Szerénység, tisztesség, realitásérzék – arccal a merészen előreugró alsó állkapoccsal kirajzolódó jövendő felé, valamint hangfelvételek, zsidók és más izgalmak

Semjén pajtás fokozhatatlant fokozott, helyünk a világban rovat, judeószínjátszás à la Vidnyánszky, és a szappanoperák új évada. 

(a pásztorok imádása) Ahogy a Fidex „koalíciós pártjának” főminisztere, sámánja és miniszterelnökhelyettese alulról fel tud nézni a parlamentben szónokoló Orbán Viktorra, az maga a hitbéli elköteleződés szocreál stílben előadott márványszobra, a reménykedő férfiszerelem, amelyhez képest az ereszen szörfölő Szájer macskanyelv, a reneszánsz nagyjai által előadott magas hozzáadott értékű zsánerkép, a pásztorok imádása: Semjén nézi a Főnit, rendíthetetlen odaadással, mély tűzű szerelemmel, megélt vallási katarzissal. Ahogy Semjén néz, úgy nem néz senki, amióta a búcsúcédulák kimentek a divatból. Semjén hite megingathatatlan, ortodox hit, és nála nem a Jézus Krisztus áll az első helyen. Semjén a harmincéves háború egyik jelszava szerint él – cuius regio, eius religio; azé a hit, kié az ország – & he means it. Ő és főnöke a római hitű egyetemesség (katolicizmus), de ők képviselik Kálvin János tanítását is (+ a bűneiben is érinthetetlen Balog püspököt), és nemcsak a radikális pontokat kiszögező Luther Márton követői az ő embereik, de még az óhitűek is, amióta megtalálták maguknak Köves Slómót Kajafásnak. Látja, hogy a „Kicsi” (Bödőcs Tibor szava) milyen nagy, jövőbe látó béljós és haruspex, hogy 35 mm-en színesben pereg előtte a jövendő, genetikailag, valamint DNS-szinten is érzékeli a nagy nemzetközi folyamatokat, és ennek függvényében tesz népéért, híveiért, s legfőképpen egyre gyarapodó családjáért. Semjén fogainak kerítését a múlt héten, a Budapesten tartott EU-csúcsot követően az a hangsor hagyta el, hogy „a világdiplomáciának a központja Budapesten van”, és éppen ezért „nevetséges, amit az ellenzék mond, hogy el vagyunk szigetelve”, mert mindenki Orbán Viktorhoz képest határozza meg magát, Ausztria, Szlovákia, de még az Egyesült Államok is. „Sőt, ellenfeleink is Orbán Viktorhoz viszonyítva pozicionálják magukat” – mondotta Semjén Zsolt, a miniszterelnök hű ebe. 

Megyünk tehát tovább a Menczer Tamás-i (fidexes kommunikátor és tahó) úton: ő a múlt héten még csak annyit mondott bátran és függetlenül, hogy a főnöke „egy zseni”; ha így folytatjuk, akkor jövő hétre egy budai zsinati kongregáció bejelentheti, hogy felfedezték Orbán Viktor (a „Kicsi”) isteni leglényegét. 

(ellenségek közt) Van a filmtörténet egy leglegleges alkotójának, Orson Wellesnek egy 1948-as film noirja, Sanghaji asszony (Lady of Shanghai) a címe, a rendező-főszereplő (OW) egy szép, de pusztító asszony – szerepében akkori felesége, Rita Hayworth – hálójába kerülve matrózkodást vállal egy Amerikát megkerülő, New Yorkból San Franciscóba tartó jachtutazáson, gazdagok kéjtripjén, amelyen egy Mexikói-öböl-beli megállóban a nő – karakterneve: Elsa Bannister – és gazdag és geci és fogyatékkal élő férje, Arthur Bannister (szerepében a remek Everett Sloane) mellett főszerepel még egy Grisby nevű intéző (Glenn Anders), aki elmondja a kicsit bamba ír matróz, Michael O’Hara szerepét játszó Orson Wellesnek, hogy főnökei olyanok, mint az egyébként csodás panorámájú Mexikói-öbölben az egymást felfaló cápák (tiburones). A Magyar Pétert övező titkosszolgálati telenovella új és újabb stációkra hág, bulvársorozat-néző legyen a javából, aki követni tudja az összes rezdülést; én már várom az újbóli népmozgalmat, mely majd kiszabadítani óhajtja Isaurát (Vogel Evelint), és Don Maximiliano is elnyeri méltó büntetését, a kamerák kereszttüzében meg kell ennie egy corridán lemészárolt harci bika turbolyaágyon felkínált, szuvidált heréjét. Mindenesetre az egész bulvár-titkosszolgálati tévéshow olyan magasságokba látszik ívelni, mint a korábbi 5. kerületi polgármester szobrászati nünükéje, a Blikk-rikkancs fiúcska bronzba álmodása a József Attila és az Október 6. utca sarkán. 

