Történetek a szavazókörökből

Biciklivel száguldó riporterünk több szavazókörnél járt, beszélgetett ismert és ismeretlen emberekkel. Meg is írta, amit látott-hallott.

Cigarettaszünetet tartó szavazatszámlálót kérdezett a Gyáli út 22., a Puskás Tivadar Távközlési Technikum előtt. Évek óta csinálja – mondta a szavazatszámláló –, az a trend, hogy többen jönnek délelőtt, 2 körül és zárás előtt. Idén egyelőre semmi nem zavarta meg a teljes nyugalmat, de a korábbi években előfordult, hogy valaki ittasan érkezett, vagy mindenáron szerette volna megosztani a bizottság előtt a politikai preferenciát. Ezeket a ritka eseteket szabályosan kezelték és dokumentálták. Csönd van, madárcsivit, jellemzően autókkal érkeznek a szavazók – ahogy az FMK-ba rengeteg bringás jött –, és ha létezik indusztriális, mesevilágon túli világ, a gyönyörű, de kihalt ipari épületekkel ez itt az.

Hajós Zsuzsa drámapedagógus a munkájából kifolyólag folyamatosan politikával foglalkozik, bár mikro-, nem pártpolitikával: közélettel. Biciklis tudósítónk a szavazóhelyiség közelében kérdezte meg őt: milyennek látta az aktivisták munkáját, módszereit, mit gondol a főpolgármester-választási küzdelmekről és mennyire van távol a számára ideálistól az, ami most a kerületi, budapesti és országos választáson történik?

„Akivel én személyesen találkoztam, ellenzéki volt. Dinamikusak és kedvesek, de nem sokak: ügyesek. És nem maguk mellett, inkább arra kapacitáltak, hogy az ellenzékre szavazzak. Ami ahhoz képest, hogy itt a kerületben milyen bénázás van, megosztottság az ellenzékben, különösen derék.”

„Nagy barátja vagyok a Karácsony Gergelynek, főleg a bicikliutak miatt. Emiatt egy csomóan utálják, de én tökre szeretem, hogy az egész covidomat bicikliutakon töltöttem. A maximális szimpátiámat élvezi. De elég meggyőző a Vitézy, lássuk be, ügyes és ért hozzá. Kíváncsi leszek, mennyire növeli meg a támogatottságát Szentkirályi visszalépése. Hallottam ugyanakkor olyat is, aki eredetileg a Vitézyre akart szavazni, ám most elgondolkodott. De szerintem ők vannak kevesebben.”

„Bennem van egy olyan vágy, hogy a helyi politika kevésbé legyen politika. Budapesten a lokálpatriotizmus nehezebb kérdés, de én a kis falumban vagy a kisvárosomban látom, hogy ez a tér vagy utca milyen gyönyörű lett. Csak mintha ezzel kevésbé foglalkoznának helyi szinten, és ez engem rettentően zavar. Nem beszélve arról, hogy egy kis hely, de még egy kerület is tudna akár közösség lenni. Látok Nyugat-Európában is izzadságos kísérleteket arra, hogy együtt lakó emberekből közösséget faragjanak, de már világtrend az individualizmus.”

A Ferencvárosi Művelődési Központban minden tárva-nyitva, árad be a friss levegő, néhány, jellemzően reggel aludni már nem tudó korú szavazó érkezik, de fiatalok is, akik kint megállnak, és a telefonjukon nézik, hányas számú szavazóhelyiségbe kell menniük. Egy fiatalembert (aki indulhat a Mendly Miklós-hasonmásversenyen) megkérdeztem, milyennek találta a kerületi kampányt. Mivel bringával jár – mondta –, csak a plakátokat látta és a postaládáját, illetve az országos sajtót követte, hozzá nem ért el semmi extremitás, szabadon tudott mérlegelni. Jön egy-egy család is, szótlanul, mert korán van; pár perccel később, kifelé menet már lelkesen beszélgetnek – jelentette biciklis tudósítónk a helyszínről.

