Ferencvárosi hiánypótló, diplomáciai megakudarc, Trumpra rálőttek

Ferencvárosban Kubatov–Vidnyánszky pas de deux a Nemzeti–Groupama színpadán. Baranyi Krisztina, Ferencváros polgármestere után második magyar politikusként Magyar Péter is ellátogatott az orosz invázió által először meggyalázott Bucsába, kerületünk testvérvárosába, és már a nemcsak filmsztárként tekintélyes George Clooney is Biden elnök visszalépését szorgalmazza Obama tudtával, hogy nagyobb legyen a demokrata jelölt esélye novemberben Trumppal szemben, aki ellen szombaton sikertelen merényletet követtek el. 

Két nagy fontosságú ferencvárosi vezető végre paktumot kötött a nemzet oltárán, végre van, lett szoros együttműködés a Ferencvárosi Torna Club és a Nemzeti Színház között, végre egymásra talált a soroksári Pep Guardiola és a beregszászi teatro-Sztálin; én őszintén remélem, hogy előbb-utóbb a Bánk bánhoz, Az ember tragédiájához mérhető nemzeti dráma lesz az általam is mélyen tisztelt Albert Flóriánról (esetleg Schlosser Slóziról), amelyben fontos rezonőrszerepeket kap majd a frech és pokrócgoromba Dálnoki Jenő és a régi belügyes Novák Dezső. Női karakter nem lesz, de minek is, a Fideszben sincs. (Mondjuk, egy-két krosszdresszer feltűnhetne a Sötét Oldalon!) 

A Ferencvárosi TC történetét mi, ferencvárosiak, persze ismerjük. A Nemzeti Színház is egy toposz, és nem csak a Blahán, a Blahán („ott szült meg engem az anyám”), addig most nem tekintenék vissza, legyen 1998 a retrospekció dátuma. Egy fiatal, 35 éves magyar miniszterelnök agyát fekete penészként, fonalgombaként környékezi meg a hübrisz. Egy nagy francokat fog a Nemzeti a Deák téren állani, azt nem lehet, még csak nem is az építész miatt – az akkori és sajnos: mai magyar miniszterelnök építészeti ízlése szórványos, legyen szabad csak a budai Várnegyed Hauszmann-tervére utalni – ki a faszom az a Bán Ferenc, nem mindegy?! –, nem, nem, a megrendelő a gáz, Magyar Bálintnak hívják, kultuszminiszter volt az előző kormányban. Magyar Bálinttal mi a baj? Több. Zavaróan, legalább kétszer olyan magas, mint a minielnök; nem parvenü, rossz ízléssel, meccsnézős szotyiköpködéssel nem vádolható, van olyan távoli rokona, aki már volt miniszterelnök (Szemere Bertalan); és amúgy is: „eszdéesz”! Na akkor mi legyen? Legyen Nemzeti Schwajdárium, hiszen Schwajda olyan kedvesen ajánlkozik, és ráadásul építésze is van, biz. Siklós Mária, már tervezett egy garázst Schwajdának, biztos jó lesz. Legyen egy teatro-Liliput az előterében, nézzen ki belül úgy, mint egy Best Western hotel Leeds-külsőn; ziher vasz ziher, legyen mellette egy zikkurat, az majd meghozza a mágiát a kistérségi kisrealizmushoz. 2002-ben, amikor a minielnök átadás-átvételre kényszerült, írtam egy cikket a remélt kulturális változásról a vezető hetilapba (ÉS), Cool Hungária volt a címe, és az egyik javaslatom az volt, úgy minimalizáljuk a tájsebet, hogy idehozzuk az ismert bolgár művészt Amerikából, csomagolja be az épületet nátronpapírba, ahogy egykor Párizsban a Pont Neuföt, aztán hagyjuk úgy. (Sajnos Christo azóta elhalálozott, a tájseb meg maradt tájseb.) 

