósra nőtt, túl volt a Bill of Rights-on és az atlanti világ vezető hatalma volt, míg hazánk lakossága 1,2 millióra csökkent, és a mai 1. kerületet is idegen hatalmak, Jenő herceg és elsősorban lengyelek szabadították fel. Sívó homok, kietlen, üres táj maradt a hódoltság után, amit a nagy ívben gondolkodó Magyarok Nagyembere nyilván minden egyes alkalommal megköszön a török cimbijének, ha már a széles mozdulatokkal történő eszmecsere a mindene. „Öszáz év, kimaradtunk az akkori világrendszerváltásból” – mondta mintegy lesújtottan, Magyarország nem lett gyarmatosító, de na majd most: ott lesz mindjárt a honvédkontingens Csádban, esetleg Nigerben, megvalósulhatnak Gáspár fiú Rejtő Jenőn edzett vágyai, ha pedig a „hely és térszínnel” nem ismerős magyar honvédek bajba kerülnének, majd a segítségükre lesznek a környéken tevékenykedő, tavaly nyár óta újrakoncipiált Wagner-egységek is.

„Oroszország racionális” – mondotta, és a közönség bólogatott, a háttérben dámszarvasbikaként felbőgött az ajándék szarszippancs, „legfőbb fegyvere a nyugati LMBTQ”. A Nyugat az, amely nem racionális, nem érti a mélyről dobbanó, túlcsorduló szeretettől átitatott keleti szláv lelket. „A háború az én pásztorom / ezt a csíkot még rátolom” énekelhette volna tartalmilag Orbán Viktor szelíd székely közönségének és a magyar nyelvű média egészének a Csináltad már rabbival nevű nyuggerpunk együttes (László Viktor, Para-Kovács Imre és Hegyesi Soraya formációja) népszerű slágerének sorát, orwelli newspeak megemelten, béke = háború, racionalitás = fekete mágia, jó = a gonosz. Az orosz és kisebb mértékben a kínai propaganda szavai mellett Orbán vezér és kancellár az összes zsetont a Donald Trump nevű mezőre tolta (fekete, páratlan), és nincs visszaút, nincs B-terv, stratégiai tervezés helyett a hülyeség görbíti a teret. Az európai hatalmi rendszer azért is omlott össze, mert a korábbi Párizs–Berlin tengely helyett létrejött az új erőközpont: a London–Varsó–Kijev–skandináv és balti államok tengelye alkotja. Mesterterv kell, a Magyarok Nagy Terve, mondotta terjengősen – ekkor már a mellette ülő Németh Zsolt is rászólt, hogy tömörítsen, fókuszáljon, viszont a másik oldalán ülő Tőkés László hallgatott, mint egy cserepes növény –, és láthatóan saját szavaitól izgalmi állapotba került. A Fidesz nyilván érzi a politikai veszélyt, ezért Orbán a saját politikai mozgásait akarta keretezni. Nagyívű magyarázatot adott, ami koherensnek tűnő politikai cselekvéssé állhat össze a választóknak, mert a 2026-os kampány megkezdődött. A Magyarok Nagy Terve már kész, alapjaiban áll, ez a Kisorbán – Orbán Balázs poldirektor – érdeme, kulcsszava a konnektivitás, de hát ez értelmiségi madárnyelv, kell még fél év, hogy lebutítsák a törzsszavazók nyelvére – mondotta. A terv megvalósításához szükséges ifjúságról is volt szava. Lesznek mindig slim-fit szerkós, latte-avokádós, „mindenmentes” öntetszelgő libernyákok, és lesznek majd a két lábbal a valóság talaján álló „nemzeti érzelmű, vagány ifjak”, akiknek a vállára ezt a terhet terhelné. (Ezenközben a debreceni – Magyarország második legnagyobb települése, ugye, a fideszes zászlósváros – Campus fesztiválon tartott Krúbi-koncerten ugyanebben az időben zúgott a „mocskos Fidesz” – és a tudósítások szerint a „Gyurcsány, takarodj” is. Tisza Kálmán, Tisza István és a Tisza Párt ekkor bölcs megnyugvással pillantott egymásra.)

