Főpolgár és Milla-hangulat

Az inkumbensnek (a választás előtt is hivatalban lévőnek) előnye van a választáson. Karácsony Gergelynek is az van, hiába mondják sokan még ellenzéki körökben is teszetoszának, gyengekezűnek, az elvetemültek akár „puha hímtagnak”.

E cikknek nem feladata ennek megítélése. Karácsonyt sokáig egyértelmű befutónak tekintették a közvéleménykutatók, a közlekedésszakértő Vitézy Dávid indulása azonban nemcsak utolsó szalmaszál az LMP-nek, de Vitézy komoly kihívó is, kettejük versengése akár a jelenlegi pótkormányszóvivőt, Szentkirályi Alexandrát is segítheti. Karácsony Gergely a Szabadsajtó utat választotta ünnepi beszédének helyszínéül – nyilván kínos lett volna a Petőfi tér a költő szobrával, ahol Demszky Gábort többször is esernyőkkel kellett megvédeni a biztonságiaknak a tojásdobálóktól –, amely Szabadsajtó út a tizen+ év előtti Milla-tüntetések ikonikus helyszíne volt. Azoknak a 2014 előtti tüntetéseknek, amelyek azt hitették el Csákányi Eszter és Kulka János parádés MC-skedésével, hogy a 2010-es választás baleset volt – ám erről kiderült, hogy délibáb. Valamint árvalányhaj. Ismert az orbáni mondás, „egyszer kell nyerni, de akkor nagyon”. Aztán segít a kézben tartott pálya lejtése és a nem feltűnő, de azért jelen lévő csalás. A „nagyon nyeréshez” meg kellett a gyurcsányiáda, ami azóta is remek eszköz az állampárt kezében.

2019-ben sikerült visszaszerezni Budapestet; a főpolgármester a legmagasabb rangú személyében megválasztott politikus és a legerősebb ellenzéki vezető. Ám az ő gyűldéjén jóval kevesebben voltak, mint Magyar Péter hasonló rendezvényén, ritkásabban álltak az emberek, nem is nyúlt tovább a tömeg a Temesvári Pelbárt-féle templomnál. Diákok kezdtek, három, az oktatási „reformnak” ellenálló diákszervezet képviselői, és az új tiltakozási felületet, a blanketa.hu-t is bemutatták, majd az elmaradhatatlan kultúrprogi után a Rahimkulov gyerek szabálytalan vizsgáztatásán felhorgadó, emiatt a Corvinusról kiakolbólított egyetemi oktató, Ádám Zoltán kapott szót. (Ádám Zoltán Baranyi Krisztina felkérésére most a 9. kerületi önkormányzat főtanácsadója.) Ádám beszéde után megint kultúrprogi, majd idővel csak-csak előkerült a főpolgármester, „Budapest a köztársaság őre a hazában”, mondotta. „Jócskán vannak, akik elégedetlenek az ellenzékkel. Én is többet vártam magunktól” – tette hozzá jogosan, majd azt, hogy „az önkormányzati választás nem a pártokról, hanem a közösségekről szól, arról, hogy maradnak-e még a szabadságnak kis szigetei”. Legalább a fővárosban. Azt is mondta, a budapestiek halálozási kora öt évvel korábbi, mint ugyanez más európai világvárosokban. Ő ezt az öt évet visszaadná. Ezenközben én a 86 éves ellenzéki legendát, Kőszeg Ferencet néztem, aki csak leugrott a közeli „tömeggyűlésre”, és kívántam, hogy legalább neki meglegyen ez a plusz öt év, de persze: bis hundertzwanzig.

Ha létezne még, elindulnék a Sirályba, ahol a Milla-szervezők központi bizottsága szervezkedett a Király utcában anno. El is indulok, csak most Gödörnek hívják – ez is egy szép Orbán-kori történet a maga egészében –, viszont Bárdos Deák Ági-koncert most is van. Nem mondhatni, hogy nem jó, ha vannak állandó dolgok az életben.

Csak ne NER-nek hívják!

– vba –

fotók: Stépán Virág