A régiek dicsérték Vidnyánszky Attilát mint a méltán híres szovjet színjátszás tanítványát. Nem is érti az ember, hogy ilyen nyelvtudással és ismerettel, művészi vízióval a kijevi drámaszak után miért nem Moszkvába, a Tagankába vagy a Vahtangovba ment folytatni Sztanyiszlavszkijt és Majerholdot, miért éppen Debrecenbe? (Nem tudom, jelen volt-e az ottani egyetem ünnepségén, amikor Vlagyimir Putyint díszdoktorrá fogadták.) Idejött aztán a kilencbe, a garázsépítészeti mauzóleumba, most Karl Marx A tőke c. darabját (?) rendezi, a főszereplőt Határhaszon Elméletnek fogják hívni. Illetve megrendezi az előbb említett fradista kirájdrámát (sic!), ami – reméljük – el fogja érni a Békemenetre időzített színpadi jelenetecskéjének színvonalát, mely teljesítményt nyújtó gárdát színházi szakszerzőnk e hasábokon „análabuzált sakálcsordának” jellemzett. Vidnyánszky most bement az ATV-be, mert Vidnyánszky most egy munkahelyi baleset miatt perben, haragban áll társulatának két volt tagjával, az ő balesetvédelmi szabályoknak súlyosan ellentmondó, díszletproblémára visszavezethető egészségkárosodásuk miatt. Vidnyánszky nem jogász. Honnan a francból is tudhatná, hogy egy peren kívüli megegyezési eljárás folyamatában nem idézgetünk számadatokat a televízióban, Sztanyiszlavszkij és Majerhold ezt nem tanította – és amúgy is, más a szovjet jog („ez nem a vádirat, ez az ítélet, Virág elvtárs”), mint az amúgy jogállamisági eljárásban jelentősen visszaminősített magyar. A nemzet teátrumdirektorához kapcsolódó hír még, hogy Vidnyánszky – afféle Rákay Ph. Kálmán 2.0-ként – most Úri muri, megazisten címmel Móricz Zsigmond művéhez nyúl Csáky Attila producer vezérlete mellett, egyelőre egymilliárdos állami támogatással. (Lesz az több is.) A szereplőgárda elég hasonló a békemenetes hakniéhoz – Trill Zsolt, Szarvas József, Schnell Ádám és Berettyán Nándor, Berettyán Sándor, Martos Hanga, Szűcs Nelli, Tarpai Viktória, Varga József, Kristán Attila, Herczegh Péter, Rácz József –, és csak remélhetjük a hasonlóan színvonalas művészi megoldásokat. Vidnyánszky előző filmes kísérlete a Libertatea 56 volt, melynek mind a háromszáz nézője meggyőződhetett arról, hogy fekete-fehérben Eperjes Szamócán jól áll a viharkabát. 