Valamint jelzésértékkel is bír: hiába a „zseniség” és a „világdiplomáciai központoskodás” – nagy a baj!

(nyilasné nagyasszonyság cenzurális hatalmáról) Nem mondom, hogy Varnus Xavér művészetének, vagy az orgonamuzsikának megvadult híve lennék, sőt, irigykedem is a muzsikusra, mert tavaly megvásárolt egy Pápa-közeli faluban olcsón (11 millióért) eladó templomot, amit én már korábban kinéztem, és a Mayhem együttesben muzsikáló barátaim és ismerőseim részvételével szerettem volna megvenni, hogy Magyarországon is legyen egy állandó helye a norvég feketemetálnak, de Varnus Xavér beelőzött. Történt viszont a minap, hogy a művész fellépett volna a Zeneakadémián, de Dúró Dóra o. gy. képviselő (Mi Hazánk), magyar anya és nyilas nagyasszony felhívására a Zeneakadémia vezetése a koncertet lemondta. A nagyrabecsült hungarokatolicizmus-kritikus, Perintfalvi Rita Facebook-posztját idézem: 

„INNENTŐL HÁZMESTERORSZÁG! SZÉGYELLJE MAGÁT A ZENEAKADÉMIA, HOGY TERET ENGEDETT A NYILAS TERRORNAK!

A legmélyebb felháborodással és dühvel tölt el, hogy a Zeneakadémia, ami a magyar nemzeté és nem politikai oldalaké, engedett a legaljasabb nyilas terrornak, és képes volt lemondani Varnus Xavér mindkét telt házas karácsonyi koncertjét. A Zeneakadémia vezetősége ezáltal engedett Dúró Dóra szélsőjobboldali politikus fenyegetésének. S mindezt mire fel? Pusztán bemondásra! Varnus Xavér orgonaművész semmilyen bűncselekményt nem követett el. Ilyesmivel soha senki nem vádolta meg őt. Rendőrségi nyomozás ellene nem folyik, ezt csupán az Index és a Blikk terjesztette el róla, amit persze az ún. független média egy része is átvett, nem törődve azzal, hogy pusztán csak kamuhír, és a politikai célzatú rágalomhadjárat szerves része, akárcsak Osváth Zsolt esetében. Mi a valódi probléma Varnus Xavérral? Megmondom én! Két dolog: az egyik az, hogy tudni lehet róla, hogy biszexuális, a másik az, hogy tudni lehet róla, hogy zsidó! És ez 2024-ben Magyarországon újra elég lett ahhoz, hogy valakit kizárjanak a magyar kulturális élet tereiből, a zeneértő közönséget pedig megfosszák attól az élménytől, amit csak Varnus művészete képes megadni a számukra. Ez ellen a becstelenség ellen minden jó érzésű magyar embernek fel kell emelnie a szavát!

Mert ha ezt nem tesszük meg, akkor újra házmesterország leszünk! Ami annyit jelent, hogy bárkire rá lehet majd köpködni akármit, és már jön is a fekete autó! Tényleg nem látjátok át, hogy mire megy ki a játék? Hogy újra rettegésben és félelemben éljünk!

