Édes-savanyú töredék a kínai elnök/első titkár látogatásának érdemi eredményei előtt

Kínáról mindenki tud mindent. Azaz semmit. A tudás valójában tart a zérushoz. Nagy ország. Birodalom. Mennyei. Mao elnökről és Jackie Chan erőbohócról talán mindenki hallott, ahogy persze a vuhani wet marketről és a nem bizonyított tobzoskáról is, de mélyreható, kézzelfogható tudás egy-két sinológiai tanszéken kívül sehol. Mindenesetre adekvátnak láttam, hogy Xi (Hszi) elnök „történelmi jelentőségű” látogatására készülve a tajvani mozi fenegyerekének, Tsai Ming-liangnak (Caj Mingliang) két filmjét is megtekintsem (Viszlát, Sárkány fogadó; Neonisten gyermekei) előző este. Nem először foglalkozunk a témával, és fogunk is még.

A háttérben a szerző fiatal kutya korában Lisa Wong kantoni operaénekeső öltözőjében Hongkongban, 1997-ben

A kínaiak szeretik a nagyorrú nyugatit megvezetni valamiféle miszticista mágiával, ráutaló magatartani valamilyen különös képességre, amivel az illető europid nem rendelkezhet. Kedvenc esetem jó negyedszázados. Mentünk a hongkongi Mong Kok madárpiacán, énekesmadár-kalickák emeletmagasan tornyozva, több tízezer madár csipog, vernyog, rikácsol, fütyörész, kattog és ordít. Jön velünk szemben egy Shanghai Tang-öltönyös (ez a Mao-szett Armanira hangolt változata) kolléga, meglátja a három gweilót (fehér embert), majd felvesz egy pózt, füllel közelít, és testbeszéde azt üzeni, hogy ő képes kihallani a rettenetes hangzavarból az általa keresett madárhangot. Felsőbbrendű. Másképrendű. De mindenképpen felülről néz, még ha a 19. századi ópiumháborúk megaláztatása mélyen beleivódott is a génjeibe.

Xi Jinping (Hszi Csin-ping) elnök és kommunista pártfőtitkár régi komcsi szokásként publicisztikai elővágást tett a helyzethez illő pártlapok – Zsenmin Zsipao, Pravda, Magyar Nemzet – közül az utóbbiban. A Tiltott Várost lakó főmandarin itt közölt írást. „Májusban, amikor az Alföldön a virágok és a fű illata betölti a levegőt, Sulyok Tamás köztársasági elnök és Orbán Viktor miniszterelnök meghívására állami látogatást teszek Magyarországon.” Talán a Kínában oly népszerű Petőfi Szeptember végén című költeményének parafrázisát kívánta a pekingi államférfi felütésként használni írásában, talán csak madárdal a lelke. „Nagyon várom, hogy visszatérjek az önök országába, és a magyar barátaimmal megoszthassuk gondolatainkat barátságunkról és együttműködésünkről, és megtervezhessük az újkori kínai–magyar kapcsolatok fejlesztését. Magyarország híres csodálatos tájairól és neki dicsőséget hozó, kiváló szülötteiről. Gazdag történelmi és kulturális örökséggel rendelkezik. A költő-hazafi Petőfi versei széles körben ismertek, csakúgy, mint a »zongora királyaként« emlegetett Liszt szenvedélyes zenéje. A magyar nép szorgalmas, elmés, nyitott és elfogadó. Mer új utakon járni, és innovatív készségekben gazdag. Találmányai mindegyike – így a golyóstoll, a hologram vagy a Rubik-kocka – az emberiség fejlődésének egy-egy meghatározó pontja.”

Mik ezek a sorok, ha nem a kormányzat által hőn vágyott állami tisztelet sorai?! Egy szuperhatalom, egy ősi birodalom kalaplengetése a szuverenista nemzeti együttműködők felé? Akikkel lassan nagyobb a gazdasági együttműködés, mint, mondjuk, a természetes gazdasági partnerrel, Németországgal. Van olyan, hogy a szuverenisták is globalizálódnak. Eddig a (Pireusz-)Belgrád-Budapest vasutat tudtuk, az akkumulátorgyárakat, a BYD nevű nagy kínai EV- (elektromos autó) gyár épültét Szegeden; most majd egy másik is jön állítólag Pécsre – hajrá. Csak, ugye, a környezetvédelem. Meg az egészségvédelem. Érdemes meghallgatni a mikepércsi anyák képviselőjének, Kozma Évának szenvedélyes beszédét a Tisza Párt debreceni tömegtüntetésén.

