Az új Glienicker híd; genderbotrány és egri nők; hogyan üt vissza a misszió

2024. augusztus 5. Vélemény

Itt az augusztus, várjuk a BakátsFesztet, csúcsra jár az olimpia, és a Gyalog galopp Fekete lovagja felajánlja a döntetlent. A hét eseményei dióhéjban, nyomokban ferencvárosi fókusszal.

(fogolycsere) Sokan láthatták a Kémek hídja c. hollywoodi nagyprodukciót, a meglehetősen kispolgári alapállású amerikai ügyvédet alakító Tom Hanks főszereplésével, akit Abel ezredes védelmére kértek fel kirendeltként az 1950-es évek végén. Tom Hanks karaktere szabódva vállalja el a feladatot, hiszen Abel ezredes bizonyítottan szovjet kém, és komoly szerepe volt az ún. „atomtitok” kicsempészésében. (Az USA 1945-re köztudottan megalkotta a nukleáris fegyvert, az atombombát – melyet eddig kétszer, Japán ellen vetettek be –, és a hidegháború kitörése után 1949-re a Szovjetunió is megalkotta sajátját. Amerikai felfogás szerint ezt csak az ő atomtitkuk ellopásával, kémkedéssel valósíthatták meg, boszorkányperek is következtek, a Rosenberg-házaspárt – akikről a kommunista Magyarország is utcát nevezett el (ma: Hold utca, 5. kerület) – elítélték és kivégezték az ügyben. Az ötvenes évekre az amerikaiak Teller Ede vezérletével, a szovjetek Andrej Szaharov – a későbbi emberi jogi disszidens hős – irányításával hidrogénbombát dolgoztak ki szinte egy időben; a hisztéria fokozódott.)

Abel ezredes vérét akarta az amerikai közvélemény, Tom Hanks ügyvédként védi, mígnem a cselekményben eljutunk 1962-ig, amikor is az amerikai légierő nagyon magasan repülő kémrepülőgépet küld a Szovjetunió fölé megfigyelési, felderítési feladatokkal, azzal az előfeltevéssel, hogy a U2 – ez ugye nem Bono könnyűzenei formációja, mert az majd csak vagy huszonöt évvel később vette fel a nevet – olyan magosan szárnyal, hogy nincs az a szovjet légédelem, amelyik lelőhetné. Volt az a szovjet légvédelem, amelyik lelőhette, a magányos pilóta, Gary Powell katapultált, majd ejtőernyővel a tundrán landolt, így került a szovjet hatóságok látókörébe. A film szerint Tom Hanks karakterének ötlete volt, hogy Abel ezredest ki lehetne cserélni a szovjet hatóságokkal Gary Powellre. A Kémek hídja ennek a valós történetnek mandulaízű marcipánmázzal bevont mesketéje, amelynek csúcsjelente a Nyugat- és Kelet-Berlin határán átívelő Glienecker hídon végrehajtott fogolycsere. A Glienicker híd ilyenformán prímán bevált erre a célra, később is használták, például amikor a hetvenes évek közepén Luis Corvalán chilei kommunista vezetőt itt adta át a CIA a szovjeteknek Vlagyimir Bukovszkij szovjet ellenzéki disszidens fejében, és itt távozott Nyugatra Anatolij Scsaranszkij refusenik is – a refusenik a Szovjetunióból kivándorlási kérelemmel távozni óhajtott, általában zsidó személy, akinek a kérelmét elutasították –, és lett Izraelben ismert politikus Nathan Sharansky néven. A Glienicker híd toposz lett, hidegháborús toposz, személykereskedelmi ügyletek lebonyolításának helyszíne.

