Rövid összefoglaló a lángoktól ölelt kis ország módszertanáról, helyéről, szerepéről a tudományok rendszerében + az apró

Szakad a cérna, az őrület fáradhatatlanul hömpölyög tova; lesz nemulass, sírás, rívás, fogaknak csikorgatása jövőre is – valamint addig csengettyűszó, boldogság, szeretet és madrigálok.

(kis karácsony, nagy Karácsony) Kerületünk rendben van, a no news valójában a good news. Ellenberger a főváros. Jól mondta polgármesterasszony már vagy három hónapja. Hogy „ügyek mentén”, de. A Tisza-puding próbája a főváros, ez nem is lehet vitás. A fővárosfejlesztési főispán, vitéz báró józsefvárosi Sára Botond székely lófő, pirimpili és politruk (politikai komisszár – szovjetnyelvileg) bírósághoz fordult, mert a fővárosnak még mindig nincs alkotmányosan (alaptörvényesen) előírt alpolgármestere. Felneszelt hát a józsefvárosi örökös vesztő, és az ítélőerő hatalmához fordult jogsegélyért. A Tiszának ciki a Bajnai-kormány helyettes államtitkára, még a rendszerváltott III. Köztársaság legkompetensebb egzekutív szervében vállalt pozíció is vállalhatatlan így, tizenöt év után. Coki. Ez az egyik metszetben érthető: az összegyurcsányozódásnak még a leghaloványabb árnyékát is kerülné a Tisza. Egy másik metszetben viszont hazánk legnagyobb területi entitásának működésképességéről van szó, ezt a várost kormányozni kell. Depláne, ha a helyi szavazók mintegy 70 százaléka a kormány ellen szavazott.

Ám a „legendásan kompromisszumkész főpolgármester” addig mozgott, ficergett és ügyeskedett, hogy Magyar Péterék végül is megszavazták a költségvetést, ami jó – ad egy alapot, hogy járjon a BKV és elvigyék a szemetet – viszont rögtöni férfisikollyal tudatták, hogy apage Satanas, távozz tőlünk Sátán: ez nem állandó, mintegy koalíciós együttműködés, ez csak alkalmi alku. „A Karácsony mögött lévő ellenzéki összefogás képviselői mellett a Vitézy-féle Podmaniczky Mozgalom képviselői és a tiszás képviselők is igennel szavaztak a költségvetésről. Ehhez az kellett, hogy átmenjen a Tisza módosítója, amellyel azt kérték, hogy a szolidaritási adóról szóló bírósági döntés után felülvizsgálható legyen a költségvetés” – írta a 444 helyszíni tudósítása.

(Polak, Węgier, dwa bratanki) Ha nem Lukasenka, akkor Orbán: mese nincs. A korrupt politikusok védőszentjéről lesz szó. Marcin Romanowski volt lengyel igazságügyi államtitkár (a PiS, az Orbán-szövetséges Kaczyński-párt színeiben), aki ellen hazájában hűtlen kezelés vádjával folyik nyomozás, néhány hete Magyarországra érkezett, majd nyilvánvaló háttéregyeztetés után politikai menedékjogot kért, amit megkapott. Az eset példátlan. Az Európai Unió és a NATO egy másik országa – Magyarország hosszú, történelmi távlatban legfontosabb, érzelmileg is történelmi gyökerű szövetségese – legitim kormánya által igazságszolgáltatási eljárás alá vont korábbi politikusának politikai menedékjogot ad?! Mi van?!! Ilyen egyszer már történt, Nikola Gruevszki volt macedón kormányfőt befogadta Magyarország. Mi a különbség? Észak-Macedónia nem Lengyelország, az ottani magyar befektetések ellenére nem volt akkor tagja, csak tagjelöltje a szövetségi rendszereknek. Így sem volt szép befogadni a korrupcióval vádolt Gruevszkit, de ugyanezt megtenni az EU és a NATO a mi régiónkban leginkább up-and-coming középhatalmával, Lengyelországgal, az tényleg olyan gőg és, unalmas lesz a szó, de nem lehet nem alkalmazni: hübrisz, amitől nyilván égnek áll a hozzáértő közvélemény haja Írország nyugati partjaitól Románia keleti partjaiig. Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter behívatta a varsói magyar nagykövetet, hazarendelte konzultációra a budapesti lengyel emisszáriust; Donald Tusk kormánya, amely nyilvánvalóan, a történeti-politikai egybecsengések miatt az Orbán-rezsim természetes – és Észak-Macedóniánál jóval potensebb – ellenfeleként határozza meg magát, teljesen természetesen nem fogja hagyni magát. Romanowski ügyét roppant terjedelemben taglalja a lengyel sajtó, és természetesen a lengyel szuverenitás és igazságszolgáltatás elleni súlyos támadásként értékelik majd Orbán döntését. Mert bármennyire távolítja is magától a befogadásról szóló döntést a miniszterelnök, ne legyen kétségünk: ő hozta meg. A lengyel kormány most igyekszik a Kaczyński-éra után visszatérni a jogállami normákhoz, nevetséges feltételezés Romanowski részéről, hogy nem számíthat free & fair bírósági eljárásra. Donald Tusk és Radek Sikorski kemény fiúk, végig fogják vinni ezt az ügyet. Utóbbi felesége, az amerikai történész-publicista, Anne Applebaum pedig térségünk, Közép-Európa keleti (nem német ajkú) felének legjobb, legbefolyásosabb szakértőinek egyike, PR-szempontból is katasztrófa a magyar döntés. Orbán lefelé tartó spirálja – amit a Rogán Művek felfelé, a sztratoszférába tartó örvénynek láttat – tényleg elképesztően szakad el a valóságtól. Ennek a lengyel-magyar csörtének lesz még visszhangja, és Budapest nem válhat olyanná, mint egykor a kambodzsai Sihanoukville, ahol az Interpol körözési listájának első ötven körözöttjéből harmincan éltek. Az autoriter populista politika korrupt menekültjeinek maradjon meg célpontnak Minszk, Belorusszia és Lukasenka, aki Putyin előszobájában a lábtörlő. Vagy, mint a tömeggyilkos Bassár al-Asszad esetében: maga Moszkva. Orbán újabb frontot nyitott, és a vesztés lehetősége bőséges, mert a két barát, a dwa bratanki, a Polak meg a Węgier, most nem harcol éppen együtt, és nem issza borát (i do szabli, i do szklanki).

