Nagy élet volt, most: the end – a Központi Zálogház

Éppen 250 éve, hogy Magyarországon megnyílt az első állami – akkor: királyi – zálogház Pozsonyban. Ezt költöztették Pestre 1802-ben, és a 19. század végére már olyan óriási forgalmat bonyolított le, hogy új zálogházat kellett építeni. A gyönyörű létesítmény, amely 1903-ban épült föl a Lónyay utcában, sok-sok éve üresen áll, és pusztul.

Kerületi helytörténeti sorozatunkban ezúttal az elhagyatottságában, pontosabban szólva magára hagyatottságában is impozáns épületről, a Lónyay és a Kinizsi utca sarkán álló egykori Központi Zálogházról lesz szó, mégpedig Gönczi Ambrus levéltáros-helytörténész kívánságára. Neki ugyanis a 9. kerületben ez az egyik legkedvesebb épülete. S hogy miért?

„Azért szeretem, mert jó sok mindent átélt, nagy élet volt a falak között, amíg zaci volt”, válaszolta. S igazán felkészült szakember módjára hozzátette: „Tudomásom szerint itt volt az ország leghosszabb, vörösrézből készült csőpostarendszere, amit sajnos pár hónap alatt eltüntettek a »szakértő kezek«.”

A grandiózus létesítmény csaknem húsz éve áll üresen, azaz – mint Gönczi egyik, a PestBuda portálon megjelent írásában olvasható – a Lónyay utcában járók legtöbbje talán már azt sem tudja, mire szolgált és hogyan hívták.

Holott ez az épület egykor a főváros egyik legfontosabb intézménye volt: aki idejött, s hozott valami nagyon értékeset, az jó sok készpénzzel és még több bánattal a szívében távozott – hiszen elképzelhető, hogy éppen a családi ezüst utolsó darabjait „csapta be a zaciba”. Igen, ez a régi kifejezés azt jelentette, hogy az anyagilag megszorult ember kénytelen volt elzálogosítani a tulajdonát. (Megnéztem az Arcanum adatbázisában, hogy a magyar sajtóban mikor jelent meg először a kifejezés, s képzeljék: már 1911-ben használták a pestiek!)

Hogy mennyire régi és bevett „intézményről” van szó, azt ugyancsak az Gönczi-írásból tudhatjuk: Magyarországon éppen 250 éve alapította Mária Terézia császárnő és királynő az első állami zálogházat Pozsonyban, Magyar Királyi Központi Zálogház néven. A központot 1802-ben Pestre telepítették, egy, a mai Királyi Pál utca és Szerb utca sarkán álló épületbe, amely addig raktárként, kolostorként és kórházként is funkcionált.

Mivel Pesten az 1800-as évek végére már több ezer tárgyat „csaptak be a zaciba” naponta, szükség volt egy új épületre: a királyi kereskedelemügyi minisztérium tervezői felhívásának győztese 1900-ban a Révész Samu – Kollár József építészpáros terve lett.

Az új Központi Zálogház historizáló stílusú, a főhomlokzatán állami címerrel díszített épülete egy 4600 négyzetméteres telken épült fel 1903-ban. Összesen hatszintes volt, további két pinceszinttel és tetőtér-beépítéssel. A Lónyay utca felőli tágas előcsarnokból jobbra és balra két nagy ékszer- és ingófelvevő termet alakítottak ki, mondta el Gönczi, a földszinten volt továbbá a nagy páncélszoba a páncélszekrényekkel. (A páncélszoba falai 45 centiméter vastag betonból készültek, amelyekbe kereszt alakú acélsíneket ágyaztak 12 centiméterenként. Ez lehetett az oka, hogy soha senki nem próbált ide betörni.) A két tárgykiváltó terem az első emeleten kapott helyet, a felsőbb szintek pedig raktárként funkcionáltak. A Kinizsi utcai oldalon húzódtak a hivatalos helyiségek: az igazgatóság, a főpénztár, négy hivatalnoki lakás és az igazgatói lakás. A forgalmat a már említett, vörösrézből készült, pneumatikus csőpostarendszerrel bonyolították le, amelynek mára nyoma sincs.

A több mint száz alkalmazottat foglalkoztató Központi Zálogházat 1924-ben a Magyar Postatakarékpénztárba tagolták, emiatt a feladatköre is bővült, mert a Postatakarékpénztár a magánzálogházak felügyeletével megbízott állami hatóságként működött.

A szocialista rendszerben, 1948-ban Állami Zálogház és Árverési Csarnok Nemzeti Vállalat lett a Központi Zálogház új neve, három évvel később pedig a Bizományi Áruház Vállalat (BÁV) nevet vette föl; alighanem ez az a név, amely mindenkinek elsőre beugrik, még akkor is, ha sohasem járt benne. Hiszen a BÁV-nak a főváros szinte minden kerületében volt telephelye, azaz a budapestieknek nem kellett a Lónyay utcai központba bemenniük, ha anyagilag megszorultak, vagy éppen ellenkezőleg: vásárolni akartak valamit.

A rendszerváltás után a BÁV részvénytársasági formában működött, és 2006-ban eladta a Lónyay utcai központot egy spanyol cégnek, amely szállodát tervezett kialakítani benne. Ez azonban nem valósult meg, úgyhogy az épület csak a filmforgatások idejére telt meg nyüzsgéssel: volt olyan amerikai film, amelyben ezt az épületet használták egy New York-i rendőrkapitányság megjelenítésére. A magyar állam 2017-ben vásárolta meg az ingatlant, majd 2019-ben az a döntés született, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem jogi kara költözik ide. Már a közbeszerzési tendert is kiírták, a kerület lakói így alighanem örömmel értesültek róla, hogy a szép, régi épület megmenekül az enyészettől. A felújítás fölött érzett öröm azonban korainak bizonyult: mivel a kormány nem ad pénzt a felújításra, forráshiány miatt a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. a múlt év végén eredménytelennek nyilvánította a közbeszerzési eljárást.

Ha egy amerikai filmben lennénk, amelyet ebben az épületben forgattak, most azt kellene írnunk: The End. Reméljük azonban, hogy a végről egyelőre szó sincs: várjuk a feltámadást.

Kácsor Zsolt

Cmlapfotó: Déri Miklós

Fotók: Stépán Virág

(Megjelent a 9 magazin 2023. márciusi számában.)