Hálaadás és világháború; a pulyka újraszeletelése; szerdán folytatódik a fővárosi közgyűlésben a „mindenki harca mindenkivel”

Trump & Putyin; közeledik 2026: a magyar választói körzetek céltudatos átrajzolása felsőfokon; mi lesz veled, világváros?

(nukleáris Thanksgiving) Volt egy zseniális filmrendező, istenkirály kategória, már negyedszázada nincs velünk, Stanley Kubricknak hívták. (Az istenkirály kategória az én szótáramban azt a fajta filmrendezőt jelenti, aki nemcsak egy zsánerben, hanem számosban tud zseniálisat alkotni. Kubrick szerény véleményem szerint ezt megcselekedte a noir és a nagyszabású történelmi film, a Nabokov-adaptáció, a trendfordító sci-fi, a nagyvárosi disztópia, a horror, a 18. századi pikareszk és a vietnámi háborús műfajokban – csak az eredeti címekkel kedveskedem: The Killing; Killer’s Kiss; Paths of Glory; Spartacus; Lolita; 2001: A Space Odyssey; A Clockwork Orange; The Shining; Barry Lyndon; Full Metal Jacket – és még a bukásai is olyan nagyszabásúak, mint utolsó mozija, az Eyes Wide Shut.) Van Kubricknak egy 1964-es akkori és mai világérzés szempontjából nagy jelentőségű dolgozata, ennek a magyar címét adom meg: Doktor Strangelove, avagy hogyan tanultam meg nem félni, hanem szeretni a bombát. Az 1962-es kubai rakétaválság után – amikor a világ a legközelebb került az atomháborúhoz – készült film parádés geg, röhögtetős film az emberiség kollektív haláláról, a rózsaszín párduc, Peter Sellers akkorát játszik benne három szerepben, hogy a fal adja a másikat. Decens amerikai elnök is, meg jóérzésű brit katonatiszt is, meg a német kiejtését levetkezni képtelen náci atomtudós is – való életbeli inspirátora: Wernher von Braun, a V1 és a V2 (a háború végi német „csodafegyverek”) atyja –, aki amerikai hadifogságba került 1945-ben, hogy aztán saját céljaira hasznosítsa tudását az Egyesült Államok hadvezetése. (Felejthetetlen jelenet, amikor az amerikai hadtanács termében a kerekesszékes német azt mondja az elnöknek – mindkét szerepben Sellers, ugyebár –, náci szalutálásra lendülő kezét a másikkal lefogva, hogy Jawohl, mein Führer!) 

A Thanksgiving (hálaadás) a legnagyobb nem vallási és nem politikai amerikai összünnep, mindig november utolsó előtti hétvégéje, őslakos (indián) eredetű, a mezőgazdasági betakarítást, a jövő gazdasági alapját ünneplő esemény, amikor az amerikai családok és közeli barátok összejönnek, lesütnek egy egész pulykát és vígan vannak. A mostani amerikai közbeszéd azt taglalja, hogy egy „béna kacsa” (lame duck) elnök mit tehet, amikor a baromfiudvar egy másik szereplőjéről, a pulykáról kellene, hogy szóljon a minden. Például engedélyezi, hogy fejlett és nagy hatótávolságú amerikai fegyverekkel mélyen orosz területekre támadjanak az ukrán erők. Oka is van ennek persze, a második világháború utáni legnagyobb konfliktus eszkalálója Putyin, aki olajért észak-koreai katonákat vett, most pedig az Oresnyik (Mogyoróbokor) nevű fegyvert vetette be az agresszor ellen küzdő ukránok ellen. Az észak-koreaiakat az ukránok megszórták a hatékony amerikai fegyverrel, amire Putyin olyan közepes hatósugarú rakétával támadta a közép-ukrajnai Dnyiprót (oroszul: Dnyepropetrovszk), amely amúgy nukleáris robbanófej hordozására is alkalmas. Figyelmeztetően felemelt orosz mutatóujj! Persze felejtsük a régi reflexeket, az Orosz Föderáció katonailag rég nem az az USÁval egyenlő erejű szuperhatalom, ami a Szovjetunió volt – hozzáértő elemzők szerint az Egyesült Államok hadereje legalább tízszer nagyobb az oroszokénál –, de azért a hétvégi pulykavacsora legtalálóbb illusztrációja mégis a Doktor Strangelove végeképe lehetne, amikor a B52-es stratégiai bombázó parancsnoka ül az atombombán, cowboykalapját lengetve a szovjet tajga felett, és a gravitáció által gyorsulva zuhan célpontja felé, arcán idült vigyorral. Annyit az aktualizálható hatvan év előtti képhez, hogy ez most kvázi fordítva van: az idülten vigyorgva atombombán zuhanó férfi Putyin-hasonmás, és usankát lenget. Nem javít a kialakult helyzeten, hogy a megválasztott amerikai elnök megnevezte védelmi miniszterét, aki egy katonaviselt tévébemondó, és már kijelentette, hogy a vezérkari főnökök tanácsának tagjait el fogja bocsátani. Addig, Trump januári beiktatásáig az Ukrajna-szakértők szerint további eszkalációs lépések várhatók, ugyanis minden szereplőnek ez az érdeke.