Belpolitikai kérdésekre, kegyelmi ügyre, zabolai szálra, Novák–Vargára, Balog püspökre, a Fideszt 10 százalékra közelítő Magyar Péterre, a tizennégy éve legrosszabb választási eredményre, beomló költségvetésre, a szövetségi rendszerben pojácává tett országra és saját, „ordító egér” státuszára már nem maradt idő. Korunk talán legtalálóbb mémje egy profilkép Orbánról alufóliasisakban, Trump-szolidáris fültapasszal, melynek sarló-kalapács a mintázata. Orbán még meglepő popkulturális referenciával is élt: a Mátrix c. film piruláit is előszedte: a kék pirula a látszatok világában maradást eredményezi, míg a piros a két lábbal a valóság talaján álló realitást. Mindennek ez lett az eredménye:

(„buzik a Szajnán” – chic&wit)

Az olimpiai megnyitók történetében először hozták ki az eseményt egy stadionból – én is mióta mondom, nem kell annyi stadiont építeni, egyébként a kozármislényi arénáról gondolom azt, hogy az az én adómból épült, meg az ellopott nyugdíjpénztári részesedésemből. Nagy ötlet a párizsi Szajna-partot használni felvonulásra, nagy ötlet, hogy egy arctalan parcour-os fut a párizsi háztetőkön, Louvre termein át – lásd még: Jean-Luc Godard: Bande-à-part – aztán a Musée d’Orsay-ban, a leégett és épp újjáépülő Notre Dame-ban, a „lángoló gótika városában” és a francia kultúra, irodalom és filmtörténet megidéződésében, jó ötlet volt Lady Gaga fekete-pink tánckarral, és mivé is lennénk Párizsban kánkán nélkül. Épater le burgois – a polgárpukkasztás, burzsoáepatírozás a 18. század óta francia erény, és Thomas Jolly, a 42 éves rendező mázlista: Párizst magát kapta színpadul az olimpiai játékok megnyitójára. Idézem a Pravdát, akarom mondani a Magyar Nemzetet: „Az est felháborító mélypontja Az utolsó vacsora című da Vinci-festmény drag queen paródiája volt.” Illetve idézi az egykor oly színvonalas, majd gleichschaltolt Magyar Nemzet az orosz–magyar dezinformációcserei megállapodás keretében a Kreml hangját, Dmitrij Peszkovot, aki szerint a megnyitó undorító volt, még szerencse, hogy Oroszországban nem látták, hiszen orosz és fehérorosz sportolók nem vesznek részt rajta. Na miért nem vesznek részt rajta? – mert a háborús agresszió miatt az oroszok és a fehéroroszok – akikből a magyar kormány épp egy százezres bevándorlókontingenst szervez – nem vehetnek részt rajta, csakúgy, ahogy az 1984-es Los Angeles-i olimpiát is kihagyták a szovjetek és Románián kívül az összes csatlósuk. Peszkov mellett Trump legnagyobb hatalmú szövetségese, az excentrikus milliárdos, Elon Musk is megszólalt és Leonardo da Vinci alkotását gondolta védelmezni. Erre írta szokásos nagy műveltségadagot görgető Facebook-bejegyzésében Gábor György vallásfilozófus, hogy „Elon Musk azt mondta, hogy a párizsi olimpiai megnyitó »rendkívül tiszteletlen volt a keresztényekkel szemben«. (…) Musk a párizsi megnyitó egy élőképét is bírálta, amely Leonardo Utolsó vacsoráját idézte meg, s amelyről a milliárdos szintén elítélően nyilatkozott. Pedig ha tudná, hogy Leonardo Utolsó vacsoráját mennyi támadás érte épp keresztény körökből, mondván, hogy Leonardo nem idealizálja az alakokat, hanem közönséges embereknek láttatja őket, élethű gesztusokkal, indulatokkal bemutatva valamennyiüket. Vagy azért, mert míg az utolsó vacsorát kimondottan puritán körülmények között volt szokás ábrázolni, a kereszténységgel szemben »roppant tiszteletlen« Leonardo képén cipók, evőeszközök, vörösboros poharak láthatók, Jézus előtt egy már üres gyümölcsöstál, s a restaurálás jóvoltából láthatóvá váltak angolnadarabok és narancsszeletek. S ha azt is tudná Musk, hogy egy bizonyos Arkhesztratosz, az első szakácskönyv írója miként írt az angolnáról, akkor tudná, mit keresett az Jézus és tanítványai asztalán. Igaz, ha viszont azt is tudná, hogy a későbbiekben a kereszténység a telhetetlen torkosság jelképének tekintette az angolnát, mi több, IV. Márton pápát, akiről tudni lehetett, hogy imádta az angolnát, Dante mohósága miatt a a purgatóriumba helyezte, szóval, ha ezt is tudná, akkor nem mondott volna ilyen ostobaságot. És persze Leonardo legnagyobb tiszteletlenségéről nem is beszélve: ugyanis az utolsó vacsora jelenetét a keresztény hagyományban szinte kivétel nélkül az eucharisztia megalapításának pillanataként volt szokás bemutatni, s nem annak az abszolút emberi szituációnak a visszaadásával, miszerint »egy közületek elárul engem« (Máté 26,20).”

