Jelentés az elzász-lotaringiai csatatérről

2024. október 10. Vélemény

Még el sem kezdődött az árvíz miatt halasztást szenvedett nagy duellum (párbaj) Strasbourgban, már botrányok zavarták meg az „Unió elnöke”, Orbán Viktor instant bestseller hakniját. Megtudtuk, hogy a magyar egy direkt nyelv, amikor azt mondja a magyar, hogy gazember, az azt jelenti: nem értek egyet. Ha csak így nem. Valamint Orbán- és magyarellenes baloldali politikai intifáda zajlott, ami jól mutatja, hogy Európát a baloldaltól kell megvédeni. Aminek szimbolikus vezetője Manfred Weber, a bajor CSU politikusa, az EPP frakcióvezetője. Ilyenkor szokás sóhajtani, és azt mondani, hogy „édes jó istenem”!

(sajtáj) Magyar Péter egy nappal a nagy nap előtt már Dömötör Csaba újdonat brüsszeli fidesznyiket nevezte a goebbelsi propagandagépezet korábbi csahosának, majd Nagy István agrárminiszternek okozott nehéz perceket a rekordáfás rekordinflációs magyar élelmiszerárakkal. Aztán mikor Orbán Viktor sajtótájékoztatóba kezdett volna, akkor Kövér László gyerekkori barátjának fia, Gyekiczki Márton rohant be az ülésterembe és kérdezte a miniszterelnököt, hogy „mennyiért árulta el a hazát?”. A nagy „utcai harcos” láthatóan összerezzent az első pillanatban, nagy haverjai a gyöngyvászonról, mint Chuck Norris, a texasi kopó, vagy Schwarzi, a terminátor biztos újraforgattatnák a jelenetet. A kis Gyekiczkit kivezette az Európa Parlament teremőrsége, de Putyin és Xi Jingping (Hszi Csin-ping) nevei a magyar szövegkörnyezettel együtt éghetett be a jelenlévők és a közvetítés nézőinek agyába. Gyekiczki Márton egy érdekes pápai hate-love háromszög második generációja: édesapja, a néhai Gyekiczki András Kövér László szobatársa és barátja volt a Bibó Kollégiumban, valószínűleg a közös szülőváros okán, de az idősebb Gyekiczki még a rendszerváltás folyamatában a másik liberális szerveződés felé orientálódott, mert valószínűleg csírájában felismerte a Gonoszt. Az SZDSZ 1994-es kormányra kerülése idején Kuncze Gábor belügyminiszter kabinetfőnöke volt, később Demszky Gábor mellett dolgozott a Városházán. Vesztesége a magyar demokratikus politikának Gyekiczki András fájdalmasan korai halála. Gyekiczki András projektje volt az „Elfeledett szomszédaink” c. sokak által nagyra becsült kiállítás a pápai zsinagógában a kisvárosi holokausztról, én sajnos csak dokumentációt láttam, mert még nem segített el az Örökkévaló soha Pápára. Ha jól értem, Gyekiczki Márton DK-sként tagja az érdi önkormányzatnak, ami arra utal, hogy számos más hajdani eszdéeszeshez hasonlóan az ifj Gyekiczki is eléggé el nem ítélhető módon meghallotta a harmadik pápai, Gyurcsány „Ferihaver” szirénénekét, ami egyébként tevőlegesen is hozzájárult a jobb sorsra érdemes és nagymúltú szabadelvű párt halálához.

