Pékné Budapest módra

A Ráday utcai Paprika Jancsiban a vendégek körülöttem szinte mind turisták, és én igazából arra vagyok kíváncsi, mit esznek ők „magyar konyha” címszó alatt.

Pompásan kacsázunk

A Pompás nevű helyre véletlenül találtam rá kóborlásaim során a Thaly Kálmán utcában. Azért írom, hogy „hely”, mert nehéz kapásból megmondani, hogy mi is a Pompás pontosan.

Cavolo al rione Francesco

Már gyermek- és kamaszkorom gasztronómiai divatok között telt. Ott volt például a nyolcvanas évek közepén a tejturmix- és a melegszendvics-őrület. A lakótelepi ABC előterében kicsi büfé nyílt, és mi reggelente, iskola előtt két pofára zabáltuk a sonkás-gombás melegszenyót, hozzá szörpös tejet ittunk.

A Gyros utcai csevap

A Mester utca réges-régi utcája a főváros­nak, ráadásul igencsak gazdag a gasztronómiai múltja, hiszen egykor itt malmok, vásárcsarnokok, vágóhidak álltak. Sütők és molnárok, marhavásárok, árpagyöngy- és húskonzervgyár…

Szivarok az Arabs szürkénél

A leghíresebb régi ferencvárosi kocsma – Krúdy 1927-es remekművének köszönhetően – minden bizonnyal az egykori Arabs szürke. Előtte talán szagos, virágos fergeteg borította a fák lombos fejét és ezer fehér…

Zuluk és vogulok

Gyorsan felkanalozom a napi levest – forró, sűrű, kellemesen gyömbéres sütőtökkrém, éppen kiváló erre az esős-szeles-taknyos tavaszra –, majd megrendelem a kelkáposzta-főzeléket. Lehetne főtt tojással is, de én emelem a tétet, legyen debreceni.

Az agavé szíve

Egy október végi estén betérünk Mr. Gonzóval a Tompa utcai mexikói vendéglőbe, a Mezcalba.  Itt már minden a Día de Muertosról, vagyis a mexikói halottak napjáról szól. Csontvázak és halálfejek…