A ma Glienicker hídja Ankara. Az Egyesült Államok hivatalos közlése szerint huszonnégy embert bocsátottak szabadon. Tizenhatan keltek útra Európa és az USA felé, cserébe pedig nyolc orosz foglyot engedtek szabadon az Egyesült Államok, Norvégia, Németország, Lengyelország és Szlovénia börtöneiből, köztük titkosszolgálati tevékenységgel vádolt személyeket. Két fogoly gyermekei is visszatértek Oroszországba. (Ők a repülőn tudták meg, hogy oroszok, és hogy szeretett szüleik orosz hibernált ügynökök. Mintha a The Americans c. sorozat kelt volna új életre.) A török fővárosban cserélték ki többek között E. Gershkovich újságírót (The Wall Street Journal) és P. Whelan volt tengerészgyalogost az FSZB bérgyilkosára, aki Berlinben megölt egy csecsen ellenzékit. Az újságíró, de még a biztonsági bizniszben utazó volt tengerészgyalogos elleni vádak is jó eséllyel légből kapottak voltak, míg Vagyim Kraszikov, az FSZB verőembere valódi gyilkos, egy berlini parkban ölt meg Putyin megbízásából egy disszidens csecsent. Komoly, többországos diplomáciai háttérmunkával sikerült a fogolycserét megvalósítani a Joe Biden – Olaf Scholz német kancellár – Putyin tengelyen. Az eseménysor pikantériája, hogy Vlagyimir Putyin a moszkvai vnukovói repülőtér vörösszőnyegesített kifutóján öleléssel fogadta kedvenc bérgyilkosát.

Olyat még nem láttunk, hogy Orbán vagy Szíjjártó kapott volna vörös szőnyeget, depláne ölelést ugyanott. De legalább tudni, hogy mire hajtanak.

(gender a ringben) A magyar, de a nemzetközi közvéleményt is izgalomban tartotta az olimpián a női 66 kilogrammos ökölvívó-vetélkedésben az algériai Imane Helif bokszoló szereplése. Első mérkőzésén az olasz ellenfél 46 másodperc után feladta, kezet sem rázott ellenfelével, arra hivatkozott, hogy az illető erős túlerőben van, valamint nem nő, hanem férfi. Tény: a tavalyi világbajnokságon nem engedték ringbe szállni Y-kromoszómái miatt. A kromoszómák azóta sem változtak, viszont az olasz kislány után a magyar Hámori Luca lett a kisorsolt ellenfél. Őt is elborzasztotta az algériai vetélytárs interszexualitása, ám aztán megvívott vele, kikapott pontozással, de hősies ellenfél volt. Az országot megosztotta az ügy, az ájtatos Rétvári kereszténydemokrata államtitkár már a „brüsszeli genderlobbit” látta a magyar ökölvívólány elleni összeesküvésben – pedig az ember Algériát nem feltétlenül a woke, a PC és a genderideológia bástyájának tartja –, ugyanakkor Schmitt Pál volt olimpikon, plagizátor és az egyik bukott fideszes köztársasági elnök rendet tett az agyakban, miszerint a „papír az papír”, ha a NOB úgy dönt, akkor a nő az nő, bármennyire Y-os is. Orbán Viktor főmagyar a bokszmeccs után a közösségi médiában röffent – pedig női sportágak tekintetében nem szokott –, miszerint Hámori Luca világérdeklődést kiváltó viadalát az „egri nők” hajdani hősiességéhez mérte, és hívei szemében rögtön meg is jelent Székely Bertalan hasoncímű nemzeti-romantikus festménye, amely a párizsi olimpia kontextusában azért elfogadható, mert illető műalkotás Delacroix A Szabadság vezeti a népet c. festményének egyfajta persziflázsa.

(magyar kisodródás) Magyarország uniós elnöksége a totális kudarc irányába mutat. Az uniós soros elnökség esetén szokásos, informális külügyminiszteri találkozóra a tagállamok diplomáciai vezetői közül sokan nem jönnek el, a „Brüsszel” által kezdeményezett alternatív tanácskozást választják. Az európai és amerikai szövetségesek bizalma erősen megrendülőben hazánk iránt, lengyel és balti főemberek mondják, hogy kössenek szövetséget a magyarok Putyinnal, a kínaiakkal, meg még néhány közép-ázsiai kánsággal, nem muszáj a világ élvonalához tartozni. Persze a Gyalog galopp Fekete lovagjának már se keze, se lába, de felajánlja a döntetlent. Viszont nem biztos, nekünk, az országért, városért, Ferencvárosért aggódó magyaroknak, hogy van idő 2026-ig várni a váltásra. Hazánkban véget érhet a történelmi léptékben szűknek számító – 35 éves – megvalósult Szent István-i álom, a Nyugathoz tartozás, úgy sodródunk vissza a sztyeppére, hogy a népesség jó részének alkalma, lehetősége sem volt megtapasztalni, hogy a nyugatiság több, mint egy Tesco-bevásárlókosár. Katedrális helyett lehet a jurtát választani, de ahhoz erjesztett lótej jár, nem a „latte-avokádó”. Meg a zsarnokság régi és új formái.

– vba –