Vidnyánszky szerint Szász Júlia nem válaszol megkereséseikre, vett már fel pénzt, még vehetne – és itt a direktor komplikált jogi okoskodásba kezdett. A művésznő röviden cáfolta az igazgató válaszait, a másik érintett, Horváth Lajos Ottó a Facebookon hosszabban is válaszolt: „Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy nem állt szándékomban a nyilvánossághoz fordulni. Tettem ezt abban a reményben, hogy sikerül korrekt, konfliktusmentes és emberi tárgyalásokkal kártérítési ügyünkben megegyezni. Sajnálom, hogy a titoktartási megállapodásunk ellenére, idő előtt, olyan információk kerültek nyilvánosságra, amelyeket cáfolnom kell. A Nemzeti Színház jogtanácsosa külön felhívta ügyvédeim figyelmét az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló MÜK-szabályzatra (Magyar Ügyvédi Kamara), és nyomatékosan jelezni kívánta, hogy »valamennyi peren kívüli egyeztetés során megküldött minden dokumentum, így különösen bármely egyezségi javaslat és ajánlat, bizalmas. Mindez vonatkozik valamennyi korábbi levelezésre és ajánlatra.« Ugyancsak nem túl barátságosan nem járultak hozzá ahhoz, hogy a peren kívüli egyezségi folyamatban keletkező bármely dokumentumról a nyilvánosság előtt bármilyen formában nyilatkozzunk. Ez ugyanis veszélyeztetné az egyezségi tárgyalásokat. Megértésünket, teljes diszkréciónkat és titoktartásunkat kérték. Az sem esett kifejezetten jól, hogy az évadzáró társulati ülésen nagy nyilvánosság előtt, a társulat jelenlévő tagjaihoz szólva, a nekem állítólagosan folyósított gáláns összegekről beszélt az Igazgató Úr. Nem először és nem egyszer teljesen fals és valótlan adatok jelentek meg a Nemzeti Színház igazgatójának részéről azon összegekről, amelyeket a baleset kapcsán állítólagosan kaptam, kaptunk. Kényszerhelyzetbe kerültem, így el kell mondanom, hogy az egyértelműen maradandó fogyatékossággal (sajnos ennek megítéléséhez nem kell egy évet várni!) járó balesetem kapcsán milyen összegeket kaptam, és legfőképpen kitől:

– 2x 701 100 forint „gyorssegélyt” a Nemzeti Színháztól, 

– 765 850 forint támogatást a Kulturális és Innovációs Minisztériumtól (amely nem a munkáltatóm, de köszönöm), valamint

– 1 000 000 forint összegű jogcím nélküli előleget a munkáltató felelősségbiztosítójától (az állított 1 500 000 forinttal szemben)

– 136 000 forintot a színház csoportos biztosításából, amellyel a színészeit biztosítja

– 780 000 forintot a Színházi Dolgozók Szakszervezetétől és az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesülettől, havi 130 000 forintos részletekben,

– a havi 271 700 forint, a felmondásomig összesen 1 901 900 forint táppénzt, amely nem kártérítés!

Az adásban elhangzottakkal szemben nem kaptam a biztosítótól kettőmillió-négyszázezer forintos ajánlatot, vagy azt nem juttatták el sem nekem, sem jogi képviselőimnek. Egyébként én végig a munkáltatómmal szerettem volna kapcsolatban lenni, vele megegyezni, és nem a biztosítóval. 

Vidnyánszky Attila Igazgató Úr nyilatkozatában leszögezte, hogy jogi képviselőim a személyes megbeszélés során a teljes körű egyezségi ajánlat összegét megjelölték, arra ők ott, rögtön, a Nemzeti Színház nevében ellenajánlatot tettek. Ezzel szemben a valóság az, hogy a jogi képviselőim ajánlatára sem ott, sem azóta konkrét, számszerű válasz nem érkezett. A sérüléseimen túl az fájt a legjobban, hogy Igazgató Úr engem a saját balesetemért is felelőssé tett – noha ennek megítélése az igazságszolgáltatás, és nem az ő feladata. A büntetőeljárásról eddig kevés szó esett, de mindenki figyelmébe ajánlom a Fővárosi Főügyészség közleményének ezen részeit: »A nyomozás adatai alapján az ügyészség szerint egyértelműen megállapítható, hogy a sértettek sérülésének oka az volt, hogy a színházi díszletelem az előadások biztonságos lebonyolítására nem volt alkalmas.« Illetve: »Az ügyészség nyomozati utasításokat adott arra nézve, illetve annak érdekében, hogy a vonatkozó foglalkozási szabályok és az azok betartásáért felelősök teljeskörűen tisztázásra kerüljenek. Ezek végrehajtása után lehet majd csak állást foglalni abban a kérdésben, hogy pontosan mely szabályok megsértéséért, és kit, vagy kiket terhelhet a megalapozott gyanú.« 

A fenti közlemény megjelent a Magyar Nemzet online felületén, 2024. május 9-én, vagyis a felelősség kérdését Igazgató Úr – a terhemre – előre hozta. 

