Xi & IX.

Nem az önkormányzati média feladata a külpolitikai elemzés: e nézetnek van némi valóságalapja – small is beautiful –, de erre azt is válaszolhatjuk e helyt, hogy globalizált világban élünk, és már régi, hogy ne mondjam, hatvannyolcas elv a nemzetköziségben való gondolkodás és a helyi cselekvés.

Egy ideje fel-felbukkan a hír, hogy a kínai diktatúra vezetője, Xi Jinping* (Hszi Csin-ping) május első felében Budapestre látogat. Hogy az autoriter-populista, zsarnoki és Nyugat-ellenes világ vezetője Magyarországra jön, az nemzetközi esemény, de pont Ferencvárosban nagyon is kézzelfogható helyi hatása lehet. Talán nem épül akkumulátorgyár a Kálvin térre, talán nem lesz Hanó alezredesnek, az új kerületi rendőrkapitánynak kínai felettese, talán egyelőre nem a jüan lesz a fizetőeszköz a Nagycsarnokban, de van valami, aminek közvetlen hatása lehet a 9. kerületre. Igen, a Fudan. 

Jegelt téma, de a jég alatt izzhat a parázs. A 2021-es év nagy témája volt a Fudan Egyetemnek a tervezett Diákváros helyére költöztetése. Kossuth téri tüntetés, helyszíni – szerintem mindenképpen szellemes – utcaátnevezések, a pekingi külügy sértődött vitája a ferencvárosi önkormányzattal és a Fudan-projekt elaltatása. A Fudan Egyetemmel szemben a fő érv, hogy az amerikai nyomásra már kivonultatott orosz kémbankhoz hasonlóan Nyugat-, Európai Unió- és, leginkább, szövetségi rendszerünk, a NATO elleni hírszerzési központ lehet a jövőben. Az egyetemek minősítésére, rangsorára különböző listák vannak, és a sanghaji Fudan bizonyosan a felsőoktatási intézmények első száz egyeteme között van. Magam persze, Harvard alumnusként, nyilván jobban örülnék egy Ivy League egyetemi lerakat Magyarországra költözésének, de például a mesterséges intelligencia oktatásának és kutatásának fontos központja lehetne a Fudan. Persze megfelelő nemzetbiztonsági garanciák mellett! De ez a kormányzat kitessékelte az országból az addigi legjobb egyetemet, a CEU-t, mert, ugye, amerikai imperializmus meg Soros. Depláne Soros! 

Na de odaadni a Fudannak egy olyan 9. kerületi területet, ahová 16 ezres kollégiumnegyed terveztetett, ahol a fékevesztett albérletárak megfizetése helyett kedvezményesen élhetnének és tanulhatnának magyar és külföldi diákok? Nem éppen egy szuverenitásvédelmi történet. És májusban, kampányjelleggel, ez a kérdés is előkerülhet Xi (Hszi) elnök látogatásán. A kínai vezető ugyanis Macron elnök meghívására két napra Párizsba utazik, azután Belgrádba Orbán langaléta szövetségeséhez (és testvéréhez Putyinban), Aleksandar Vučićhoz, majd, a feltételezések szerint, onnan jönne Budapestre. Még nem a Belgrád–Budapest-vasúton, de sejdíthetően ez is szóba kerülhet majd a magas szintű látogatáson. (A Belgrád–Budapest-vasút egyébként a görögországi Pireusz kikötőjéből induló teherszállító vonalnak van elképzelve, amelyen nagy mennyiségű kínai árut szállítanának német nyelvterületre, hogy ne kelljen Szueztől Rotterdamig vagy Hamburgig elfáradnia a kínai kereskedelmi flottának.) Globálisan méltányolható, gazdaságilag akár racionális törekvés is lehet, csak ne tessék szuverén nemzeti érdeknek beállítani. A NER számára kampánycélból fontos lehet a látogatás, mert bár a kínai gazdaság az elmúlt negyven év legrosszabb körét futja, azért az, hogy a BYD elektromos autógyár és a CATL akkumulátorüzem és társai mellé még valami nagyívűt villantson Orbánnak, még talán belefér. Ha már abba is belementek, hogy kínai rendőrök rendőrködjenek a „szuverén” Magyarországon.

Tanultam én is történelmet, tudom, hogy a központi tengerek elhelyezkedése határoz meg korokat, hogy a földközi-tengeri világot az atlanti váltotta, és az Atlanti-óceán helyett a ma korszakát sokkal inkább meghatározza a Csendes-óceán térsége. Tudom, hogy ott történik a világgazdaság. Azt is tudom, hogy Európa ehhez képest egy kicsi és drága butiksor egy tengerparti sétányon; éltem Japánban, viszonylag sokat időztem Hongkongban, van fogalmam arról, hogy miről beszélek. Azt is tudom, hogy volt olyan korszaka a világtörténetnek, amikor nem Európa, hanem Kína volt a legfejlettebb területe a bolygónak – ez a Tangdinasztia (i. sz. 618–907) időszaka volt –, és nagyon tisztelem a kelet-ázsiai országok és kiemelten Kína – önmeghatározása szerint: a Középső Birodalom (Chung Kuo) – kultúráját és civilizációját. A kilencvenes évek eleje óta örülök a magyarországi kínai kisebbség jelenlétének – bár az ötvenes évek végén Kádár János meghívására hazánkba érkező kínai külügyminiszter, Zhou Enlai (Csou En-laj) mondására is emlékszem: „Mit is mondott, Kádár elvtárs, mennyien élnek itt? Tízmillióan? Na, akkor még elférne itt negyven millió kínai” –, megünneplek minden új ramen- (low mein) éttermet, de van, amit nem tudok ünnepelni. Ez pedig elsősorban az a „társadalmi ellenőrzési rendszer”, digitális diktatúra, amitől még olyan vizionáriusok, mint George Orwell vagy Franz Kafka is elsápadnának, mert az egy olyan rezsim, ami bizonyossá teszi, hogy az „agyamban kopasz cenzor ül”. És akkor Kelet-Turkesztánról, Tibetről, munkatáborokról és népirtásról még nem is beszéltem. Amivel szemben szellemes közép-európai irónia a Helyi kikötő utat és a Hídépítő utcát, valamint két korábban névtelen közterületet Ujgur mártírok útjának, Dalai láma és Szabad Hongkong útnak és Hszie Si-kuang (Xie Shikuang) püspök útnak átnevezni. 

Utóbbi római katolikus főpap 28 évet töltött kommunista börtönben.

– vba –  

* Írásomban a kínai nevek fonetikus magyar átírása mellett a nemzetközileg használt, így az interneten jobban kereshető pinjin írásmódot is alkalmazom.

Fotó: Déri Miklós