„A kínai–magyar barátság olyan, mint a jó tokaji bor: illatos, édes, tartalmas és tartós” – írja Xi elnök, mondjuk, erről szívesen meghallgatnám Szepsy István vezető tokaji borász véleményét is. És az elnök folytatja: „a kölcsönös tisztelet, az egyenlő bánásmód, a kölcsönös előnyök és a mindenki számára előnyös helyzet elvéhez ragaszkodva kiemelt partnerként tekintünk egymásra. A folyamatosan változó nemzetközi környezetben a nehézségekkel dacolva, erőszak által meg nem félemlítve léptünk a szuverén országok független és autonóm baráti külkapcsolatainak helyes útjára. (…) A két fél magas szintű kölcsönös politikai bizalmat alakított ki, a kétoldalú kapcsolatok pedig a történelem legjobb időszakába, mondhatni, az »arany vízi útra« léptek. (…) Magyarország fontos kereskedelmi partnerünk, a kelet-közép-európai régióban a kínai befektetések első számú célországa. A két ország közötti együttműködés gyümölcsöző, életerőtől duzzadó. (…) Az önkormányzati cserekapcsolatok aktívak, a bennünket összekötő közvetlen légi járatok száma már meghaladja az egy tucatot, és az emberek közötti cserekapcsolatokat elősegítő intézkedések is újabb és újabb eredményeket érnek el. (…) A kínai típusú modernizáció és fejlődés útján Magyarországra útitársként tekintünk, amellyel készek vagyunk előmozdítani az »Egy övezet, egy út« kezdeményezés és a magyar keleti nyitás stratégiájának mélyreható összehangolását, valamint felgyorsítani az olyan nagy együttműködési projekteket, mint a Budapest–Belgrád-vasútvonal építése.”

Ázsia-szakos Tilos rádiós kollegina hív Indonéziából, tibeti aktivisták jöttek Pestre, a kínai elnök látogatása során tiltakozni országuk megszállása ellen. Nem tudok-e angolul jól beszélő ügyvédet, just in case, ha netán szükség lenne ilyesmire. Utánanézek – ígérem. Aztán olvasom, hogy a rendőrség nem tiltja be a demonstrációkat, csak olyan helyre szorítja, ahol nem kerülhet a fenséges vendég még fenségesebb szeme elé a tibeti zászló, és nem hallhatja a dalai láma éltetését. „A rendőrség arra hivatkozva nem vette tudomásul a Hess András téri demonstrációt, hogy az »a nemzetközileg védett személy mozgása szempontjából biztonsági deficitet generál« (remek megfogalmazás – a szerk.) A határozat szerint a bejelentő, Hendrey Tibor – a budapesti Shambala Központ vezetője – ebbe nem ment bele. Egy másik helyszínt is arrébb rakatott a rendőrség: az I. kerületi Dózsa György tér helyett onnan 400 méterre, a Horváth-kertben, Déryné szobránál tüntethettek volna” – írja a 444.

Így aztán még aggályosabbnak és fenyegetőbbnek tűnik a Magyar Zsipaóban megjelent elnöki cikk azon mondata, hogy „meg kell erősítenünk a közgondolkodás alapjait a kétoldalú kapcsolatokban”. Azért az, hogy a gyurcsányista Nyugati Fény kamufotókat közöl arról, hogy Papp László fidexes polgármesterjelölt kínai feliratos poszterekkel kampányol Debrecenben, ugyancsak elég vicces.

Kacsa (pekingi)? Hoax? Fenyegetőző médiahack? De tényleg! Ez az ország, ez az anyanyelv, ahol és ami angolul is alig tudott megtanulni – oroszul mindenek dacára meg sem próbált; németül valamikor, valamennyire, akadozva, Rechts um! Links um! (jobbra át! balra át!), mert a némettanár leginkább a K.u.K. közös hadsereg vezényleti nyelve volt –, na majd most kínaiul fog megtanulni? Hehe!

A 2000-es évek elején volt egy vicces mondás az akkori széljobb pólókra mémesített jelszavának kínaizálásával – csak fonetikusan tudom: „vu ső szunjali-ren, pu sö liő dzső” (magyar vagyok, nem turista), gondolom, most a nemzeti–szuverén migránsvadász kereszténykonzervatív kormány némi jüanért ennek a fordítottján dolgozik. Hiszen a kínaiak hagyományosan jól el tudják fogadni a bizniszbe épített korrupciót.

– vba –

Fotó: a szerző fotója, Facebook