Fájó hiányt igyekszik betölteni szerkesztőségünk: nem írtunk eddig a református egyház és a 9. kerület erős kapcsolatáról, pedig a Károli Gáspár Református Egyetem meglévő épületei és leendő kampusza okán a Kálvin tértől a Ráday utcán és a Biblia közön át a Markusovszky parkig a Belső-Ferencváros a kálvinizmus fellegvárának számít e lángoktól ölelt kis országban. Különösen aktuálissá teszi ma a témát Balog Zoltán bukása, a volt emberminiszter és zsinati elnök körüli anomáliasor, amely lapzártánk idején még tart, és a korábbi köztársasági elnökhöz, Novák Katalinhoz, a bicskei gyermekotthonban megesett pedofil erőszakhoz és annak elsikálási kísérletéhez, illetve a közelmúlt kegyelmi ügyéhez kötődik.
Az 1830-ban befejezett Kálvin téri templom és környéke a magyar református közösség egyik szellemi központja: a 19. század közepére a városrészben az oktatás és művelődés olyan intézményei jöttek létre, mint például a református főgimnázium, a teológiai intézet és a Ráday Gyűjtemény. A templom a budapesti protestáns építészet második legnagyobb épülete (az első a Deák téri evangélikus templom), a 9. kerületben pedig szintúgy a második helyet foglalja el méretben a Bakáts téri (katolikus) templom után.
A magyarországi úgynevezett történelmi egyházak közül a református jelenleg a második legnagyobb felekezet, ám az intézményi vallásosság erős európai és magyarországi visszaszorulása okán ez inkább történeti szempontból érdekes adat.
A református egyház 1567-ben Debrecenben tartotta első, alakuló zsinatát, amikor is a református hit alapvető elveit tartalmazó két dokumentumot, a heidelbergi kátét és a második helvét hitvallást elfogadták. Földrajzilag az egyház négy egyházkerületbe, illetve huszonhét egyházmegyébe foglalja a magyar híveket; a Kálvin téri templom a Dunamelléki Református Egyházkerület fővárosi műemléke.
Ennek az egyházkerületnek a püspöke Balog Zoltán, nemrégiben még az egyházi zsinat lelkészi elnöke, akinek politikai szerepvállalása az elmúlt évtizedekből jól ismert, s aki az elnökségről való lemondásakor a botrány következményeit illetően „boszorkányüldözésről” és „hisztériáról” beszélt, ezzel sötét árnyékot vetve a hazai református közösségre is.
Az európai hitújítás, a reformáció 16. századi, az egyházi visszaélések ellen fellépő nyugati keresztény vezéráramlatának története jól ismert a történelemkönyvekből. A katolikus egyház hatalomvágyára, korrupciójára, a túlzott politikai részvételre és bizonyos tanításokra irányuló kritikák a 15. századtól egyházi megújulást és reformot sürgettek Európában. A pápaság elleni tiltakozás végül megpecsételte a nyugati kereszténység történetét: Luther, Zwingli és Kálvin fellépései nyomán az egyház katolikus és protestáns ágra szakadását vonta maga után.
Magyarországon az elmúlt időszak fényében különös ízt kap a reformáció históriája, és önreflexióra kínálhat lehetőséget mind a hívek, mind pedig az össztársadalom számára az eredetileg a katolicizmus ellen irányuló kritikák újragondolása. Különösen, ha ezt az európai kultúr- és civilizációtörténeti fejleményt úgy értelmezzük, ahogyan Norman Davies brit–lengyel történész teszi, aki szerint a protestantizmus megszületése és egyházi leválása a középkor végét és az újkor kezdetét jelenti.
A katolikus és református vallás közt számos különbség van: a legfontosabb hitbéli eltérések elsősorban az üdvözüléshez (szótérológia) és a Máriához kapcsolódó (mariológia) elképzelésekben vannak. A református hit szerint üdvözülni egyedül kegyelemből, a hit által és egyedül Krisztusban lehetséges („sola gratia” azaz egyedül a kegyelem, illetve „solus Christus”, egyedül Krisztus). A katolikus tanok szerint ezzel szemben mindez a keresztség, a parancsolatok megtartása és a hét szentség révén lehetséges.
