Milyen hatásai lehetnek a szlovák miniszterelnök elleni merényletnek a magyar kampányban és választásban?

2024. május 16. Infó Választás '24 Vélemény

A szlovák kormány nyitrabányai kihelyezett kormányüléséről távoztában öt lövést adtak le Robert Fico miniszterelnökre, kettő találta el. Nem kellett sokat várni: a Partizán szerda délutáni adásában („Itt politikai pokol lesz” – merénylet a szlovák miniszterelnök ellen) Gulyás Márton arról tájékoztat, hogy az egyik rogánikum, a Deák Dániel nevű propagandainfluenszer (Megafon) arról ír, teljesen légből kapottan, hogy a magyar „liberális média” már egy hasonló, Orbán Viktor elleni merényletről fantáziál. Ez lesz vajon a hivatalos vonal, ezt fogja tolni az egész kormánypárti siserahad?

Emlékszünk még arra az idétlenül hosszú asztalra, amelynél Putyin fogadta Orbánt 2022. február elején? Akkor már több hónapja lehetett a sajtóban angol és amerikai hírszerzési jelentésekre alapozott híreket olvasni az ukrán határ menti orosz csapatösszevonásokról. Az orosz televíziók már grandiózus varietéműsorokban énekelték, hogy mire vágyik „minden orosz szív” (kazsdij ruszkij szerce): Ukrajna gyors lerohanására. A tervezett Blitzkrieg nem sikerült, hiába nevezték „különleges katonai műveletnek”, az ukrán elszántság hosszú háborúra változtatta a sebészeti pontosságú beavatkozásnak elképzelt inváziót. Amikor Orbán Putyinnál gazsulált a megalázóan hosszú asztal másik oldalán, akkor kaphatott belső infót vagy akár csak intuíciót, hogy lesz háború, és azt be tudja építeni az országgyűlési választás kampánykommunikációjába. Be is építette, volt három hete felkészülni rá, központi kérdéssé tenni a háború/béke viszonylatát és a béke balkáni gerléjeként burukkolni a saját lichthofjában. A Fidesz a békére alapozott propagandával nyerte meg a 2022-es választást.

A merénylet aljas dolog akkor is, ha szívünknek, politikai ízlésünknek kedves ember ellen követik el, mint, mondjuk, a Kennedyek (1963, 1968) vagy Zoran Đinđić szerb miniszterelnök (2003) ellen elkövetettek voltak, és akkor is, ha, mondjuk, olyan, történetileg, politikailag, ideológiailag kevésbé közel eső politikusokkal szemben, mint gr. Tisza István (1918) vagy Robert Fico per ma. A politikai merénylet elfogadhatatlan eszköz a bármennyire is civilizált politikában. Hogy az oroszbarát, Orbánhoz hasonlóan „békepropagandista” Fico ellen Juraj Cintula 71 éves író Léváról miért fogott fegyvert, azt még nem tudjuk, reméljük, a nyomozás kideríti. Cintula író, de nem liberális író, egy szélsőjobboldali, oroszbarát paramilitáris csoporttal tartott kapcsolatot, legutóbbi regényében cigányozik és migránsozik. Ugyanakkor ki nem állhatta Ficót, és szomszédja szerint Oroszországnak sem volt barátja. Nézetei zavarosak. A 2019-es elnökválasztás idején maga mondta, hogy a Progresszív Szlovákia jelöltjét, Zuzana Čaputovát támogatja. Sokféle magyarázatot feltételezhetünk tehát, ezek jó része minden bizonnyal a konteó, az összeesküvés-elmélet kategóriája lesz. Mindenesetre amikor e sorokat írom, Fico miniszterelnök már túl van egy háromórás műtéten, és „az életéért küzd”. A magyar miniszterelnök nyilatkozott, „aggódik” eszmetársa állapotáért. Egy barátom találóan megjegyezte: „Navalnijért nem aggódott”.

Fico már egy hónapja olyan politikai gyűlöletről beszélt, amelyről a Denník (Napunk) Fico attól tart, hogy a lincshangulat miatt meggyilkolnak egy kormánypolitikust. Gyűlöletet csak a másik táborban lát című cikkében olvashattunk. „Robert Fico kormányfő, aki már évek óta gyűlöletet szít és gyakran vulgárisan sértegeti az ellenfeleit és a médiát, most arra a közhangulatra figyelmeztet, ami az államfőválasztás után alakult ki. A megválasztott elnök, Peter Pellegrini is megtette a saját választóit támogató nyilatkozatát. Zuzana Čaputová köztársasági elnök is a kedélyek lenyugtatását kérte. A kijelentéseik között azonban hatalmas különbség van. »Az utcán undorító módon szidják a koalíciós politikusokat, és én csak arra várok, mikor torkollik ez a Denník, a Sme és Aktuality által intenzíven fűtött frusztráció egy magas beosztású koalíciós politikus meggyilkolásába« – mondta ekkor Fico miniszterelnök a média nem általa kontrollált részéről. Peter Pellegrini elsősorban azokról a szavazókról beszél kritikusan, »akik nem képesek elfogadni a többség döntését«, amivel Ivan Korčok szavazóira utal.” Hogy ki szított gyűlöletet és ki ellen, annak megválaszolását én a szlovák politika nálam jobb ismerőire bízom, mindenesetre Fico április 11-i nyilatkozata önbeteljesítő jóslatnak bizonyult.