(magyar játékok), írja a Politico, az uniós ügyekben egyik legtájékozottabb forrás. Ursula von der Leyen nem adott karácsonyi ajándékot Orbán Viktornak, a mérhetetlen mennyiségű pénz továbbra is befagyasztva maradt, illetve egy része örökre elveszett. Az alapítványi (kormányközeli) kezelésbe lavírozott egyetemek hallgatói továbbra is elesnek az Erasmus-program összeurópai kedvezményeitől, oktatói pedig az oktatási és kutatási csereprogramoktól. Olyan bűntény ez az ország jövőjével kapcsolatban, amire valójában nincsenek is szavak, és ami az ország – talán a térség – legjobb egyeteme, a CEU kiakolbólításával kezdődött. Orbánék próbálták visszaügyeskedni a forrást és a lehetőséget, de a magyar kompromisszumos javaslatot Brüsszel nem fogadta el, az a pénz és az a lehetőség továbbra is halott pénz és halott lehetőség marad a Berlaymont páncéltermében – és valószínűleg ott is marad, amíg ez a kormány regnál. A magyar kormány persze diszkriminációt ordít, hogy Brüsszel a „gyerekeket” használja zálogcédulának politikai okokból, míg az Unió a jogállamiság sérelmére, a széles körű korrupcióra hivatkozik. Egymilliárd euró vész el örökre, ez a rossz hír. A jó hír meg az, hogy hasonló nagyságrendben „Mészáros Lőrinc” újabb, talán 67 méteres yachtot rendelt meg, hiszen nyár is lesz nemsoká, nem csak karácsony, csengettyűszó és madrigálok.

(Orbán karácsonyfája alatt) valószínűleg Donald Trump a legnagyobb ajándék – legalábbis ezt sulykolja a magyar propagandamédia. „Területet cserébe azonnali NATO-tagságért” – valószínűleg ez lehet Donald Trump „elsőnapos” béketeremtő ajánlata Ukrajna ügyében. Ám jó eséllyel nincs varázspálca a floridai-manhattani bűvész tarsolyában, mert a hadviselő felek mereven ragaszkodnak harcálláspontjaikhoz. Orbán Viktor – aki igyekszik magát közvetítő helyzetbe lavírozni, sikertelenül – „karácsonyi tűzszüneti” javaslattal is előállt. Problémás persze, hogy mikor van a karácsony: az ortodox Oroszországban január 7-én, míg az ukrán ortodoxok előrehozták a nyugati dátumra, ezzel is csökkentve közelségüket a pravoszláv oroszokhoz – bár ukrán források azt mondják, sokan mindkét időpontban ünnepelni fognak. Zelenszkij ukrán elnök kikacagta Orbán ajánlatát, azt mondta, ha közvetítőre lesz szüksége, akkor Kína, India, vagy Brazília közbenjárására gondolna. Persze drukkoljunk Trump megoldásának, mindenképpen be kellene fejezni ezt a háborút 2025-ben. Magyarország helyzetét Orbán viszont ebben a megoldásban jól kifundálta: egy negyvenmilliós szövetséges NATO-tagállam északkeleten, melynek politikai elitje sokáig nem fogja elfelejteni, hogy a magyar miniszterelnök a háborúban végig az agresszor és tömeggyilkos Putyin bábja és alázatos szolgája volt.

– vba –