Máriát illetően a kálvinista közösség visszafogottabb: kiemelt és áldott asszonynak tekinti őt, de tagadja a mennybe vételét. További különbség a kálvinista tanokban a Biblia mint a hit egyedüli forrása („sola scriptura”, azaz egyedül a szentírás, tehát a hagyomány nem egyenértékű a kinyilatkoztatással), a purgatórium tagadása, a szentek és szentségek másfajta megközelítése, vagy éppen a papi cölibátus és a pápa elutasítása. Lényeges különbség az istenábrázolás tilalma is, így református templomokban nem láthatunk díszes freskókat a falakon.
A Kálvin téri templom klasszicista stílusú épületének tervezője Hild Vince (kivitelezője Hofrichter József) volt, a templomépítés történeti előzményei pedig I. Lipót 1703-as rendelkezésének (amely csak a katolikusoknak ad polgárjogot), valamint II. József 1781-es türelmi rendeletének kontextusában helyezhetők el. A Pesti Református Egyházközség 1796-os megalakulása után a templom 1816. június 12-i ünnepélyes alapkőletételét megelőzően az istentiszteleteknek egy magánház adott otthont Lipótvárosban.
Az építkezés és kivitelezés legfőbb támogatója ekkor József nádor felesége, Hermina hercegnő volt, és már a nagyszabású tervek is jól mutatták és mutatják, hogy az elképzelés szerint a Kálvin téri templom a református egyház központjának épült. Az építés befejeztével, 1830. június 8-án tartották meg az első istentiszteletet.
Az épületben nyolc évvel később jelentős károkat okozott a pesti árvíz, a kripták beomlottak, a víz elárasztotta a templomot, amelyet végül Hild József tervei alapján állítottak helyre. A kripta a 19. században Budapest egyik legfontosabb kegyeleti helyeként működött, összesen hetvenkilenc sírfülkéje neves református hívők földi maradványait őrizte, és, jóllehet Pest városa 1868-ban közegészségügyi okok miatt megszüntette a temetkezést a belvárosban, a 2014-es felújítás óta a hely újra látogatható.
A templombelső talán legimpozánsabb eleme a bécsi Deutschmann család által megalkotott orgona, amelyet az Angster cég 1891-ben újított fel. A liturgikus tér nevezetes üvegablakait Róth Miksa készítette az 1930-as években: a református egyház történetében kiemelkedő személyeket ábrázolják (Bocskai István, Bethlen Gábor, Kálvin János). Szokatlan sajátosság a templom bejáratától balra található szobor, amely az anglikán gróf Zichy Manóné Strachnan Saroltának állít emléket, mivel a grófné hagyatékából építették a kétszintes karzatot, aminek köszönhetően a templom ülőhelyeinek száma kilencszáznyolcvanra emelkedett.
A templom előtt egészen 1958-ig az Ybl Miklós által készített neoreneszánsz Danubius-kút állt, amely ma már az Erzsébet téren található. Közel a templomhoz, 2000-ben helyezték el Búza Barna jelenleg is látható egész alakos, két és fél méter magas Kálvin-szobrát.
Bár nem a templom és a tér szerves része, érdemes megemlíteni a Ráday Gyűjteményt is, amely a kerület másik, kultúrtörténetileg fontos református helyszíne. A gyűjteményt, amely a Rádayak főúri magánkönyvtárát és levéltáruk anyagát tartalmazta, a 18. században áthelyezték a család péceli kastélyába. Az állományt az egyház 1861-ben megvásárolta, majd 1912-ben költöztették jelenlegi helyére, a Ráday utca 28. szám alá.
A 9. kerület tehát igen gazdag a magyarországi református közösség elmúlt két évszázadának művelődés- és építészettörténeti emlékeiben. Igen sajnálatos, ahogyan az utóbbi tizenpár évben a hatalom instrumentalizálni kívánja a vallási–egyházi ágenseket, és politikai menetrendeket irányoz elő a számukra. Amint az is, ahogyan a kegyelmi botrány és a korábban a bicskei gyermekotthonban történtek, az intézmény vezetéséhez fűződő súlyos anomáliák nyomot hagynak e történelmi és kortárs hagyományokban rendkívül gazdag gyülekezet kollektív önértékelésén.
Szilárdi Réka
a Szegedi Tudományegyetem
Vallástudományi Tanszékének vezetője
(Megjelent a 9 magazin 2024. márciusi számában)
Fotó: Birtalan Zsolt