De arra sem fizetne sokat a tippmix, hogy az Orbán-kampány ne akarná a merényletet retorikájában felhasználni, nem alapozná újra a kizárólag orosz érdeket szolgáló „békekampányt” „merényletellenes” kampánnyá, mint ahogy a leadben emlegetett infuenszer rögtön kivágta a rogáni adut: „a 444 és a Telex rajongói a békepárti Robert Fico lelövése után abban reménykednek, hogy Orbán Viktor lesz a következő” – idézte Gulyás Márton a felvezetőjében, majd azzal kommentálta: „meglehetősen ízléstelen tálalása ez a nyilvánvaló tragédiának”. A Kučiak-gyilkosság megváltoztatta a szlovák politikát, akkor Fico lemondott. Utána történt olyan lövöldözés egy pozsonyi melegbárnál, amelynek célpontja Heger akkori miniszterelnök lett volna. Az erőszak egyre jobban eszi be magát északi szomszédunk politikájába. A belügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy „itt állunk lassan egy polgárháború küszöbén, mert ilyen gyűlölködő megjegyzések hangzanak el ma a közösségi médiában. Mindent meg fogunk tenni, hogy garantáljuk az alkotmányos tisztségviselők, a támadás alatt álló politikusok, az ellenzék és az összes újságíró biztonságát. Tehát kérem, nyugodjanak meg, ne szítsuk ezt a gyűlöletet. Arra fogom kérni a miniszterelnök-helyettest is, holnap hívja össze a biztonsági tanácsot, hogy számba vegyék a mai helyzetet, amely, ismétlem, a legszomorúbb nap a demokrácia számára egész Szlovákiában”.

Átveszi, átkomponálja-e a magyar kormánypropaganda Ľuboš Blaha, Fico külpolitikai tanácsadójának szavait, aki az ellenzékkel folytatott parlementi tárgyalás berekesztésekor azt mondta a jelen lévő liberális ellenzéki politikusoknak, hogy „ez az önök munkájának eredménye”? Amit hazai viszonylatban a Megafon influenszereitől és Bayerisztán más propagandamunkásaitól hallottunk és fogunk hallani, az nagyon hasonlatos ahhoz, amit Blaha mond. „A polgárháború küszöbén állunk. A miniszterelnök elleni merényletkísérlet a bizonyíték erre” – nyilatkozta Matúš Šutaj Eštok belügyminiszter. Fico akadályoztatása idejére a szlovák kormány vezetését Robert Kaliňák védelmi miniszter veszi át. Az ellenzék lemondta a közmédia gleichschaltolása elleni, estére meghirdetett tüntetést, és meghatározatlan időre felfüggeszti az EP-választás kampányát. A parameter.sk cikke szerint „Ľuboš Blaha (Smer) és Andrej Danko (SNS) az ellenzéket és a liberális sajtót hibáztatják a Robert Fico elleni merényletért, és határozott lépéseket ígérnek. Peter Žiga (Hlas) nyugtatná a társadalmat és visszaterelné a politikát az »érvek területére«, de Michal Šimečkát (PS) nem engedték oda a közös sajtótájékoztatójukra.” Azaz a populista kormánypárt és a vele koalícióban lévő szélsőjobb képviselői erőteljes retorikát alkalmaznak, a kereszténydemokrata partner visszafogottabb hangnemet használ, de a liberális ellenzék vezetőjét, Šimečkát oda sem engedték a mikrofonhoz. Šimečka fiatal és dinamikus politikus, hibátlan pedigrével: nagyapja, Milan Šimečka volt a híres antikommunista ellenzéki szövetség, a Charta ’77 egyetlen szlovák aláírója Csehszlovákiában; apja, Martin Šimečka pedig főszerkesztőként és lapigazgatóként a liberális sajtó megteremtője. Michal tőlük vette át a stafétabotot. Hogy az ő és a nem kormányzati, független média és lapok ellehetetlenítésére fogja a populista kormány felhasználni az eseményt, az tutiziher.

A magyar kormánycsahosok most kezdik majd el gusztustalan munkájukat, fenyegetőzéseiket és ellenséghibáztatásukat. Biztos lesz nagymagyar felülrőlbeszéd is, hogy nálunk ilyen soha – ami azért nem igaz, mert tizenöt éve nálunk is folyt gyilkosságsorozat. Akkor egy neonáci halálbrigád találomra kiválasztott romákat gyilkolt, mert a „bőrük volt a bűnük”, és perük tárgyalásán a vádiratnak volt egy dermesztő mondata: „a vádlottak célja magánhadsereg létrehozása és polgárháború kirobbantása volt”.

A merénylő, a lévai költő és magánbiztonsági intézményi alkalmazott, Juraj Cintula is talán az utóbbira gondolt. Hogy magától vagy megbízásból, azt még nem tudni. A leadben emlegetett Partizán adásának végén Finta Márk, a Denník újságírója aláhúzta, hogy a szlovákiai merénylet nemcsak Szlovákiában – ahol egyelőre az ellenzék tanúsított felelős magatartást, és a kormánypárt vagdalkozott –, de egész Közép-Európára, így Magyarországra is hatással lehet. És lesz is.

– vba –

Szerkesztőségünk állandó szerzője, a legendás Kontroll Csoport énekesnője, Bárdos Deák Ági Nem én vagyok, aki valamit akar, az te vagy és nem én című dalának szlovák verziójával kíván jobbulást Robert Ficónak.