Kritika sok irányból érkezett, a kolozsvári Szabadság vallástudós publicistája is szelíden keresztényellenességet kér számon; amikor a 8 százaléknyi gyakorló francia keresztény – az ottani római katolikusok ennyi százaléka látogat templomot, a protestánsokat, pl. hugenották, kiirtották korábbi századokban – mellett komoly zsidó és iszlám közösség is van, miért csak a kereszténység kritikája jelent meg a megnyitón? Miután épp Bálványoson még a miniszterelnök is jelezte súlyosan elmarasztaló véleményét a megnyitóról, az ügy újabb fordulatot vett. Számos jeles fideszes elkötelezettségű „újságíró” közölte lihegve, hogy ő személyében és hitében érezte magát sértve a megnyitó miatt. Ugyancsak egy Facebook-poszt magyarázza el a lihegésen túli félreértést: „Az olimpiai megnyitó margójára. Ajánlom figyelmébe minden kereszténynek, akik valami rejtélyes módon összemossák Leonardo Utolsó vacsorájával a képet. Az elvakultság nem erény, mint ahogyan a tájékozatlanság sem. Mondom ezt úgy, hogy jómagam is keresztény vagyok, katolikus, és nem éreztem egyetlen percig sem sértve magam a kép láttán. Ugyanis: mindazoknak, akik a »keresztények megsértésével« vádolják a franciákat:

»A referencia egyáltalán nem Leonardo da Vinci Utolsó vacsorája. Ez az Istenek ünnepe, Jan Hermansz van Bijlert által 1635 körül festett és a dijoni Magnin Múzeumban őrzött [kép]. Thetisz és Péleusz házasságát ünneplik az Olümposz istenei; az asztal közepén nem Krisztus áll, hanem Apolló koronázása. Bacchus–Dionüszosz fekszik az előtérben. Bigottoknak és más kritizáló hamis imádóknak nincs klasszikus kultúrájuk…«

Kedves »keresztények«!

Hiszti helyett talán jobban kellene ismerni a képzőművészetet! Vagy, ha nem ismerjük, ne állítsatok csacsiságokat. Talán csöndben maradni olykor célravezetőbb… Bár mit várhat az ember akkor, amikor a miniszterelnök sincs képben… mármint képzőművészet terén. De oké, ez még bocsánatos bűn, hiszen mindenhez nem érthet. De azért az elgondolkodtató, hogy a környezetében sincs senki, aki szólt volna neki, hogy: »Viktor, mielőtt hülyeséget mondanál, hallgass végig?« Nincs olyan a sleppben, aki értene a képzőművészethez? Na ez a tragédia. Bár, ha úgy vesszük, 14 év alatt annyi hülyeséget hordott össze, majd annak az ellenkezőjét is, hogy már meg sem lepődöm. Egyébként, ha logikusan nézzük, az Utolsó vacsorának nincs sok köze az olimpiához, míg a görög isteneknek igen. Az egy más kérdés persze, hogy a bigottok miért mossák össze Apollót Krisztussal.”

Nos, így sikerült Kulturkämpfer csatatérré silányítani az eddigi legsikkesebb (chic – francia) és legszellemesebb (wit – angol) olimpia megnyitóünnepséget, ami a szabad, egyenlő és testvéries Párizs sajátja legalább 235 éve.

(az „ördögi vizeletkedvelő harcsa”)

A Candiru (vandellia cirrhosa) egy amazóniai, nagyjából 2,5 centiméteres, angolnaszerű, szinte átlátszóan zselés parazita apróhal, ami egyes apokrif legendák szerint arról híres, hogy megközelíti a fürdőzők péniszét, majd felúszik a húgycsövön, és kampós szervei által ott szinte végzetes károkat okoz. Nem túl ismert magyar neve az „ördögi vizeletkedvelő harcsa”. Igazi biztonságpolitikai szakértők – tehát nem a Nógrádi–Spöttle brigád – szerint ez, Candiru a neve egy titkos izraeli cég által fejlesztett adathalász kémszoftvernek, amit a cég csak (baráti) kormányoknak ad el, ellenzéki politikusok, aktivisták és újságírók megfigyelésére. A Politico cikkének alcíme (Intimate phishing – Intim adathalászat) szerint jó esély van rá, hogy egy ilyen Candiru nevű cyberfegyverrel a magyar kormány támadta meg Daniel Freund német Zöld-párti európa parlamenti képviselő digitális eszközeit még májusban, a választás előtt. Freund képviselő a magyar kormányzati politika eltökélt és permanens kritikusa. Ahogy a Tóni már nagyban játszik, az a rogánikum maga, Orbántól is hallottuk, hogy a magyar kormány már stratégiai kampányegyüttműködésben van a Trump-stábbal. Tényleg nem tudunk mást javasolni e kőkemény és világraszóló brigádnak, mint hogy akasszanak tengelyt a CIA-val, az FBI-jal és a többi két tucat amerikai jogbetartató ügynökséggel, és várjuk ki úgy popkulturálisan, mint rögvalóságilag az akciófilm végét.

De előtte tényleg vegyék be a piros bogyót.