Az európai ügyekben legtájékozottabb Politico is már az árvíz előtt „Hungarian trolling” címen fontolkodott azon, hogy Orbán jó ürüggyel halasztani fogja nagyszínpadra perdülését, ahogy ezt egyébként az EPP (Néppárt) vezetője, Manfred Weber is megjósolta. Orbán persze élvezi a reflektorfényt, csak egy kicsit megpróbált jobban rákészülni a „lökdösődésre”. Többen, közöttük – a Candiru nevű izraeli kémszovftverrel, amely nevét az amazóniai „vizeletkedvelő sátáni harcsa” után kapta – a magyar szolgálatok által megtréfált magyar szakos német zöld EP-képviselő, Daniel Freund is óvott, hogy Orbán trollkodásra és saját maga áldozati pozícióba helyezésére fogja használni az alkalmat, és a magyar kameráknak és bértollnokoknak fog játszani. (Ez hiánytalanul megtörtént.) Az árvíz óta tovább romlott Orbán hazai helyzete: a Tisza párt befogta, és Orbán Blamázs politikai igazgató sajátlagos nyelvbotlása óta Washingtontól Párizson át Berlinig a magyar szövetséges megbízhatósága még inkább téma, mint eddig. A francia (Marine Le Pen) vezetésű, de Orbán tevőleges részvételével összefabrikált „Patrióták” posztfasiszta frakció vezérszónokaként a „magyar elnökség” végén előadott „elnökségi programjában” majd mintegy rejtőjenői módon próbálja a Nagy Buddha szeméből kilopni a gyémántot. A magyar soros elnökség példátlan kudarc: Orbán Kijiv–Moszkva–Peking–Mar-a-Lago (Florida, Trump golfbirtoka) útvonalon bonyolított troll-túrája az ő libidóján kívül csak Putyinnak volt jó, és azóta csak romlott a helyzet.

A nemzetközi helyzet fokozódik, mondotta Virág Árpád a Tanú c. filmben, és tényleg. Bob Woodword – a Nixon 1974-es bukásához vezető Watergate-ügyet feltáró két The Washington Post-os oknyomozó újságíró egyike (akit Robert Redford játszott Az elnök embereiben) – a jövő héten megjelenő könyvében (The War) arról ír, hogy mióta Trump elveszítette a 2020-as választást és tevőleges szerepe volt a 2021. január 6-i, a Kongresszus elleni, halálos áldozatokkal járó puccsban, azóta hét alkalommal beszélt telefonon Putyinnal, még ritka és nagy hatékonyságú amerikai Covid-gyógyszert is küldött a híresen hipochonder orosz vezetőnek a járvány kezdetén.

Sajtóértekezletén Orbán Viktor leginkább arra a maszek kőművesre emlékeztetett, aki mérhetetlen magabiztossággal közli a némileg levegő után kapkodó megrendelő/finanszírozónak, mikor utóbbi véleménye szerint a fal a padlóval nem kilencven fokos szöget zár be, hanem – jó Makovecz-követőként: vö. a nagysikerű piliscsabai Pázmány-campus – csak 75 fokot. „Nehogymá’ a fándli vágja a falhoz a kőművest!” – mondta, és elmorzsolt egy hamiskás mosolyt. És Orbán, jó színészként gyorsan a lakótelepi vagány stílusára vált, és szavai pont úgy hangoznak, mint egy olyan felelős kormányfőé, aki országa legfontosabb stratégiai szövetségének fővárosába érkezik, és tartja magát ahhoz, amit még az út előtt mondott: „Bemutatjuk a programot, aztán lesz egy kis lökdösődés, csihi-puhi, ahogy az már csak lenni szokott.” Mint a rendszerváltást közvetlenül megelőző időszakban a budapesti turistazónában a sámlin ülő, pakundekli dobozon matató szakember, aki azt kiabálta: „Hier ist der Rot, wo ist der Rot. Eine echt-ungarische Minikasino!” („Itt a piros, hol a piros. Egy igazi magyar minikaszinó!”) Mindenesetre elmondható, hogy a hungaro-goebbelsi propagandaholding rekordszámú mikrofonállványt ültetett be a magyar minielnök sajtótájékoztatójára.

(csihi-puhi) És elkezdődött egy új nap, szerda, és Strasbourgban kiderült, hogy Orbán meztelen. Kezdődött azzal, hogy Magyar Péter már egy előinterjúban „a beváltatlan ígéretek földjének” nevezte Magyarországot, aztán jó hosszú, közel háromórás menetben megtörtént az, amit a magyar miniszterelnök ellene indított politikai intifádának nevezett. Bokszmeccs volt, piros sarok, kék sarok, Orbánt a piros sarok néha éljenezte, általában a szélsőjobbos, putyinista EP-képviselők kisebb csoportja*. A kék sarok többsége viszont olykor még pfujolt is, pedig a magyar szónok mindent megpróbált, hogy magára öltse a civilizáció látszatát: Mario Draghit és Emmanuel Macront emlegette, versenyképességről papolt, igyekezett kerülni a vállalhatatlant, sem Ukrajnát, sem Putyint, sem a kínai komákat nem hozta elő, és a „bürokratikus elnökséget” szerinte „politikus elnökségnek” kellene váltania – mondotta, mérsékelt sikerrel, ahogy szokás ilyenkor mondani. Meglepő módon nem hozta elő nagy visszhangot kiváltó turisztikai kirándulását sem, amikor az elnökség kezdetén, július elején bejárta Tolnát, Baranyát, azaz Kijivet és Moszkvát, Pekinget, Washingtont és a floridai Mar-a-Lagót, Donald Trump kedvenc élőhelyét.