(ismerkedjünk a szóval: gerrymandering) Egy egészben sült pulykát többféle módon fel lehet vágni, a combokat, vagy a szárnyakat távolítani el először, vagy mellközépen megvágni a szárnyast, és onnan kezdeni kibányászni a csontszáraz húst, hogy aztán mondjuk vörösáfonyaszósz tegye emberi fogyasztásra alkalmassá. Ahogy egy pulykát, úgy egy ország választókörzeteit is többféleképpen lehet darabolni. Ezt az újradarabolást hívja a nemzetközi politológia nyelve gerrymanderingnek. A gerrymanderinget ritkán vezeti az újradarabolás kezdeményezője részéről a jó szándék. Most az eddigi 18 helyett 16 egyéni választókerületet kap Budapest, ami nyilvánvaló bosszú, hiszen a magyarországi települések közül éppen a legnagyobb az, mely élesen szemben áll az Orbán Viktor vezette parancsuralommal, erről és a gerrymandering egészéről írt fontos cikket Tóka Gábor politológus a 444-re. A harc a 2026-os választások megnyerésére nagy erőkkel megkezdődött, és 2010 óta az uralgó Fidesz számára soha nem volt ilyen nyílt és kétesélyes a küzdelem, nem csuda, hogy minden kezük ügyében lévő aljasságot idejekorán igyekeznek bevetni. Múlt héten a politika kommunikációs bulvarizálásával foglalkoztunk, a választókerületek önkényes átrajzolása a keményebb, jogi módszerek közé partozik. 

(jól tette-e a Tisza Párt, hogy fővárosi listát állított?) Magyar Péter pártja a júniusi önkormányzati választáson annyi kerületben indult – Ferencvárosban például nem –, hogy listát állíthasson a fővárosi közgyűlésbe. Hogy ezt jól tette-e, az véleményes. Mindenesetre Magyar Péter sikeres „tavaszi hadjáratának” eredményeként a Tisza állította a legnagyobb ellenzéki frakciót Budapest közgyűlésében, ám ott zavarosak a viszonyok. A múlt héten a Magyar Hang hosszú interjút közölt fővárosi ügyekről kerületünk polgármesterével, Baranyi Krisztinával, aki az önkormányzati választáson a Magyar Kétfarkú Kutya Párt listavezetője volt, most a párt háromtagú közgyűlési frakciójának tagja. Az interjúból most illetlenül hosszan idézünk, mivel elektronikusan fizetős, csak paywallon áthaladás után látható teljes terjedelemben.

„Azt gondolom, hogy sokan érdekeltek Karácsony Gergely bukásában. A főpolgármester híres kompromisszumkészsége is csak akkor működhet, ha megvan iránta a bizalom. Ez a bizalom nincs meg a Tiszában – a közgyűlés legnagyobb városvezető frakciójában –, és úgy kezelik, mintha fideszes lenne. Eközben érdekes módon Vitézy Dávidot pedig úgy, mintha nem a kormánypárt jelöltje lett volna. 

– Személyi kérdésekben lát közeledést a frakciók között?
–  Talán a Tisza hajlandó lesz a fővárosi cégek felügyelőbizottságaiba delegálni valakiket, de az igazgatósági tagságokról nincs megegyezés. Katasztrófa, ha az igazgatósági feladatok visszaszállnak a közgyűlésre: 33 politikusnak kellene döntéseket hoznia összességében majdnem 500 milliárd forintos árbevételű cégek szakmai ügyeiről. 

Annak a közgyűlésnek kellene folyamatosan ilyen ügyekben döntenie, ahol még a felügyelőbizottsági tagokban, vagy a főpolgármester-helyettes személyében sem sikerült megegyezni. Ez nem normális működés.

– Nem életszerűbb, hogy egy budapesti időközi választás helyett inkább mindenki 2026-ra akar fókuszálni? Plusz se a Tiszának, se a Fidesznek nincs jelöltje. 

 – Fókuszálni lehet és kell is erre a pártoknak, de ennek nem a közgyűlés a terepe, mert ez láthatóan árt a fővárosnak. A Fidesznek egyébként van jelöltje, eddig is volt:  Vitézy Dávid. A Tisza pedig önállóan az ország vezetésére készül, itt a legmagasabb közvetlenül választott pozícióért indulhatnának.

– A Tisza jelezte, hogy egyetlen időközi választáson sem indulnak.
– Sok mindent mondtak már, meg azok ellenkezőjét is. Az eddigi két ülés alapján  káoszt látok. Az előző ciklusban is kínlódtunk a Fidesz miatt, de a legrosszabb pénzügyi körülmények között is voltak fejlesztések, jó döntések, amelyek a budapestieket szolgálták. Most, hogy a polgármesterek helyett a pártok képviselői ültek a közgyűlésbe, nincs közös politikai érdek, ami a megegyezést segítené.  Nagypolitikai érdekek, bizonytalanság és ezért óvatoskodás,  félelem van a két nagy frakcióban, és ez megbénít mindent. Nyilván elfogadható érv, hogy a tiszások mindent a 26-os győzelemnek rendelnek alá, és nem akarnak hibázni. Csak hát akkor nem kellett volna a fővárosban elindulni, mert itt bizony sorozatosan döntési helyzetben vannak. 

– Azért jó hír lehet az ellenzéki érzelmű budapestieknek, hogy a Tisza vezet a Medián szerint?
– Minden hír jó, ami azt jelzi, hogy a kormánypárt megbukhat. De ez egyelőre csak a reményt élteti, Budapestet viszont már most lehetőségünk lenne jól irányítani. A fővárosi hírek eljutnak vidékre, és ha a választók azt látják, hogy az ellenzék képtelen Budapestet vezetni, akkor nem fogják rábízni az országot. 

– Pedig Magyar Péter szerint ön is a Duna Mozgalmat szervezi.
– Sajtóhírek alapján legalább három pártot szervezek egyszerre. Nem akarom elviccelni, de egy ilyen nevű alakulatba be se lépnék. A közvéleménykutatás, amit az előbb idézett, a Fideszen és a Tiszán kívül csak a Mi Hazánkat méri a parlamenti küszöb fölé. Tehát  két szélsőjobboldali és egy jobboldali pártot. Szerintem csak idő kérdése, hogy a liberális és a baloldali szavazókban feltámadjon az igény, hogy ne csak jobboldali pártokra lehessen szavazni, és akkor létrejöhet egy új formáció. De hogy ezt mikor és kik szervezik meg, azt nem tudom.

– És nem szervezne ilyet?
– 2018-ban megszűnt a pártom. 2019-ben úgy döntöttem, hogy párt nélkül indulok a polgármester-választáson, pedig az volt a nehezebb út. Nem tudom, hogy miből gondolja bárki, hogy a kínnal-keservvel megőrzött függetlenségemet feladnám, hogy egy még nem létező formációhoz csatlakozzak. 

– Országos politikai ügyekben mi egy független polgármester felelőssége?
–  Nem válogatok, hogy egy politikai ügy kerületi vagy országos, sőt esetleg nemzetközi jelentőségű, mert a kerületemben élőket mindegyik érintheti. Például a diákok ügye eddig mindenkinek egyértelmű volt. Kitartóan, a rendőri erőszakos fellépést is felvállalva álltak ki a jogaik, a tanáraik, az oktatás reformja mellett. És akkor rájuk mondja azt valaki, hogy a főváros csak azért támogatja őket, mert leszaggatták Vitézy Dávid plakátjait. Ez annyira felháborító, hogy nyilván meg kell szólalni. Abba viszont nem megyek bele, hogy sajtóközlemények szintjén politizáljak, és elmondjam, hogy „Orbánnak mennie kell”. Polgármester vagyok, és itt már nem elég ellenzékből nagyokat mondani, konkrét ügyek tucatjaiban kell felelős döntéseket hozni minden nap. 