A Zeneakadémia nyilatkozatában el is árulja magát: »A 2024. december 1-jére – a tegnapi napon a rendőrség által is megerősítetten – a Zeneakadémia épülete elé bejelentett demonstráció, és az intézményhez azzal összefüggésben a szervezőktől érkezett jelzések alapján a Zeneakadémia nem tartja garantálhatónak a közönség biztonságát, az épület, a zeneszeretet, az előadás és a műsorszámok méltóságának megőrizhetőségét, ezért a demonstráció várható következményeit mérlegelve az egyetlen lehetséges felelős döntést hozta: a 2024. december 1-jén, Advent első vasárnapján 11 órára meghirdetett Orgonakoncertet és a 19 órára tervezett Orgonaestet lemondja.«

Vagyis a legmocskosabb szélsőjobbos hordák, akiket Ábrahám Róbert és Füssy Angéla propagandisták hetek óta uszítanak, meg a mellettük tevékenykedő már a létezésükben is bűncselekményt elkövető egyéb náci hírportálok felhergeltek, és akik nyilvánvaló módon tucatjával elkezdtek fenyegető leveleket írogatni a Zeneakadémia vezetőségének, mert vérre szomjaztak! Meleg és zsidó vérre! És Önök ezt most megadták nekik! Láttátok, hogy kik álltak ki a két ócska propagandista mellett a »gyermekvédelem« égisze alatt? Csak néhány csemege: Bayer Zsolt, Budaházy Edda, Budaházy Görgy és Hegedüs Lóránt. Te atyaég! Ez az a Budaházy György, akit terrorizmus vádjával zártak börtönbe, majd Kónya Endrével együtt Novák Katalin kegyelemben részesítette! Még mindig nem áll össze a kép?

És tegyük hozzá persze a szűnni nem akaró politikai nyomást, ami egy valóban bátor, az ártatlanság vélelmének alkotmányos jogát elismerő és a nyilas terrorra nemet mondó kiállást követelt volna meg a Zeneakadémia részéről. De a Zeneakadémia csúfosan szégyent vallott! Nem állt ki amellett a művésze mellett, akinek eddig csak jót köszönhetett! Ez szégyenletes!

Az indoklás legabszurdabb eleme pedig az, hogy a Zeneakadémia úgy gondolja, a magyar rendőrség képtelen biztosítani egy olyan helyszínt, ahova egyesek demonstrációt hirdettek meg! Pedig ez az ő feladatuk lenne, ezért fizetjük őket az adónkból. És mi ettől éreznénk magunkat biztonságban. Nem pedig attól, hogy a Zeneakadémia elismeri, erre képtelenek és ezért inkább le kell mondania a koncerteket! Hol élünk már, de tényleg? Melyik művész és melyik koncert lesz a következő?

S mindezt csupán azért, mert az egyik főnáci, aki ott ül a parlamentben, s akinek még azt is lenyelte a nemzet, hogy a zsidógyilkos Horthy szobrát bevitte a szobájába, riadót fújt?

Te jó ég, nem látjátok, hogy pogromok készülnek!? Újra!

És a Zeneakadémia ebben cinkos lett!

Remélem, hogy lesz ennek a döntésnek következménye a zenekedvelő magyar honpolgárok körében, akik most megtudhatták, hogy egy kritikus helyzetben a Zeneakadémia vezetősége a tettesek és nem a politikai lejáratókampány áldozata mellé áll! 

Én biztos nem teszem be oda soha a lábam, amíg bocsánatot nem kérnek Varnus Xavértól és tőlünk, a közönségtől!!!

PS. Ezt a szöveget nem egyeztettem az érintettel, nem is tud róla, és magam vállalom érte a következményeket.

Kérlek, osszátok meg, ha benneteket is felháborít a Zeneakadémia döntése! És szolidárisak vagytok az üldözött művésszel.”

A teológus asszony minden szava arany, a Zeneakadémia minden mozdulata az ügyben fekália. Mondom mindezt Varnus Xavér művészetének közömböseként.

