„Történetekből tanuljuk a világot” – gyerekszínjátszó csoportok a Perspektíva Drámaműhelyben

A Perspektíva Drámaműhely az Itt és Most Társulat Ráday utcai közösségi terében működik. Vezetőjét, Patonay Anita színész-drámatanárt a céljaikról és az elképzeléseikről kérdezte a 9.

A Jedermannban találkozunk, és ahogy leülünk, történeteket kezdünk egymásnak mesélni a saját életünkből. Nem véletlenül, az övé ugyanis nemrégiben száznyolcvan fokos fordulatot vett. Két éve jött el a Káva Kulturális Műhelyből húsz év után, majd rövid ideig magyar–történelem szakos tanárként dolgozott. De a tananyag megkötötte a kezét, a legnagyobb vágya ráadásul mindig is az volt, hogy gyerekeknek drámaműhelyt hozzon létre. Amelyben nem a közoktatás strukturálta tudást adná át nekik, sokkal inkább a gondolkodásukat szabadítaná fel.

A Perspektíva Drámaműhely 2023 augusztusa óta létezik, közösség és szellemi alkotótér sok kísérletezéssel, együttgondolkodással. A név, a perspektíva szó is onnan jön, hogy számára kezdettől fogva a nézői perspektívaváltás volt a legizgalmasabb. A Ruszt József-, Mezei Éva- és Békés Itala-féle „bevonós”, kifejezetten gyerek- és ifjúsági korosztálynak szóló színházi előadások, amelyek szellemét saját foglalkozásaiban is kamatoztathatja.

A gyerekek művészeti nevelése elengedhetetlen a hétköznapi kommunikációhoz, a társas kapcsolatokhoz, mondja. Az alkotói tevékenység meghatározza a felnőtt létüket, általa a kudarcokkal is könnyebb megküzdeni. Álma végül valóra vált, a – kilenc alsósból, tizenöt felsősből álló – két csoport megalakult, már csak megfelelő helyszínt kellett találnia. Ferencváros rögtön adta magát. Itt élt ő is 1999-től 2021-ig, az Itt és Most Társulathoz pedig személyes kapcsolatok fűzik.

A Perspektíva másik projektjében iskolákba visz drámaórákat. Ifjúsági regények szolgálnak hozzájuk alapul, játék ez is, ha úgy tetszik, kísérlet. Célja, hogy a gyerekekkel „történetekből tanuljuk a világot”. Mint a népmesékben, amelyeket szintén a mágikus gondolkodás működtet. „Egy-egy ilyen történet arra is jó, hogy lássuk, ahhoz képest hol vagyunk, hová tartunk.” Átláthatóvá válnak a folyamatok, különféle szerepekben és helyzetekben képzelhetik el magukat, végbemehet egy árulás vagy egy cserbenhagyás története.

Megint más a drámafolyam, amelyben gyakorlatokon, játékokon keresztül sajátítják el, mi az, ami belefér az adott helyzetbe és mi az, ami nem. A bántás, a bullying (a zaklatás) például biztosan nem. A közösségen, osztályon belül hoznak létre közös értékrendet, a fennakadásokat is átbeszélik.

Motivációs tréning is indult más helyszínen kamaszoknak. Fiktív történetekkel kínálnak itt is a résztvevőknek játéklehetőséget, színházi és drámás eszközök felhasználásával. Hajós Zsuzsával és Bori Viktorral működnek együtt, az általuk felkínált élettörténet-lehetőségekből építkezhetnek a gyerekek. Gátló körülmények és akadályok ellenére kell sikeres életpályát alkotniuk, mint amilyen Frida Kahlóé vagy a magyar olimpiai tőrbajvívó bajnoké, Elek Ilonáé volt. Aki elé a külső körülmények – zsidóként és fiatal nőként kellett egy minden szempontból nehéz történelmi korszakban érvényesülnie – számos akadályt gördítettek. Így érthetővé válik: mindenki számára van perspektíva, ami célokat adhat neki, eljutni a cselekvésig. „A színház ereje zsigerileg tud működni, ha jó az előadás, a nézőkhöz az érzelmi bevonódás által sokkal könnyebb közel kerülni.” A drámaórák is elsősorban ezt az élményt próbálják átadni a gyerekeknek kicsiben.

Gáspár S. Anna
Fotó: Stépán Virág


(Megjelent a 9 magazin 2023. december–januári számában.)