– Azzal is érveltek Vitézyék és a Tisza is, hogy nem volt jól előkészítve a diákok javaslata, fel sem mérték, mennyi a megvalósítás.
– Ugyan már! Kellett valamilyen ürügy, hiszen Vitézy Dávid saját sérelmével nem lehetett elutálni a javaslatot. Például Vitézy BKK-rendészetes javaslatában sem volt szó arról, hogy ezt milyen pénzből állítsa fel a főváros. A diákok támogatása pedig gyakorlatilag nem igényelt forrást.

– Vitézy Dávid a „kedvenc” vitapartnere a közgyűlésben? Heves szócsatáik voltak.
– Egyrészt valamennyire már tapasztalt politikusok közül kevesen maradtunk a közgyűlésben, nyilván elsősorban egymással vitatkozunk. Másrészt Vitézy Dávid a többi budapesti mellett engem is becsapott, ami nagyon rosszul esett.  Ez még a magánügyem lenne, de azt is gondolom, hogy Vitézy alkui károsak és ártanak Budapestnek. 

– De nem ilyenek a politikusok? Építik az imidzsüket és mennek az ambícióik után.
– Nem az ambíció a gond, hanem az érvényesítése közben kötött elvtelen alkuk. Bárki szolgálhatja Orbán Viktor érdekeit, akár téves meggyőződés alapján is, csak akkor nem kell azt mondani, hogy neki soha semmi köze nem volt a Fideszhez. Nekem egyértelműen kiderült, hogy Szentkirályi Alexandra visszalépését előre eltervezték Vitézy Dávid aktív közreműködésével.

– Csárdi Antal kilépése miatt jutott erre?
– Nem Csárdi Antal, hanem Szentkirályi visszalépése kellett ahhoz, hogy ez egyértelmű legyen, de én amúgy hiszek Csárdinak.

– Azért bizonyítania is kellett volna egy olyan erős vádat, mint hogy volt Vitézy–Ungár–Rogán összejátszás.
– Vannak bizonyítékok, amelyek veszélyesek lehetnek azokra, akik ezt szolgáltatják. Úgy gondolom, hogy ebben az esetben is erről van szó, és Csárdi Antalt soha nem hitelteleníteném azzal, hogy nem adja ki a forrását.

Az pedig furcsa nekem,  hogy van, akitől mindenki követeli a bizonyítékot az állítása alátámasztására, van, akinek pedig mindent elhiszünk puszira.

– Csalódás önnek, hogy Karácsony Gergely beleállt az olimpia ügyébe?
– Beleállást egyelőre nem látok, olimpiarendezést pláne nem. Tájékozódási folyamat indul el az olimpiai pályázat új protokollja alapján, ami gyakorlatilag egy kétéves információcsere a főváros, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a Magyar Olimpiai Bizottság között. Ennek során Budapest is elmondhatja, hogy milyen fejlesztésekre van szüksége, hogy profitáljon a rendezésből. A folyamatban való részvétel nem egyedül Karácsony döntése, az összes frakció rábólintott erre, és nem jelenti azt, hogy Budapest a végén ténylegesen is pályázik. Az elkövetkezendő egy-két évben pedig a kormánynak is bizonyítania kell, hogy komolyan gondolják a rendezést. Például elkezdhetnék a Fudan helyett a Diákváros megépítését, aminek a 2019-es megegyezésünk szerint már évekkel ezelőtt neki kellett volna állniuk, és amit a korábbi tervekben egyúttal olimpiai falunak is szántak. Az érintett terület polgármestereként és fővárosi képviselőként is ez a fejlesztés a legfontosabb feltételem. (Ez időközben be lett jelentve – a szerk.)

– Most, hogy erős a Tisza, nem lehet, hogy a kormány Karácsony Gergely szövetségese lesz inkább?
– Úgy tudom, hogy a kormány és Karácsony Gergely között semmilyen egyeztetés nincs. Ehelyett a kormány tovább fojtogatja Budapestet, újabb 30 milliárdot vesz el a várostól jövőre.

