Volt Merzünk, van merszünk – Ipar utcai emlék: a Merz ház

A kétezres évek elején formabontó kezdeményezésként működött az Ipar utcában a Merz Ház nevű neounderground-avantgárd klub, amelyet két legendás arc vezetett: Lantos László (Triceps) és az időközben meghalt Gasner János (Gas).

Triceps és Gas korábban a szintén ferencvárosi Black-Black Galéria vezetői voltak – ez a hely 1996 és 2001 között működött a Balázs Béla utca 20.-ban.

A Merz négy évig létezett. Triceps jó pár éve új helyen folytatja – a józsefvárosi Mersz Klubban (Csobánc u. 10.) irodalmi estekkel, színházi programokkal, kiállításokkal, koncertekkel töltik meg a budapesti éjszaka szuterén szegletét.

De vissza az Ipar utcába, a múltba. A 3. szám alatti ház 1897-ben épült, két gőzmalom (a Gizella és a Concordia) között helyezkedett el. Később a Herbária almaraktára működött itt 1952-től négy évtizeden át, majd hosszú ideig üresen állt. 2001-ben a ferencvárosi önkormányzat segítségével sikerült új életet lehelni az épületbe, ekkor kapott helyet itt a Merz Ház. A hatszáz négyzetméteres alapterület és a közel ötméteres belmagasság bőséges lehetőséget kínált különleges művészeti programok létrehozására.

Az avantgárd művészeti megközelítés és az alkotói szabadság alapvető érték volt a Merz Házban, ahol a különböző művészeti ágak közötti együttműködés is nagy hangsúlyt kapott. A ház nemcsak művészeti központ, hanem közösség is volt, előrelátóan, mégis rugalmasan működött. Függetlenül és akadályok nélkül, amit az tett lehetővé, hogy az önkormányzat tíz évre ingyen adta bérbe számukra az épületet.

Lantos László szabadkai származású, a jugoszláv háború előtt részvénytársaságot vezetett két barátjával. Egy időben annyi pénze volt, hogy ezermárkásokkal rakta tele az ágyát. Emellett volt könyvesboltjuk, videókölcsönzőjük, még saját kocsmájuk is. A várostól pedig egy kétszáz éves fürdőt kaptak, amelyben kulturális központot terveztek létrehozni. Ezeknek az éveknek nagy ára volt, hiszen Triceps minden este pénzt számolt, és alig jutott ideje másra.

A Merz más korszak: ez a hely nem úszott a pénzben, csak a kreativitásban. Öt területet fedett le a vállalkozás. Színházi produkciókat mutattak be: az Opál Színház, a Civil Negyed és a Természetes Vészek léptek fel rendszeresen, s voltak befogadott színházi csoportok is, mint a Szárnyak Színháza és a Mozgó Ház. A zenei programban Dresch Mihályék, Lantos Zoltán együttese és Ágoston Béláék is felléptek, a kiemelt zenei stílusok a világzene, a jazz és az alternatív rock voltak. Négy kiállítótér várta a látogatókat, a Bernhard Szobában pedig irodalmi események zajlottak, például Szkárosi Endre, Ladik Katalin és Erdős Virág részvételével. A filmklubban különleges filmeket vetítettek, például a japán Tetsuót vagy Tarr Béla Sátántangóját. A könyvesbolt a nemzetiségi irodalomra és a kortárs művészetre koncentrált: a belső olvasóteremben régi Új Symposionokat és Mozgó Világokat lehetett olvasni, akár el is lehetett vinni őket, bepecsételve, hogy „a Merz Házból loptam”.

A Merz Házra nem a kevés embertől, hanem a tömegtől való félelem volt jellemző. Céljuk az volt, hogy védettséget adjanak azoknak a művészeknek, akiket támogattak és szerettek. Hétköznapokon nyugodt, baráti beszélgetésekre alkalmas helyet szerettek volna nyújtani, míg hétvégente energikus és izgalmas programokkal várták a közönséget. Klubjuk célja nemcsak a közönség szórakoztatása volt, hanem a benne fellépő művészek támogatása is. Tisztában voltak vele: a népszerűség kockázata az, hogy a hely „elkurvul”, belekeverednek a pénz és a kultúrpolitika trükkös játékaiba. Tudták, hogy a Merz Házból soha nem fognak megélni, ezért kihagyták a kompromisszumokat – megtartva a szabadságot.

Melinda Rose
Fotó: Birtalan Zsolt


 (Megjelent a 9 magazin 2024. áprilisi számában.)