„Egy kukás nem kukázhat, ne kérdezze, miért” – milliószám hordják a visszaváltható palackokat a repontokra

2024. október 17. 9 magazin Közügy Társadalom

Január 1-je óta betétdíjas a kereskedelmi forgalomban kapható italok műanyag, fém- és üvegpalackjainak túlnyomó része. A visszaváltás köré egész kis iparág szerveződött, rászoruló emberek kajtatnak az üres üvegek és dobozok után a köztéri kukákban. A vonatkozó kormányrendeletet úgy írták meg, hogy a visszaváltatlan göngyöleg a Mol hulladékgazdálkodási üzletágát, a Mohut gazdagítja. Az ORFK előbb súlyos bírságot helyett kilátásba, aztán szerdán közleményt adott ki, amely szerint hálásak a palackozóknak – már ha rendesen viselkednek.

„Mi nem palackozhatunk” – mondja rezignáltan a Szent István kórház előtti padon ücsörgő, bánatos képű férfi. „Mi nem” – tercel rá uniszónóban két mellette pihenő barátja. „Megtiltotta a cég.” A cég a Fővárosi Közterület-fenntartó Nonprofit Zrt. (FKF), a budapesti közterületek nagy hatalmú ura, és a három padon ücsörgő ember munkaadója. Nekik köszönhetjük, hogy a fővárost nem önti el a szemét, bár egy-egy vasárnap reggel azért nagyban emlékeztet a nyolcvanas évek Nápolyára – mínusz a tenger, a negroni meg a mediterrán dolcezza. A három ember közúttisztítási munkatárs – a boldog békeidőkben ezt „utcaseprőnek” mondták –, mesélik, az árvíz levonulása után a budai alsó rakpart tisztítására is kivezényelték őket. „Toltuk le az aszfaltról az iszapot meg a szemetet, a Lágymányositól a Lánchídig kellett mennünk, napi tíz-tizenkét órában, tízezerért.” Mondják, a palackok visszaváltása jó kis mellékes lenne: „De nem lehet. Egy kukás nem kukázhat, ne kérdezze, miért.”

Lehajolnak érte

A „kötelező visszaváltási díjas termékek visszaváltási rendszerének” (Deposit and Return System, DRS) bevezetéséről szóló kormányrendeletet tavaly októberben adták ki. A rendelet értelmében január 1-től a tej és a tej alapú készítmények kivételével szinte minden olyan fogyasztásra kész italtermék vagy koncentrátum, amelyet 0,1–3 literes űrtartalmú műanyag, fém- vagy üvegpalackban, dobozban stb. forgalmaznak, csak betétdíjas termékként kerülhet a boltok polcaira. Adta volna magát, hogy a dobozok visszagyűjtését a területileg illetékes, hulladékgazdálkodással is megbízott szervezetek, Budapesten például az FKF, végezzék, de nem így lett: a magyar tőkésosztály felemelkedésén munkálkodó politikusok kitalálták, hogyan lehet a szemétből is orangerie-t (narancstermesztő üvegházat) építeni, és jó érzékkel a Mol, pontosabban annak hulladékgazdálkodási üzletága, a Mohu kezébe adták a DRS-koncessziót – a hazai hulladékbiznisz java részével egyetemben. Talán nem véletlen, hogy – amint arról 2022 áprilisában a Telex is beszámolt – a magyar olajipar piros-fehér (zöld) óriása, Mészáros Lőrinc és Pintér Sándor „bizalmi köréhez” hasonlóan, komoly érdekeltségeket szerzett a hulladékfeldolgozásban: előbb az olajosok Magyarország piacvezető műanyag-újrahasznosító vállalatát, a kommunális és ipari hulladékot feldolgozó ReMat Zrt.-t, majd a hasonló profilú németországi Aurora Kunststoffe GmbH-t is megvette.

„Van, hogy tízezer is összejön”

A Tűzoltó utcán hatalmas fekete nejlon szemeteszsák ballag. Türelmesen kerülgeti a járókelőket, pedig nagy a forgalom: ebédidő van, a SOTE épületéből meg a vele szemben álló kollégiumból tömött cohorsokban (a római hadseregben tíz cohors alkotott egy légiót; a szociológiában: életkori csoport) tódulnak ki az éhes fiatalok, magyar és vendégdiákok vegyesen. De a fekete nejlon szemeteszsákot cseppet sem zavarják a körülötte örvénylő emberek, udvariasan utat enged egy csinos, csicsergő ázsiai lánypárnak, úriemberesen odabiccent nekik, aztán halad tovább a lét kijelölt, a maga kifürkészhetetlenségében gyönyörű pályáján, az utca elején álló Lidl felé. A szemfüles, kellő kultúrantropológiai érdeklődéssel felvértezett megfigyelő idővel azt is felfedezheti, hogy a fekete kukazsákhoz egy férfi is tartozik: hajlott hátú, kora harmincas karakter cipeli a hátán a százhúsz literes polimerputtonyt, borotvahaj, fakónarancs kapucnis pulóver, kopottkék műbőr Puma-táska, a lábán lerúgott orrú, kék-narancssárga Nike futócipő. Időnként meg-megáll, beletúr az útjába eső zöld köztéri szemetesekbe, ha palackot talál, a csatornába csorgatja belőle a levet, kiropogtatja a horpadásokat, aztán lekanyarítja a hátáról az irdatlan batyut, és gondosan a többi mellé teszi a zsákmányt. Vadászik, gyűjtöget. Tallózik. Egyike azoknak a – javarészt az utcán élő – embereknek, akik az elmúlt hónapokban egész kis iparágat építettek a repontos visszaváltás köré. Mint a Mol, ő is a szemétből profitál – igaz, nem ugyanabban a volumenben. Amikor megérkezik a Lidlhöz, és elkezdi etetni a kék-sárga automatát, mellé szegődünk, és megszólítjuk, adna-e interjút. „Persze – feleli készségesen. – De csak név nélkül.” Kérdezzük, lefotózhatjuk-e, nem engedi. „Még csak két hónapja vagyok az utcán, korábban a Tompa utcában béreltünk lakást, szakítás, tudja, nem szeretném, ha elterjedne rólam, hogy padon alszom.” A férfi azt mondja, reggel kilenctől este tízig járja az utcát, egy-egy portya alatt hetven-száz palackot tud összeszedni. „Vasárnap reggel többet is. Van, hogy tízezer is összejön egy nap a visszaváltásból.”

Ötvenesekből gazdagodnak

A palackozás új bevételi forrást teremtett a nehéz sorsú, utcán élő embereknek. A közömbösség meg az elmúlt két év sokkoló inflációja nem tett jót a kéregetésből élőknek, ahogy az sem, hogy bár a külügyminiszterünk „szigorúan készpénzért” veszi a sportcipőt a divatos boltokban, nálunk is egyre elterjedtebb az elektronikus fizetés, kevesen tartanak már maguknál csörgő aprót, ropogós bankókat. De nem csak nekik: csütörtök délidőben szinte csak jól öltözött középosztálybelieket láttunk a repontautomaták környékén; környezettudatosság keveredik a spórolás kényszerével. Már a fiam tizenpár éves osztálytársai is palackoznak, a jövő közgazdászai, pénzügyi menedzserei, üzleti stratégái serényen hordják a visszaváltóba a visszaváltani-valót, kiütközik már ebben a zsenge korban is a pénzemberi véna, van olyan jól szituált építészcsaládból jött felsőközép csemete, aki a szemetesekbe is beletúr bátran, csak hogy kiegészítse a zsebpénzét. Palackozik idős és fiatal, utcázó és loftlakáslakó, jobbos meg balos is. Magyar Péter óta semmi sem rántotta annyira össze a közt, mint a műanyagflakon-visszaváltási láz, kólásüvegek, gyűretlen sörösdobozok, kétutas borosflaskák temetik be a poltáborok közötti szakadékokat, egy nemzet egyesül a Nagy Újrahasznosítási Lázban. Recycled posztmodern akolindividualizmus.

A 24 augusztusi cikke szerint több mint hárommillió palackot vált vissza a magyar naponta. A Mohu illetékesei úgy látják, a visszaváltás „kezd az emberek mindennapjainak részévé válni”, ami biztató tendenciát vetít előre, hiszen az a cél, hogy a reciklálható palackok, üvegek, dobozok ne a kommunális kukákban, illegális szemétlerakókban kössenek ki. A Mohu adatai szerint a legtöbben szombaton járnak visszaváltani, fejenként átlagosan tíz palackot adnak le az automatáknál, az ellenértéket pedig a legtöbben voucherben kérik, amit a berendezéseket befogadó közértek, szupermarketek kasszáinál lehet készpénzre váltani vagy levásárolni.

A Mohu azt mondja, szeretnék, ha pár éven belül a palackok kilencven százaléka visszakerülne az üzletekbe. Paradox módon a cég valójában nem ebben érdekelt: a vonatkozó jogszabály szerint a gyártónak már a forgalomba hozás pillanatában le kell szurkolnia nekik az ötvenforintos visszaváltási díjat, amit a forgalmazó üzleteknek is rá kell tenniük a termékek árára, így minden olyan palack után ötven forintot keresnek, amit nem visznek vissza a fogyasztók.

Frissítés: A rendőrség előbb súlyos bírságot helyezett kilátásba, aztán kiderült, hálásak a palackozóknak

Miután zavarta az általa megkérdezetteket, az Országos Rendőr-Főkapitánysághoz (ORFK) fordult a Divány.hu, hogy megtudja, szabad-e a szemétbe dobott göngyöleget összeszedni. Az ORFK válasza szerint a szemétgyűjtőkbe dobott göngyöleg gyűjtése szabálysértés, amiért 6500-tól akár 90 ezer forintig terjedő helyszíni bírságot is kiszabhatnak az intézkedő rendőrök. Érvelésük szerint a hulladék a gyűjtőedényben történő elhelyezéssel a koncessziós társaság vagy alvállalkozója birtokába kerül”, így eltulajdonítása lopásnak minősül.

Néhány nap múlva azonban jött a fordulat. Az ORFK revideálta nézeteit, és hálával szólt a palackgyűjtőkről: „Közös érdekünk, hogy egészségünk és környezetünk védelme, tisztán tartása, valamint a fenntarthatóság elérése érdekében a lehető legtöbb hulladék visszakerüljön a körforgásba újrafeldolgozásra. Aki ebben azzal működik közre, hogy a mások által kidobott visszaváltható palackokat összegyűjti, és elviszi a gyűjtőpontra, nem büntetést, hanem tulajdonképpen köszönetet érdemel.” – írták október 16-án kiadott közleményükben. Azért azt is hozzátették: rendőri intézkedéssel annak kell számolnia, aki mindezt nem a társadalmi együttélés szabályai szerint teszi, aki kiborítja a kuka tartalmát, megrongálja a tárolót, a lakóközösséget zavarva, hangoskodva, megbotránkoztató módon viselkedik.

Dávid Imre
Fotók: Stépán Virág

(Megjelent a 9 magazin 2024. októberi számában.)