Továbbá Vidnyánszky Attila Igazgató Úr azon egyértelmű sejtetését, amely szerint mi árulókként a nemzet és a Nemzeti Színház ellenségei lennénk, és bennünket bizonyos politikai erők mozgatnának és befolyásolnának, a leghatározottabban visszautasítom.

Horváth Lajos Ottó”

A kerület határait tekintve bekövetkezett, amit sose szerettél volna látni, bármilyen perverz vagy is: a magyar miniszterelnök békemisszionárius pózban fekszik alá diktátoroknak, ehhez képest egy Berlusconi-féle ungabungaparty cserkésztalálkozó vagy ministráns-összetartás – kivéve persze, ha a vácdukai Hilarion pópa tartja Georgij Suzukival, vagy hogy is hívták a, khm, ministránsát. A „békepárti” Putyin-szövetséges Kirill pátriárka jobb keze percek alatt szerzett magyar állampolgárságot – Semjén Zsolt szellemujját sejtjük az eseménysorban –, már csak azért is, mert Hilarionnak szerepe lehetett az azóta vadul elhallgatni igyekezett fogolyszabadítást, amelynek során Semjén „egyházi vonalon” „magyar kötődésű ukrán hadifoglyokat” hozatott Oroszországból Magyarországra. A miniszterelnök ámokfutásáról a múlt héten már értekeztünk; azóta annyi a fejlemény, hogy országunk egzekutív vezetője kihagyta a washingtoni NATO-csúcs második napját, hogy Donald Trumpot látogassa az exelnök Mar-a-Lagó-i birtokán Floridában. A diplomáciai cikázással viszont valószínűleg sikerült megcsáklyázni az Unió soros magyar elnökségének több jelentős budapesti eseményét, mert egyelőre skandinávok és a baltiak jelezték, hogy nem képviseltetik magukat miniszteri szinten Budapesten, és könnyen lehet, hogy korábbi barátaink, a kormány putyinpincsisége miatt undorral elforduló lengyelek sem jönnek. Baranyi Krisztina, Ferencváros polgármestere után második magyar politikusként Magyar Péter is ellátogatott az orosz invázió által először meggyalázott Bucsába, a tömeggyilkosság színhelyére, miután Kijivben 20 millió forintnyi adományt adott át a lebombázott gyermekkórháznak, mely bombázásra Putyin, az orosz diktátor az Orbán Viktorral történt moszkvai találkozást követően adott parancsot, miután hű ebe, a magyar miniszterelnök teljesítette hasznos hülyei feladatát. 

Az Egyesült Államokban szó szerint vérre menő az elnökválasztási kampány, Joe Biden versenyben maradási intranzigenciája mögött nejét, Jill Bident sejti a bennfentes amerikai média, miként arról is egyre több szó esik, hogy Barack Obama volt elnök titokban beleállt a királycsinálói szerepbe, és nem csak a volt házelnök, Nancy Pelosi igyekezett javaslatára visszalépésre késztetni Bident, de a popkulturális filmikon és Nespresso-nagykövet George Clooney is a népszerű volt elnök tudtával szállt bele Bidenbe. Azt hittük, ezt a hírcsokrot ezen túlmenően nem lehet überelni, ám erre szombaton a pennsylvaniai Butlerben, egy kampányrendezvényen egy Thomas Matthew Crooks nevű húszéves fiatalember több lövést adott le Donald Trumpra, aki a fülén sérült meg, így került Amerika két centire a polgárháborútól, ahogy azt a Telex írja. „Élhess érdekes időkben” – tartja az ősi kínai átok. 

– vba –

Ajánlott cikkeink

Ezüstérmes lett a Magyar Kupában az FTC női vízilabdacsapata

2024. december 8.

A Siketek SC a fővárosi sakkcsapatok őszi bajnokságán

2024. december 7.