Vásártér, park, temető – ez mind a Haller

Ferencváros legismertebb zöldparkja a Haller téren van. Száz éve még Országos Vásártérnek hívták, korábban pedig temető volt, de már régóta nem honol itt síri csend.

Egy éven át éppen szemben laktam ezzel a térrel, amit én csak „templomos ligetnek” hívtam, tekintettel arra, hogy a majdnem hatvanméteres tornyával itt magasodik a Szent Vince-plébániatemplom. A teret keletről a Vágóhíd, délről a Mester, nyugatról a Haller, északról az Óbester utca határolja, úgyhogy meglehetősen forgalmas utak kereszteződésében áll, de ez csak jót tesz neki: forró nyári napokon igen kellemes a fák hűvösében és csöndjében üldögélni. Igaz, a leánykám őriz róla kellemetlen élményeket is: egyszer, amikor errefelé hancúrozott, rekedtes, mély hangon rászólt egy bokor.

Jól megijedt, szaladt is hozzám, hogy kiabált vele egy bokor, mire apai szolgálatba helyeztem magamat, és a tetthelyre a kiskorú áldozattal visszatérve azt tapasztaltuk, hogy csak egy enyhén ittas ember hever a bokor tövében, akit zavart a gyerekhancúr hangja.

Ferencvárosi elődeink azonban éppen a zajongás ellentétét tapasztalhatták meg ezen a környéken, hiszen a 19. század végéig erre temető volt.

Mint azt Gönczi Ambrus, rovatunk állandó helytörténész szakértője írja a PestBuda portálon: a mai 9. kerület közigazgatási határain belül már a késő középkorban is létezett temető, a Kálvin térhez közel több, kisebb kiterjedésű sírkert is használatban volt. A városiasodás során ezeket a temetőket a 18. század közepére jórészt felszámolták, úgyhogy újakat kellett létesíteni. Gönczi Ambrus kutatásai szerint a mai Thaly Kálmán utca – Dandár utca – Haller utca által határolt területen 1785-ben már biztosan működött a Ferencvárosi Temető, amely a 19. század végéig volt használatban. A lakosságszám növekedése és a mai Ferenc körúttól induló Mester utca (régebben: Temető utca) kiépítése azt eredményezte, hogy az akkori városhatáron túlra kellett a temetőt kiterjeszteni. Innentől a városárok, majd a helyén az 1838-as nagy árvizet követően kialakított ferencvárosi védgát jelentette az északi határát a temetőnek, amely nagyjából a Mester utca sarkától egészen az 1885-ben átadott Szent István kórházig húzódott.

A világhírű Sarrasani cirkusz a Haller téren 1941-ben. Fotó: Fortepan

Kevesen tudják, hogy a Ferencvárosi Temetőben helyezték nyugalomra Petőfi Sándor 1849-ben elhunyt szüleit, akik 1882-ig nyugodtak itt; ezután Hrúz Mária és Petrovics István földi maradványait a Kerepesi úti sírkertbe vitték. Az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás számos áldozata szintén a Ferencvárosba került, így – mint azt Gönczi Ambrus kigyűjtötte – itt temették el báró Perényi Zsigmondot, az országgyűlés főrendiházának elnökét és Mieczysław Woroniecki alezredest, Dessewffy Arisztid tábornok szárnysegédjét. Utoljára 1853-ban temettek ide hősöket: a Noszlopy Gáspár által vezetett Habsburg-ellenes szervezkedés kivégzett tagjait.

A 20. század elejére felszámolt temető helyén vásárteret alakítottak ki, ahol a napi zöldség- és gyümölcspiac mellett országos ló- vagy éppen hordóvásárokat rendeztek, és gyakori szereplők voltak itt a vásári mutatványosok és vándorcirkuszi társulatok is. 1920-ban a budapesti rendőrfőnök intézkedése nyomán ide, az akkor már gróf Haller utcai Vásártérnek nevezett helyre került ki a Teleki téri ócskapiac, amely majdnem tíz évig működött itt.

1936-ban szentelték föl a historizáló építőművészet szép példáját, a Szent Vince-plébániatemplomot, amelyet Fábián Gáspár, korának egyik legkiemelkedőbb építésze tervezett mintegy félszáz más egyházi épület mellett. Azt is Gönczi Ambrustól tudjuk, hogy a templom felépítéséhez a főváros is hozzájárult: 1930-ban telket jelölt ki az akkor Országos Vásártérnek nevezett területen. A főváros vezetésének egy feltétele volt: a templom főtengelye a Mester utca és Haller utca kereszteződésének irányába essen, hogy az architektúra leghangsúlyosabb elemei (a torony és a főhomlokzat) a lehető legjobban érvényesüljenek.

Az észak-itáliai román stílusú templomok mintájára készült, faragott homokkővel burkolt épület akár kétezer ember befogadására is alkalmas, az 55 méteres torony tetejéből igazi körpanoráma tárul a lépcsősort megmászók elé. Az 1260 négyzetméter beépített alapterületű templom 56 méter hosszú, 31,5 méter széles, a kereszthajó szélessége 14 méter. A főbejárat előtt nyitott előcsarnok teremti meg az átmenetet a külvilág és a templombelső között.

Mivel 1936-ban felszentelték a plébániatemplomot, ettől kezdve a vásározók egyre kisebb területen működhettek. A tér újabb átalakítása az 1950-es évek végén kezdődött, amikor a bódék nagy részét elbontották, a helyükre fákat ültettek, játszótereket alakítottak ki, majd az 1970-es évek elején óvodát, bölcsődét és lakóházakat is építettek.

Kácsor Zsolt

Nyitókép: A vásártér 1938-ban, balra a Szent Vince templom tornya (Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

(Megjelent a 9 magazin 2023. augusztusi számában.)