Tippek, tanácsok önkénteseknek a gátra

Nem csak lapátolással és homokzsákolással lehet segíteni az árvízi védekezésben (de ha igen, legyen nálunk gumikesztyű!), sokat számíthat egy-egy termosz tea vagy akár egy jó szó is – írja a Facebook-oldalán Rácz András egyetemi oktató, kutató, Oroszország-szakértő. Rácz az utóbbi évtizedek legnagyobb országos árvizeinél önkénteskedett, ahogy most is, és összegyűjtötte, mire érdemes odafigyelniük azoknak, akik szeretnének részt venni a védekezési munkálatokban.

Rácz András a hatóságokkal, hivatalos szervekkel és önkormányzatok által szervezett csoportokkal való együttműködésre szólítja azokat, akik szeretnének segíteni az árvíz okozta károk megelőzésében és elhárításában, így azt ajánlja, érdemes figyelemmel követni az Országos Vízügyi Főigazgatóság jelzéseit, hogy hol van szükség önkéntesekre.

Rácz pontokba szedte a tanácsait:

A vízügyesek és a katasztrófavédelmi szakemberek tudják a dolgukat. Azt és úgy csináljátok, amit ők mondanak. Ez a szakmájuk, értenek hozzá.
Hasonlóan 2013-hoz, ez az árhullám is hosszú lesz, lassan fog levonulni. Ergo a védekezés sem sprint, hanem maraton. Osszátok be az erőtöket, mert kelleni fog. Ez nem az műfaj, ahol egy nap alatt csodát lehet tenni. Hosszan, kitartóan kell dolgozni.
A munka során figyeljetek oda, hogy egyetek, igyatok rendesen, hogy maradjon erőtök későbbre is. Az árvíz veszélyes dolog, fáradtan könnyebb hibázni. Különösen igaz ez akkor, ha munkagépek is vannak a közelben, amik hozzák-viszik a homokot, a zsákokat, gerendákat stb.
Aki pakolni megy, mindenképpen vigyen munkavédelmi kesztyűt. Valójában bármilyen kesztyű jó, ami védi a kezeteket. A zsákok műanyagból vannak, sokszor nedvesek is (főleg, ha esőben kell dolgozni), elég könnyen le tudja szedni az ember kezéről a bőrt. A szerszámok nyelére ugyanez igaz, főleg, ha valaki alapesetben nem ilyen munkát végez, tehát nincs hozzászokva.
Nem csak lapátolással és homokzsákolással lehet segíteni. Sokat számít egy-egy termosz tea, egy fuvar, egy doboz csoki, vagy akár egy jó szó is.
2013-ban Leányfalunál dolgozva megtörtént, hogy egy idős pár egy kicsi, régi autóval odajött, hogy miben tudnak segíteni. Mivel látszott, hogy nyilván nem lapátolásra gondoltak, mondtuk, hogy a srácoknak jól esne egy kávé… a pár fél óra múlva visszajött, nem viccelek, porcelán kávéskészlettel, és megkávéztattak bennünket – kicsit kontrasztos volt a sáros ruhánkkal és ábrázatunkkal, de jólesett nagyon.
Mindenkinek máshol van a tűrőképessége határa, mindenki máskor fárad el, máskor merül ki. Legyetek türelmesek egymással, és gondoljatok arra, hogy lehet, hogy társatoknak épp most van a mélypontja, azért csattan fel vagy beszél durván… neki most van a mélypontja, nektek pedig máskor lesz… de nektek is lesz. Mindenkinek van. Figyeljetek oda egymásra és magatokra is.
Sokan, sokféle emberrel fogtok találkozni a védekezés során. Olyanokkal is, akikkel egyébként hétköznap talán el is kerülnétek egymást, vagy nem sok közös témátok lenne. Legyetek nyitottak, türelmesek, és tartsátok észben: a cél az, hogy megfogjuk az árvizet. Ezért vagytok ott mindnyájan.

Fotó: OVF Facebook-oldala