Gazdálkodás kontra lakhatás – Budapest a 20. század elején

**A múlt századi fővárosi lakhatást járta körbe az Énbudapestem szakértő történésszel folytatott beszélgetése.**

„A 19. század utolsó harmadában népességrobbanás volt Budapesten. A jobb munkalehetőség reményében rengeteg bevándorló érkezett a fővárosba, olyanok, akik nem számíthattak semmiféle szociális ellátásra. Az elesettekről való gondoskodás ugyanis a társadalom feladata volt, a főváros önkormányzatának pedig nem voltak gazdasági lehetőségei ilyen feladatok ellátására. (…) Akkoriban teljesen hétköznapi volt, hogy az emberek ágyakat béreltek, előfordult, hogy egy ágyat hárman is használtak a különféle napszakokban” – idézi fel az interjúban Umbrai Laura a korabeli állapotokat.

„Állami szociális ellátás nem létezett, az állam ezt városi feladatnak tekintette. Az önkormányzat legfőbb feladata azonban az volt, hogy jól gazdálkodjon az adófizetői/választói befizetett adójával, vagyis nem lehetett veszteséges vállalkozásokba fognia.”

Jelentős változások akkor kezdődtek, amikor 1906-ban Bárczy István került a polgármesteri székbe, ám ez a tendencia az ő korszakával véget is ért – derül ki az interjúból.

A címlapképen a Bárczy-programban épült ház a Üllői út és a Haller utca sarkán

Fotó: Fortepan / Domonkos Endre