– Milyen ügyekben kéne mielőbb megállapodás a közgyűlésben?
– Hiába beszélgetünk fontos ügyekről, ha közben jövőre csődbe mehet a város. Ez csak egy módon orvosolható: ideje lenne, hogy Budapest az ellenzéki szavazók erejével fellépjen a kormánnyal szemben. Ez egyben kritikám is Karácsony Gergely felé, aki nem jeleskedett megmutatni a város erejét a kormánynak.

– Mit kellett volna tennie?
– Sok mindent lehetett volna, de mindig túlélni akartak, megmutatni, hogy jó munkával tudjuk működtetni a várost az elvonások, kormányzati rosszakarat ellenére is. Így pedig úgy főztek meg bennünket, mint azt a bizonyos békát. Egyre több és több elvonással. Pedig lett volna másik út is: kicsit radikálisabban felrázni a közvéleményt.

Megmutatni, hogy milyenek lesznek a közszolgáltatások, ha nincs rá elég forrás. Hogy milyen az, ha nem viszik el egy hétig a szemetet, ha nem jár naponta pár órát a metró, vagy a villamos. Ha alacsony a víznyomás a lakásokban. Mert hamarosan annyi pénz se lesz, hogy járjanak a buszok. De elfogadtam, hogy nem ilyen Karácsony Gergely politikai karaktere. Ezért is bíztam abban, hogy a Tisza fővárosi szerepvállalásával megjön az általam hiányolt, kicsit radikálisabb politikai arcél. Úgy gondoltam, hogy ha van egy nagyon erős, Orbán-ellenes karakterrel rendelkező pártvezér, akkor ő ezt az erőt érvényesíti a kormányzattal szemben Budapest érdekében. 

– Milyen közös frakcióban ülni a Kutyapárttal?
– Nagyon jó, ráadásul nem köt szavazási fegyelem se. De eddig konfliktusunk sem volt.

– Abból sem, hogy a társelnökök Vitézyre szavaztak?
– Akkor még nem volt frakció, de ebben valóban nem értettünk egyet. Ha valakit Vitézy Dávid meg akar győzni, akkor nagy gondot fordít arra, hogy elvarázsolja a szakértelmével, ami vitathatatlanul megvan neki. Nem véletlenül fogalmaztam úgy, hogy sokáig engem is átvert.

–  Önnek mik a közgyűlési ambíciói?
–  Többek közt szeretném elérni, hogy lebontsák a népligeti felüljárót és végre felújítsák a Mester utcát. Azt is szeretném, hogy a jövőben a korrupció gyanúja se vetülhessen egyetlen fővárosi cégre sem.

– Hol lát most gyanút?
– Több sajtóorgánum is megírta, hogy a BKV-nak volt köze a számlagyáras történethez, és nem voltam elégedett azzal sem, amikor a Fuzik Zsolt-féle társaságot lecserélték a Pintér Sándor-közeli Tasnádi cégére. Átláthatóbbá lehetne tenni a BKV-t, ugyanúgy, ahogy Walter Katalin a BKK-t szépen rendbe hozta.

– Ferencvárosban hogy fog telni a következő öt év? A kormánysajtó szerint ön minidiktatúrát épít.
– Szerintem meg a kormánysajtó a diktatúra szócsöve. Ez persze még nem zárná ki, hogy én is önkényesen irányítom a kerületet, de a valóságban mindössze az történt, hogy öt éven át csak ellenzékem volt a képviselő-testületben, most pedig a többség valóban mögöttem áll. A nyáron előkészítettük azokat a projekteket, amiket eddig a gáncsoskodások miatt nem tudtunk megvalósítani, gőzerővel dolgozunk. Optimistán nézek a ciklus elé, bár most tőlünk is elvesz pénzt a kormány az iparűzési adó növekményének elvonásával. Milliárdos összegről van szó, és például ennél alig kerül többe egy önkormányzati bérház teljes felújítása. Utóbbi azért fontos kérdés, mert nálunk a kampányban is nagy hangsúlyt kapott a komfort nélküli lakások rehabilitációjának ügye, és szeretnénk ezt 10 év alatt befejezni.”

Ajánlott cikkeink

A Siketek SC a fővárosi sakkcsapatok őszi bajnokságán

2024. december 7.

Táncsics in da house – Sükösd Miklós a magyar demokratikus baloldal első nagy alakjáról

2024. december 7.