Mozisirató Ferencvárosban

2024. június 22. Helytörténet Kult Vélemény

A Margit körúton jártam nemrég, és elhaladtam a Bem mozi mellett. Szoktam néha ide járni, ritkaságokért nagyvásznon. Szeretem, hogy kocsma is kapcsolódik, szeretem, hogy élet van előtte este, emlékszem a magyar mozifilm legnagyobb öregjének egy kései születésnapjára, ami itt volt. Hosszan nézegettem a programot, tök jó. Igényes, visszatekintő, filmtörténetileg értelmezhető. Azon gondolkodtam, Ferencvárosban miért nincs ilyen.

Mondok egy őszintét: a Lurdy ház moziját én a plázamozik közül sem tartom a legbüfébbnek – to say the least, ahogy az angol mondja mérhetetlen understatement-vágyában. Pedig. Pedig! Volt Ferencvárosnak egy csomó mozija, és színházban gazdag kerületünknek tényleg lennie kellene egy mozgóképszínházának – Heltai Jenő nyelvi leleményével: mozijának. Persze vannak alkalmi vetítőhelyek a Rádayban – mint a Docuart Kocsiszín, vagy a Goethe Intézet, vagy mint a Filmes Ház, a Filmművész Szövetség jelzéstelen, megtalálhatatlan kreclije –, de ma olyasmi, amit állandó „art” vagy „arthouse” cinemának nevezhetnénk, olyan nincs. Pedig még anno filmstúdió is volt a kerületben, a Hámán Kató úton a híradós Kocsedó – nevét az ötvenes évek elején a koreai háború egyik öldöklő vérszivattyújáról kapta –, itt kezdett mások mellett a magyar mozifilm legnagyobb öregje, Jancsó Miklós is. Egyszerű netes keresés eredményeként látszik, hogy Ferencváros mozikerület volt hajdan, nem is akármilyen. A némafilmkorszakban a Ráday 31.-ben működött az Excelsior, amely egy 1912-ben nyílt kis mozi volt, valószínűleg csak egy évig üzemelt. Nem tévesztendő össze a Ráday utca 32. szám alatt később egy ideig Excelsior néven is működött Ráday mozival, aminek a helyén ma a Stúdió K üzemel. A Petőfi Kert is Ráday, ahol egy üres telken az 1940-es években nyári színpadot alakítottak ki. Mozikénti megnyitása 1958. augusztus 7-én, zárása 1969. szeptember 7-én volt. A helyén óvoda létesült. Vagy a Ferenc mozgó, a Ferenc téren: 1911-ben nyitott, 1931-ben zárt be. És ezen a környéken lehetett a Világ mozi is, ahol kerületünk és a magyar nyelv nagy költője, József Attila gyerekként vizet árult. A Világ a Haller–Mester sarkon állt, 1921-től a neve Magyarság Mozi lett, 1925-től ismét Világ. 1930-ban, a hangosfilmre való átállás költségei miatt zárt be. A helyén gyógyszertár működik. Nagy kedvencem, már csak a neve alapján is Filippánics Róbertné mozgója a Haller 20.-ban, amely 1909-ben nyitott, és alig tíz éven belül bezárt. Közeli ismerőseim és munkásságom ismerői tudják, hogy családom legendáriuma szerint egyik távoli felmenőm mozizongorista volt, a némafilmkorszakhoz már csak ezért is gyengéd a viszonyom. Bőven el tudom képzelni tehát, hogy ez a Hugó nevű nagy-nagybácsikám akár az 1906-ban, a Rádayban nyitott Goldfeld Dániel mozgójában is klimpírozhatott; elképzeléseim szerint keménykalap–hózentróger–selyemhátú mellény szettben. A technikai fejlődés áldozatokat is szed, a Haller–Gát sarkon a mozi 1920 körül nyílt, és ugyancsak a hangosfilmre való átállás költségei miatt zárt be 1930-ban. Az épületben a mozi egykori helye bizonytalan, de egy időben állítólag a Szabadság mozgó is működött erre. Mivel Franzstadt az óidőkben német ajkú henteskerület volt, nem meglepő, hogy Gemütlichkeit – Kedélyesség – néven nyitottak mozgóképszínházat, ami egy időben Maxim Bio néven is működött a Ráday 12.-ben, ez 1911-ben nyílt, 1916-ban bezárt. Itt nyílt meg később a Ráday mozi. „Az épület helyén 2017-ben üres telek van” – írja a névtelen forrás az interneteken. A Mester utcai Széchenyi mozgó nyitása nem ismert, csak az, hogy bezárt 1910-ben.

Aztán voltak a direkt hangosfilmesnek készült vagy annak átalakított mozik. American Bio, Royal Bioscop, Ferencvárosi Filmszínház, Ferenc mozgó neveken futott a Soroksári 61.-ben egy ilyen létesítmény, aztán 1944 végén az ostromállapot miatt bezárt és többé már nem nyitott ki. Az épületet lebontották.