„Engem a plakátok csak összezavartak. Kicsit ciki, de én mostanában annyit dolgoztam”, mondja a harminc pluszos nő a Liliom utca 15. előtt, „hogy egyszerűen nem volt időm utánaolvasni vagy követni, mi is történik, pedig hallottam, hogy van valami nem várt helyzet. A múlt héten már csak arra a rózsaszínre figyeltem hazafelé, ami Baranyi színe volt. Őt ugyanis a civil korszakában láttam, hogyan, milyen alapon dolgozik, és azt is láttam az elmúlt években, hogy önazonos, nagyon tudatos és állhatatos, nagy ellenszélben is beleáll dolgokba. És hát nagyon bírom azt a kulturális szemléletet és aktivitást, amit Suzival (Döme Zsuzsanna alpolgármester – a szerk.) csinálnak. Én a Ferenc téren lakom, ott mindig történik valami. A köztéri kiállításokat pláne kedveltem, azt, hogy fricskákkal, pimaszul játékos, élő, izgalmas művészettel lehet találkozni. Tetszik, hogy ilyen vagány. A többiek messze vannak tőle az én ízlésem szerint, ezért nem is éreztem magam lelkiismeretlennek, hogy nem foglalkoztam velük. Az viszont rendesen kiakasztott, amikor meghallottam a visszalépést, mert én jobban szimpatizáltam Vitézyvel, mert szakmailag felkészültebbnek láttam. Aztán amikor a Fidesz árnya vetült rá, akkor elolvastam mindkettejük programját, mert teljesen elbizonytalanodtam. Vitézyét jobbnak találtam: alaposabb, konkrétabb volt, és nem ez a döntő, de terjedelemben is komolyabban vette a feladatot. Lehet azt gondolni persze, hogy mondani vagy írni bármit lehet, az csak ígéret, amíg be nem váltják, szóval nem vagyok annyira biztos abban, hogy jól döntöttem, de erre jutottam az utolsó pillanatban.”

A Feszofe Illatos úti szavazóköréből jött ki, és az Aszódi-telep felé mutatott néha, amikor az önkormányzati lakásáról mesélt. Megkérdezte, tényleg újságíró vagyok-e, előhúztam az igazolványt, de nem nézte meg. A rendszerváltás után jött át, és itt kapott lakást, teljesen törvényesen, bár a barátai sokat segítettek az adminisztratív tennivalókban. Nemzetközi kereskedelmi céget vezet, rengeteget utazik Romániába, Szerbiába, Moldovába. Kíváncsi, pragmatikus ember. Azt mondja, vesztesekre nem tesz. Meg azt is, hogy nincs már jobb és bal. Nem tetszik neki Magyar Péter, mert 95 százalékban ugyanazt mondja, mint a Fidesz, csak levegő nélkül, egy hangszínen. Azt mondja, ez a trend, Macron is így kezdte. Nem érti az ellenzékieket, akiknek ez most bejön. Hogy nem gondolják, ha mondjuk nem válik el a feleségétől, most ugyanolyan fideszes lenne, mint addig. Sokféle médiában követi a politikát, megszállottan, szokta mondani a párja, de úgy érzi, a szakmájában sok hasznát veszi annak, amit a politikából tanul emberismeretből, kommunikációból. Rengeteg problémát lát, tulajdonképpen igaza van Magyarnak, de ő még mindig Orbánt látja olyannak, aki markánsan képviseli az ország érdekeit. Ő hozomra nem szavaz, de figyel, mert 2026-ig még sok minden történhet. Karácsonyra nem szavazott volna, mert a főpolgármester nem tud mozdulni a rengeteg kompromisszumból és a kompromittáló pártfiguráktól. Vitézyről sem hiszi, hogy független, de azért adta rá a voksát, mert aki a kormányzó párttal jobb viszonyban van, az többet tud a városért tenni. A kerületi fideszes jelöltről nem tud semmit, kicsit utánanézett, de jellegtelennek látta. Gegesyre is azért szavazott, amiért Vitézyre, róla is feltételezi a jelenlegi rendszerben való érvényesülési képességet, kapcsolati lehetőségeket, több forrást, ahogy az a korábbi ciklusaiban is volt. Sok helyen meghallgatta Baranyit, és úgy tűnt neki, szavahihető, egyenes ember, aki mert bárkivel szemben politizálni, ugyanakkor a Külső-Ferencvárosban azért nem nagyon történik semmi, mert Baranyinak jóformán a semmiből kellett gazdálkodnia. Ahogy mondja, elemzi, néha elgondolkodik, másképp rakja össze az információkat, amelyeknek cseppet sincs híján. Egyszer csak azt mondja, hát, lehet, hogy valójában Baranyi lett volna a jobb választás, de meglátjuk. Jóízűen, élvezettel beszél, aztán megindul a dolgára. Estére meglátjuk, azt mondja. Meg.

– lill –

Fotó: Stépán Virág