Az ülés rekordhosszúságú volt, 3+ óra, és jól megmutatta azt is, amit a Tisza vezetője egyébként paradigmatikusan mondott, miszerint „a hatalom torzít, a miniszterelnökre ez hatványozottan igaz”, quod errat demostrandum, és szomorú, ha valakinek ez csak mostanában esett le. A Partizán műsorában Gulyás Márton, Magyari Péter és Ruff Bálint egyetértett abban, hogy a minielnök „meglepően fókuszálatlan” volt, és nyugat-európai közegben kimondottan obszcén, ahogy a fater Peking–Budapest – helyesbítek: Pireusz (Belgrád)–Budapest vasút – közbeszerzési melója miniszterelnökségének egyik mélypontja, védekezése pedig – ajánlott olvasmány: Móricz Zsigmond: Rokonok – abszolút a legalja volt. Az egyik, sok van. „Vége van, miniszterelnök úr” – mondta Magyar Péter, és ez egyre jobban látszik. Magyart rendesen támadják – kompromat és maszkirovka, hogy Tóni szívének kedves KGB-s szakkifejezéseket használjak –, és a jó kompromat és a jó maszkirovka arról ismerszik meg, hogy van valamilyen tényalapja. Most ugye azért kérte a Fidesz Magyar EP-képviselői mentelmi jogának felmondását, mert a nyáron, virágos jókedvében egy vele emberkedő illető mobiltelefonját elvette – amivel felvételeket készített a szabadidejében az ittasság jeleit hölgytársaságban mutató ellenzéki vezető engedélye nélkül –, és a készüléket a kék Dunába dobta. Nem szép. Akár még lopás szabálysértése is lehet. Annyira populista lenne most előhozakodni más lopásokkal, melyek akár túlmutathatnak a használt mobiltelefon értékén. Ettől még nem helyeselhető a „más mobiljával halakat dobálás” sportja, sem a nyilvános részegség, de pláne nem az Ötkertben, ahová dolgozó lányokon kívül leginkább a legénybúcsús angol munkásosztály jár szórakozni. Az EP mentelmi bizottsága együtt fogja Magyar Péter ügyét Ilaria Saris olasz antifa képviselőasszonyéval tárgyalni, akivel szemben az a vád, hogy a neonáci ún. „kitörésnapon” viperával neonáci férfiakra támadt, s a magyar igazságszolgáltatás ezért több mint egy évig talpig kurtavasban tartotta.

Orbán beszédének különösen szexi eleme volt, ahogy a villamospadlóra Soros György arcképét odavarázsló és az utazóközönséggel tapostató propagandagépezet gazdája, Orbán a migráció miatti – egyébként valóban létező – antiszemitizmus-növekedésről, a leginkább a megye II-ben induló labdarúgócsapat öltözőjére emlékeztető magyar kormány nevében a nők elleni erőszakról, és anti-genderológiai Kim Dzsong-unként a homofóbiáról szónokolt. Magyar Péter felszólalása populista volt és hatékony, saját pályáján került Orbán elé. Magyar mondandójában a 30 eurós családi pótlék és a 70 eurós minimálnyugdíj nagyot ütött. Nem kell luxemburgi topmenedzsernek lenni, hogy európaiak ezeknek az összegeknek a törpeségét felfogják. Orbán ezt a haza elleni támadásnak minősítette, saját bázisának szóló jól bevált trükkel hazaárulózott egy jóízűt. (Mögötte az ülésteremben az oroszokkal szembeni nem-ellenállás apoteózisát megfogalmazó Névrokon Blamázs sunyult.)

Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke arról beszélt, hogy sok európai nyelv van, ami igaz, de egyetlen európai nyelvben sem szinoním a béke a megadással, és a szuverenitás sem megszállást jelent. Izgatottan várom a Russia Today interpretációját. Valerie Hayer a francia vezetésű Renew Europe – Macron frakciója – képviseletében elmondta, hogy a magyarokat az európai családban szeretnék tartani, de Orbán Viktort nem. „Ön nemkívánatos itt”, mondta Terry Reintke, holland zöld képviselő, a frakció társelnöke és az új, a magyar helyzettel foglalkozó jelentéstevő. „Ez itt az európai demokrácia háza.” Orbán szövetségeseket keres Európában, a szlovák és a mostani választás eredményeképpen az osztrák nacionálpopulisták mellé szeretne szerb barátokat is, ki is állt a nyugat-balkáni bővítés mellett. Egy horvát képviselő viszont a szerbek ellen szólt azonnal: Szerbia szerinte még nem érett meg a csatlakozásra.

Orbán prioritása a provokáció volt, de lejjebb tekerte ezúttal a potmétert. Hegedűs Bálint, a German Marshall Fund elemzője arról beszélt, hogy Orbán saját „békemissziója” említésen kívül hagyásával taktikázott, de beszéde célközönsége ettől még saját magyar szavazóbázisa, illetve bizonyos szempontból az európai szélsőjobboldal volt. Csak Trumppal kapcsolatban veszítette el az eléjen a józan eszét: „több üveg pezsgőt fogunk bontani, ha az Elnök úr visszatér” – mondta, ami jól mutatja, hogy nincs B-terve, ha egy Harris-adminisztráció jön, akkor Magyarország en bloc megy a szemétbe amerikai részről. Még csak rápillantani volt esély a propagandaművek tálalására, akik egyértelmű sikerként ünneplik Orbán strasbourgi vesszőfutását. Az ATV elemzőprogramjában például az esti műsorban az éjszakai napszemüvegét a homlokára toló politológus próbálta védeni ugyan a Fidesz-vezér teljesítményét, de némi kritikát ő is megengedett magának, akárcsak a Hír TV beszélgetős polshow-jában egy-két megszólaló, de die hard orbánista hangok is voltak, míg az mno.hu csak a himnikus éltetést vállalta be.

Magyari Péter írt fontos cikket a valaszonline.hu-n, ami a magyar, az orbáni árulásról nagyívű összefoglaló, és amiben idézi a miniszterelnököt, aki a Ludovikán egy nemrégiben elhangzott előadásban elmondta, külpolitikai, szövetségi elképzeléseinek megfogalmazásához a ChatGPT-hez fordult, hogy nevében, stílusában fogalmazzon meg a kulcsmondatot a „magyar nagystratégiáról”. A gép ezt dobta: „Csak a mi utunk vezet a valódi szabadsághoz, és ezen az úton nem állíthat meg semmi.” Ez tehát egy Orbán Viktor stílusában szavakat egymás mellé pakoló robot műve. Az értelme legjobb esetben is csak annyi lehet, mint Orbán korábbi beszédeinek volt ugyanerről a témáról. Akármilyen hihetetlennek is tűnik, bizony nagyon úgy fest, hogy egy Orbán korábbi beszédeit permutáló algoritmus, valamint az 1956-os szabadságharc hiábavalóságán lamentáló Orbán Balázs dolgoznak jelenleg a magyar nemzet úgynevezett nagystratégiáján. Amelynek eddigi leglátványosabb eredménye, hogy legerősebb szövetségeseink ma már egyértelműen árulóként tekintenek Magyarországra.

A magyar vezető beszédének végét képviselők egy csoportja a Bella ciao c. antifasiszta dallal köszöntötte.

* Orbán-barát szélsőjobboldali és posztfasiszta felszólalók:

Ewa ZAJĄCZKOWSKA-HERNIK – Szuverén Nemzetek Európája képviselőcsoport

Klára DOSTÁLOVÁ – Patrióták Európáért képviselőcsoport

Beata SZYDŁO – Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoport

Borvendég Zsuzsanna – Szuverén Nemzetek Európája képviselőcsoport

Judita LAŠŠÁKOVÁ – Független képviselők csoportja

Deutsch Tamás – Patrióták Európáért képviselőcsoport

Branko GRIMS – Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoport

Dömötör Csaba – Patrióták Európáért képviselőcsoport

Harald VILIMSKY – Patrióták Európáért képviselőcsoport

Jaak MADISON – Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoport