Közművesítésre fel! Na, nem kell csatornázni… Vagy mégis: a művészet is csatorna, kiengedni a gőzt. Vezeték, ami összeköt. És persze: közvetít. Legyenek hát köz(téri)művek!
A public art (public: ‘köz-’, ‘közönség’, ‘nyilvános’, art: ‘művészet’, legyen tehát kb. „közművészet”) sokkal tágabb fogalom, mint a köztéri szobrok világa: galériákon kívüli művészet, gondolkodásra késztető közösségi élmény. Szellemi szellőztetés, lehetőség a közterek visszahódítására a hamis pátoszú történelmi és történelemhamisító óriásgiccsek és a kisebb léptékű zsánerszobrok szirupos világától.
Aki nem rest publikálni köz-társasági munkáját, most pályázhat: hosszú idő után újra van Magyarországon is public art pályázat – itt helyben, a Ferencvárosi Önkormányzatnál. Műfaji vagy technikai megkötés nincs, szóba jöhet akció, performance, installáció, szobrászati tárgy, murális alkotás, integrált design, fényfelirat, kivetítés stb., ami kötődik a Ferencváros tereihez és problémáihoz, valamint az itt élőkhöz.
Magyarországon a képzőművészetre szánt közpénzforrásokat jelenleg csak a Nemzeti Kulturális Alap, illetve 2013 óta a Magyar Művészeti Akadémia osztja el, és a köztéri műveknél az esztétikai és a szakmai szempont befolyásolja legkevésbé, hogy mi kerül ki vagy helyeztetik máshová. Ezen kíván most változtatni Ferencváros.
Ahogy Döme Zsuzsanna alpolgármester fogalmazott,
„végre lehetőségünk van önkormányzati szinten ezt egy picit nem hagyni. Ferencváros nem retteg tovább a sötétben bujkáló független művészettől, sőt, ezt a pályázatot sem a politikusok bírálják majd el, hanem a szakma.”
Többek között Kertész László művészettörténész, kurátor, a Kortárs Műgyűjtő Akadémia oktatási és kutatási igazgatója, aki betekintést ad a public art világába. „A nyilvánosság bevonására törekszik, elsősorban a közembert próbálva megszólítani, a nem művészetorientált közönségréteget elgondolkodtatni a művek által teremtett szituációk révén” – mondja.
Emlékszünk még arra, amikor Szentjóby Tamás képzőművész 1992-ben, a szovjet hadsereg kivonulása évfordulójának ünnepén A szabadság lelkének szobra címmel szellemköntösbe bújtatta a Gellért-hegyi Szabadság-szobrot? Kiváló példa ez annak szemléltetésére, hogy
mi a public art:
„Kötetlen műfajú, a legtöbb esetben helyspecifikus, de mindig az adott közösséget vagy a társadalom egészét érintő kérdéseket feszeget a társadalmi nyilvánosság tereiben” – fogalmaz Kertész László.
Rendben, de ez nem a street art?
Van egy alapvető különbség a street art meg a public art között: „A street art fogalma – a fentiekkel szemben – elsősorban a megvalósulás helyét jelöli, tehát lehet közösségi indíttatású problémafelvetés, de egyéni önkifejezés is, ami lehet illegális, és lehet állami vagy önkormányzati finanszírozású is.”
Public art itthon és külföldön
Míg Nyugat-Európa és az Egyesült Államok nagyvárosaiban a public art évtizedek óta létező gyakorlat, addig Magyarországon nincs túl nagy hagyománya. Szentjóby említett szellemköntöse talán az egyik első volt ebben a műfajban.
Kertész László felidézi Németh Ilona 2003-as Moszkva téri munkáját is, amely a művész megfogalmazása szerint olyan „minimális tér, amelyben az ember megpihenhet vagy meghúzódhat. Lehet szállás hajléktalanoknak, de ugyanúgy pihenőhely fiatal turistáknak, akik egy pár órát benne akarnak eltölteni. Lehet utópisztikus ‘gyorsszálló’ – úgynevezett ‘etap-hotel’. A Kapszula kiképzése ergonomikus, kényelmes, működése hasonló az állomásokon és más középületekben fellelhető csomagmegőrző automatákéhoz. Külső megjelenésében is ezeket az automatákat idézi fel, de azoknál sokkal nagyobb.” Hab a tortán, hogy jó tíz évvel ezután váltak népszerűvé a hátizsákos utazók körében japán mintára az úgynevezett kapszulahotelek.
A korai előzményekkel kapcsolatban még egy magyar alkotó kerül rögtön szóba: „Lakner Antal képzőművész 1997-ben Isztambulban mutatta be az Istanbul Metro című munkáját. Az akkor még metró nélküli nagyváros aluljáróiban a világ első interkontinentális metróhálózatának mérnökileg megtervezett rajza volt látható, az Eurázsia, ami Európát és Ázsiát köti össze.”
A 2000-es években többször volt pályázati lehetőség itthon public artra: „Az ARC és a Budapest Galéria közös lebonyolításában pont:itt:most címmel 2004-ben és 2005-ben public art pályázatot írtak ki Budapest több helyszínére. Vándor Csaba Szent Ferenc-szobra a pesti ferences templom előtt kapott helyet. A szobor magvakból készült, a galambok a kiállítás ideje alatt teljesen elfogyasztották” – idézi fel Kertész, majd egy brit példát említ. „Az orgreave-i csata című projekt során a ’80-as évek bányászsztrájkjainak legvéresebb bányász–rendőr-összecsapását játszatták újra az eredeti szereplőkkel, ennek hatásaként sikerült újraindítani a társadalmi párbeszédet a kibeszéletlen konfliktusról.”
Praktikus részletek a pályázatról
A kiírás értelmében a kulturális bizottság a pályázóktól a társadalmi nyilvánosság tereihez és azok problémáihoz kötődő, kötetlen műfajú, interaktív, az adott közösséget vagy a társadalom egészét érintő kérdéseket felvető műveket vár. Elvárás, hogy a művek törekedjenek a párbeszéd ösztönzésére, aminek segítségével a helyi társadalom különböző szegmenseit véleményformálásra és együttgondolkodásra késztethetik.
Az elbírálásnál elsőbbséget élveznek a kisközösségek társadalmi nyilvánosságának tereiben megvalósuló, új típusú public art munkák, illetve azok, amelyek már a tervezés-előkészítés folyamán a helyi közösségek bevonására építenek, hiszen ez a public art lényege. Művenként legfeljebb 1 350 000 forintra pályázhat bármely természetes személy, közösség vagy egyéni vállalkozó.
Egy pályázó több pályázatot is benyújthat, illetve ugyanazt a pályázatot több helyszínnel is be lehet adni. A munkáknak legalább két hétig láthatóknak kell majd lenniük valamelyik kijelölt helyszínen – József Attila-lakótelep, Madaras József tér, Ferenc tér, Kerekerdő park, Markusovszky tér – 2021 tavaszán.
A pályázatokat 2020. október 30-án 12 óráig lehet benyújtani Budapest Főváros IX. Kerület Ferencváros Önkormányzatának Kulturális, Oktatási, Egyházügyi és Nemzetiségi Bizottságához. A pályaművek válogatása két fordulóban történik, a szakmai zsűri november 20-ig fog dönteni. A részletes pályázati kiírás megtalálható a ferencvaros.hu weboldalon.
HATÁRESET
Bildein, a 370 lelket számláló falu közvetlenül az osztrák–magyar határon fekszik. Lakói a szomszédos magyar településeken (Szentpéterfa, Pornóapáti) élőkhöz hasonlóan évtizedeket töltöttek a vasfüggöny tőszomszédságában, ami itt családokat választott ketté.
Amint az az osztrák képzőművész helyszíni leírásában olvasható, „a Föld egyszer majd megváltozik, és ‘a munkások Paradicsomává’ válik – így prédikáltak a kommunizmus ‘oszlopszentjei’. A valóság azonban más volt. A diktátorról, Sztálinról és embereiről (a többi kommunista vezérről) kiderült, hogy az emberiség legnagyobb tömeggyilkosai közé tartoztak. Innen csupán néhány méterre húzódott a négy évtizeden át fennálló embertelen rendszer vasfüggönye, a szinte áthatolhatatlan határzár, amelynek feladata nem a betolakodóktól való védelem volt, hanem hogy megakadályozza az úgynevezett szocialista országok lakóinak nyugatra menekülését.”
Az installáció – mintegy véletlenül – épp 2015 nyarán került Bildein (a község mottóját követve: „a határok nélküli falu”) központjába, akkor, amikor a legsúlyosabbra fordult a Magyarországon át Nyugat-Európába igyekvő menekültek helyzete, és a magyar kormány válaszul szögesdrót kerítést húzott fel a szerb-magyar határon.
Melinda Rose
Fotó: Lugosi Lugo László, kiemelt kép: a szerző
(Megjelent a 9 magazin 2020 szeptemberi számában.)
