Az analógiás gondolkodás a nagy német filozófus, Georg Wilhelm Friedrich Hegel szerint a gondolatok vezérlésének a legalja; mégis forduljunk most történelmi hasonlatokhoz és korfestő analógiákhoz! Milyen év elé nézünk 2024 elején? Ne menjünk túl messzire, hogy a tatárjáráshoz, a török hódoltsághoz, 1849 októberéhez, az 1918-as összeomláshoz, 1944-hez vagy 1957. május elsejéhez lesz-e mérhető. Maradjunk inkább személyesen belátható korunkon belül: olyan pusztító lesz-e 2024, mint amilyen 2016 volt, vagy, legalábbis Budapesten, részeredményeket elérő, mint 2019? A kulcsszó itt van: részeredmény versus pusztítás és pusztulás! Brexit, Trump, Cambridge Analytica, orosz trollfarm és kalóztanya nyolc éve, vagy esély valamilyen emberarcú (fő)városi eredményre itt és most? A választás a demokrácia ünnepe, és idén a bolygó lakosságának több mint a fele választ. Az eredmények még tudhatatlanok, az előrejelzések véleményesek. Lehet eső, lehet hó. Mindenesetre demokráciára hivatkozni egy magát illiberálisnak mondó antidemokratikus rendszerben, szuverenitásra egy külhatalmak, keleti külhatalmak csicskájául szerződött, magát öröknek tudó országvezetéssel? A szokásos választási manipulációval – az egy időre hozott önkormányzati és EP-választás logikája egymással ellentétes, az ellenzék megosztásával így megint a kormány felé lejt a pálya –, borítékolható médiakartáccsal, cicanadrágos-megafonos influenszerdömpinggel kérdés, mennyire tekinthető valódi választásnak a választás.
Mezey István, a kormánypárt ferencvárosi testületi tagja azon aggódott decemberi, napirend előtti felszólalásában, hogy az Orosz Föderáció elnökét érő kritikai megjegyzéseink a magazin szerkesztőségi cikkeiben veszélyeztethetik Magyarország energiabiztonságát a kitettség miatt. Hm. Előttem van V. V. Putyin ökölbe szorult arca, ahogy a 9 magazint olvassa. Mindenesetre Mezey képviselő asztalán ott a javaslatunk, hogy a 9tv-ben folytassunk le külpolitikai vitát erről a kérdésről, 45 perc terjedelemben, vágatlanul. Mezey úr február-márciusra ígéri a Pártközpont (és a Szuverenitásvédelmi Hatóság) engedélyét az ügyben, pozitív döntés esetén megvalósulhat a vita. Kérdés persze, hogy a decemberi felszólalás már szuverenista elővágás volt-e lapunkkal szemben az új csúcshivatal sugalmazására, pedig a 9 magazin költségeit nem az Egyesült Államok kongresszusa („a 19, 25, 31, 41 és 49 méteres rövidhullámon”), hanem a kerület önkormányzata fedezi. Tegyük ehhez még hozzá: rendszerváltásunk sem lett volna az említett müncheni rádió nélkül, és a ma kiváló kormányzati vezérei legjobb esetben vidéki ügyvédek, az Áfész osztályvezető-helyettesei vagy szakaszparancsnokok lehetnének a Munkásőrségnél.
Választásra készülve interjúinkkal végigkérdeztük a testületi tagság vezetőit az önkormányzati választást megelőző évben – fél év fog eltelni idén kampányüzemmódban, megjósoljuk: pokol lesz. És aztán sem finomul a kín: októberig a régi testület testül, az új majd csak októberben lép életbe. Nyilván béna kacsa testület lesz az októberig tartó, de működése nem lesz jó élmény, az biztos. A kampányüzemmód már látszik. Lapzártánk idején még csak egy rendkívüli testületin vagyunk túl az idén, az iszapbirkózás és a kakasviadal 50-50%-os keveréke volt az ülés az Ecseri úti metrómegálló felszíni rendezésének (lásd a 7–9. oldalt) ügyében. Mit láttunk? Ahogy azt Pataki Márton (a FEV IX. vezetője) a rendkívüli testületin megjegyezte, valójában egy rejtett, bizonyíték nélküli korrupcióvád mozgatta a patkó két oldalán a képviselőket, hogy ne szavazzanak meg egy beruházást, amely választási ígéret. A költségemelkedés számai nyilván vitathatók és vitatandók, de a rejtett korrupcióvád kompromat. Vagy maszkirovka, ahogy azt a Népek Nagy Tanítója, Magyarország legjobb barátja legfontosabb tanulmányainak színhelyén, a szovjet belbiztonságban (KGB) tanulta volt. Egy nyolcvanas-kilencvenes évekbeli mélybarna bódésor a metrómegálló felszínén; arccal a múlt felé. Pedig az önkormányzati politika is jövőorientált tevékenység. A jövő kicsit sem néz ki rózsásnak, de a sötét távlatokon merengés helyett legalább törekedni kellene a jobb élhetőségre, arra, hogy 2024 fővárosi viszonylatban repríze legyen 2019-nek!
Vágvölgyi B. András
(Megjelent a 9 magazin 2024. februári számában.)