(ha már a zsidók) Amióta létezik média, tudható, akárcsak a személyes kommunikáció terében, a később általános érvényűvé vált amerikai médiaközhely, miszerint Jews are news. Én nem látok bele id. Vidnyánszky Attila fejébe, halvány lila pfingom sincs, mit jelent a „zsidó színészképzés”, de hogy az általa gleichschaltolt harmatos iskolának, s Színház- és Filmművészeti Egyetemnek (az érzelmes hang előhívása: amelynek egykor meghívott oktatója és doktorandusz hallgatója voltam), amint épp az érdektelenség pocsolyájába hullni készült, sikerült egy kis hírverést csapnia a „zsidó színészképzés” szintagma közbeszédbe emelésével. Ebben bajnoki társai lettek a Milton Friedman Egyetem és a Köves Slomó vezető rabbi által vezetett Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH), amely a judaizmus lubavicser indíttatású status quo ante irányzatát képviseli, a neológ Mazsihisszel és az ortodoxokkal szemben jelentős kormányzati támogatással. Hogy mi a „zsidó színjátszás”, azt nem vágom, ahogy Borgula András, a Gólem Szinház direktora sem vágja; nyilván sok Tóbiás nevű tejesember van benne a Hegedűs a háztetőn cári stetljéből, de vajon az angol Tom Stoppard Leopoldstadt (az Anschluss idején a bécsi Lipótvárosban játszódó dráma) is „zsidó színjátszásnak” minősül-e, vagy csak a stetl-széli sakteráj mellett jidliző vén ganef a zsidó teátrum? Magam az idők hajnalán, úgy 1987-ben vagy 88-ban jártam a legendás Szymon Szurmiej vezette Varsói Jiddis Színházban, tél volt és nagykabátban kellett végigvacogni egy erősen közepes dibuk-darabot, úgy, mintha 1917-ben lettünk volna bérletesek a tomszki Osztrák-Magyar Hadifogolyszínházban, minden nézőn volt fülhallgató (lengyel, angol), de a társaságomban lévő, egyébként jiddis anyanyelvű idős amerikai társadalomtudós belehallgatott az előadás eredeti nyelvébe, majd megengedőn azt mondta, hogy a lengyel jiddis nyilván kicsit más, mint az általa elsajátított orosz verzió. Olvastam J. Hoberman könyvét, The Bridge of Light (A fény hídja), a jiddis nyelvű hangosfilmről – négy országban gyártottak ilyet: Szovjetunió, Egyesült Államok, Lengyelország, Ausztria –, amelynek az ismert okok miatt filmtörténetileg is csak igen rövid idő adatott (1927–39), a dibuk-történetek mellett zsánerfilmek és slapstick-komédiák voltak, de kitermelt olyan pompás színészegyéniségeket is, mint az 1965-ös, Oscar-díjas, Ján Kadár rendezte csehszlovák Üzlet a korzón (Obchod na korze) akkor már idős főszereplője, a varsói jiddis színjátszás nagyasszonya, Ida Kamińska. (A sok remek alkotással kedveskedő izraeli filmgyártást és -művészetet nem veszem ide, az már önálló, nem ká-európai, hanem ká-keleti mozgókép.) 

A Ferencvárosba ejtőernyőztetett kárpátaljai id. Vidnyánszky, aki Kijevben folytatta szovjetunió-beli tanulmányait, nyilván jó ismerheti ezeket a hagyományokat is, ugyanakkor világosan kihüvelyezhető a tervéből, hogy a hazánkban többségi, nyugatias, asszimilált és – irgalom atyja, ne hagyj el! – liberális zsidósággal szemben a „látható”, konzervatív, egzotikus és elkülönülő, a mai kormányzat politikája nyomán erősen támogatott zsidóság és az ahhoz kapcsolódó színművészet az eszménye. Alátámasztja mindezt az aktuális minibotrány a veterán Szinetár Miklós nem-részvételéről a képzésben. Mindenesetre és mintegy id. Vidnyánszkynak üzenve egy 120 év előtti, jiddis nyelvű orosz–zsidó anarchista indulóval zárom soraimat: Le a rendőrséggel! Daloj policej!

Ajánlott cikkeink

Kéthetes programsorozat a magyar kultúra napja alkalmából Ferencvárosban

2025. január 14.

Kapcsolati horror – A világítótorony a Start Filmklubban

2025. január 14.