A mozira régi kifejezés a bio vagy bioszkóp, kedvencemet, az ezzel kapcsolatos feliratot jó régen láttam Szabadkán, a Lifka Sándor filmszínházban jugoszlávul és magyarul: Gričkanje i pljuvanje uljanih semenki u bioskopu zakonom zabranjeno – A bioszkópban olajos magvak rágcsálása és köpködése hatóságilag tilos.

Nem voltak idegenek Ferencvárostól az úgynevezett nagylétesítmények sem. Az Üllői út és Hungária körút sarkán, a mai buszpályaudvar helyén állt a Liget Kertmozi, amely 1929-ben nyitott, majd bezárt 1935-ben. 1200 személyes filmszínház volt. Nyomortelepi mozi volt a Valéria, az egykori Mária Valéria-telep mozija az Üllői út mentén a mai Pöttyös utca és Ecseri út között. Nyitott 1931-ben, végleg bezárt 1945-ben. Az eleve konstrukcióhibás, súlyosan beázó épületet rég lebontották. Kár, hogy nem bírta ki a hatvanas évek közepéig, mert itt lehetett volna stílusos bemutatni a remek filmszínész és egykori nyilas, Páger Antal főszereplésével készült Hattyúdal című játékfilmet (A Villa Negra nem apácazárda / A Villa Negra nem fényes lokál…). Aztán volt Ludovika, Partizán, Akadémia ideológiai névváltozatokban 1913-1987 között működő mozi az Üllői út 101-ben, utóbb átépítve autószalonná. Szintán Üllői úti egység volt az eredetileg 1910-ben Projectorograph Élőképszínházként létesült Tátra, majd – visszafogva az irredentát – Balaton mozi, mely bezárt 1987. október 27-én, és át lett építve nyelviskolává.

És most nézzünk olyat, ami még ma is fáj. A Kinizsi utca 28-ban Magyar Tanítók Otthona, Kulturszínpad, Kulturmozgó, Kulturmozi, Kinizsi, M.I.T. Video és moziklub, Kinizsi M.I.T. moziklub, Bluebox, Kultiplex neveken futó műintézményről beszélek. A hivatalos ismertetés szerint: „Egy húsüzem helyén 1912-ben létesült a színházterem, melyben vetítéseket is tartottak; 1914-től moziként működött. 1979-ben teljes egészében modernizálták. A kertmozi 1971-ben, a mozi 1988. február 10-én zárt be. 1989-ben moziklub formájában ismét megnyitották. 2000-ben az épületbe költözött a Tilos rádió, majd vetítéseket is tartó alternatív szórakozóhely nyílt, a Kultiplex. 2007. december 31-én az intézmény bezárt, majd az épületet hamarosan lebontották.” A nyolcvanas évekbeli rövidített név, az M.I.T. nem a világ legjobb műegyetemére, a Massachussetts Institute of Technology-ra, hanem a Társulás Filmstúdióra utal, mely a kádárizmus egyik alulról jövő kulturális kezdeményezése volt, a Budapesti Iskola helye – ez most itt nem tévesztendő össze a filozófiai Lukács-iskola (Heller, Fehér, Vajda, Márkus) másik nevével – ez a dokumentarista filmiskola (Dárday Hugó, Szalai Györgyi, Vitézy László, Tarr Béla) helye volt. Tilos rádiós helyszínkénti megszünésének tervét (illetve az épület elbontását, amit az önkormányzatnál anno igen kapacitált egy jelentős politikai befolyással bíró szemben lakó – a szerk.) az pecsételte meg, amikor egy karácsonyi adásban a tudatmódosult állapotban lévő műsorvezető és punk, Barangó beszólását követően egy Döbrentei Kornél nevű hűdött költő felhívására széljobb tömeg gyűlt, mint éji vad, a Kinizsi utcába, izraeli zászlót égetni. Filmjátszási helyszín-veszteségeink között van a Pest-Buda mozi is, a Dési Huber utca 25.-ben, mely „Buda és Pest egyesítésének centenáriuma alkalmából nyílt a József Attila-lakótelepen. 1973. augusztus 18-án nyitották meg, egy Locomotiv GT koncerttel. Mivel nem hozta a várt eredményt, 1990. április 16-án bezárták. Az épület a teljes leomlás határára került, majd görög közösségi ház lett belőle”. Persze, jó, hogy görög ház lett belőle, de a ferencvárosi „panel-Rózsadomb” is megérdemelne egy mozit, én például vagy hatszor meghallgattam már, hogy Novák Erik festő és filmrendező (Nyócker, Fekete leves) JALT-lakosként itt látta először a Szelíd motorosok című dolgozatot, mely számára is meghatározó élmény lett.

Az artmozi olyan ma, mint a vinyl, a bakelit, a komoly emberek visszatérnek hozzá. Hajdan Budapest az artmozik egyik fővárosa volt a világban és ma sem elégedhetünk meg a 2. kerületi Bemmel, az 5. kerületi Cirko-Gejzírrel, a 6. kerületi Művésszel: Ferencvárosnak arthouse cinema kell!

+ szívesen hallgatnék Gönczi Ambrussal kerületi mozitörténeti podcastot.

– vba –

Fotó: Tilos