„Öreg vagyok én már, hogy máshova menjek” – egyre súlyosabb a lakhatási krízis Budapesten

2024. május 17. 9 magazin Közügy

A fővárosban a felmérések szerint 12-14 ezer hajléktalan ember él. A rendszerváltás utáni „nagy privatizációs felhorgadás” miatt alig maradt megfizethető árú önkormányzati bérlakás; egy-egy kerület igyekszik ugyan a maga szűkre szabott lehetőségeivel élve enyhíteni ezen a problémán, de a szakemberek szerint ez nem elég, a krízis megoldásához a politika és a politikusok elköteleződésére is szükség lenne.

Feri és Viola évekig lakott a Táblás átmeneti szálló melletti kiserdőben. Először hét évvel ezelőtt, 2017 elején találkoztam velük, amikor a Budapest Bike Maffia és az Age of Hope közös kríziskocsijával jártuk a fagyos januári éjszakát, hogy megpróbáljuk bekönyörögni valamelyik szállóra, éjjeli melegedőre az utcán éjszakázó hajléktalan embereket – vagy ha ez végképp nem ment, legalább pár adag meleg étellel, hálózsákkal, paplannal, izolációs fóliával ellássuk őket, hogy átvészelhessék a kemény mínuszokat.

Szívesen vették az ételt. Feri hálás hangon köszönte meg a segítségünket: „Öreg vagyok én már, hogy máshova menjek. Meg hát hiába dolgozunk, ketten sem tudunk annyit összerakni, amennyi egy rendes albérlethez kellene” – mondta a kis, maga építette kalyiba ajtajában állva, amikor arról kérdeztük, miért nem próbálnak más, „rendes” lakhatást szerezni maguknak; amíg beszélgettünk, Viola csendben simogatta a váratlan látogatók miatt izgatott kutyát.

Amikor idén márciusban megint ott jártam, már csak szétdobált használati tárgyak emlékeztettek arra, hogy itt, a MÁV-Aszódi telep végében, a sínek melletti ritkás erdősávban álló kunyhóban emberek laktak, éltek, szerettek, kutyáztak. A környékbeliek szerint a közterületesek számolták fel az illegálisan felhúzott szükséghajlékot, de a bútorokat, berendezési tárgyakat már nem pucolták el: a rozsdás, helyéből kitépett mosogató mellett zöld műanyag kutyaház árválkodott, amellett üres fregoli és egy meglepően jó állapotban lévő szobabicikli állt, piros huzattal az ülésén.

„A lakhatási szegénység Magyarország egyik legégetőbb problémája”

Budapesten a becslések szerint 12-14 ezer hajléktalan ember él; a szakemberek úgy látják, az egyre emelkedő ingatlan- és albérletárak miatt félő, hogy további tömegek kerülhetnek az utcára. Erre, az egyre komolyabbá váló lakhatási krízisre igyekszik felhívni a figyelmet a Lakhatási Koalíció (az érdekvédelmi tömörülésben az A Város Mindenkié – AVM, a Habitat for Humanity Magyarország, a Lépjünk, hogy léphessenek Egyesület, az Önállóan lakni – közösségben élni csoport, a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont, a TASZ, az Utcáról Lakásba! Egyesület, az Utcajogász Egyesület és a Városkutatás Kft. vesz részt), amely az idei önkormányzati választásra készülve arra kérte a jelölteket, hogy nyilatkozatban köteleződjenek el az általuk összeállított 2024-es Önkormányzati lakhatási minimum javaslatai mellett, és vállalják, hogy ha megválasztják őket, aktívan tesznek a krízis enyhítéséért.
A koalíció ingyenes webinárokkal is támogatta az önkormányzati pozícióra pályázó jelölteket, online képzéseiken többek között a lakhatási problémákkal, a sérülékeny csoportok – fogyatékossággal vagy hajléktalanságban élők, romák – lakhatásával és a bérlakásállománnyal, a magánbérleti szektorral, valamint az energiaszegénységgel kapcsolatos problémákkal foglalkoztak. „A lakhatási szegénység Magyarország egyik legégetőbb problémája: nagyjából két-hárommillió embert érint. Az önkormányzatoknak van lehetőségük – és kötelezettségük is – a lakosaik méltóbb lakhatásáért tenni, szociálisan érzékeny, stratégiai lakáspolitikával, célzottan a sérülékeny lakosokat célzó lakhatási támogatásokkal, akadálymentesítéssel vagy éppen szabályozási lehetőségekkel” – hangsúlyozták.

A Lakásügynökségtől a Gyurcsány-fiókákig

Ma Magyarországon a köztulajdonú lakások túlnyomó része az önkormányzatoké. Nem véletlen, hogy a rászorulók többsége a helyi képviselőitől várja lakhatással kapcsolatos problémái orvoslását – látszólag jogosan: a helyzetet azonban nagyban megnehezíti, hogy a központi költségvetés nem biztosít forrásokat a köztulajdonú bérlakások fenntartására és a szociálisbérlakás-állomány bővítésére. A kilencedik kerületben a legújabb, a 2019–2024-es gazdasági programban szereplő adatok szerint 2330 „szociális alapon biztosított bérlakás” van: ebből 983 felújított épületben vagy társasházban, 1347 pedig bontandó, felújítandó épületben van. Az önkormányzatnak 480 üresen álló lakása is van, ezekből 186 felújított, 294 pedig bontásra ítélt vagy sürgős felújításra szoruló házban. A Baranyi Krisztina vezette kerület az elmúlt években mintaértékű fejlesztéseket eszközölt: a napokban adták át a Gát utca 24–26. alatti felújított, geotermikus hűtéssel-fűtéssel felszerelt lakóházat, amelyben harminc családnak adhatnak otthont; elkezdték a Márton utca 8. részleges bontását és felújítását: itt 42 lakást alakítanak ki, a földszinten pedig a Feszgyi családsegítő szolgálata kap új irodát; a Balázs Béla utca 27/b alatti, helyi védettséget kapott házban pedig tizennyolc szociális bérlakást alakítanak ki.

A megfizethető lakhatás kérdése a főpolgármesteri posztra pályázó jelöltek programjában is hangsúlyos helyet kapott. Legalábbis hármuk közül kettőében: míg Karácsony Gergely regnáló főpolgármester idén márciusban bejelentette, hogy a Fővárosi Lakásügynökség elindításával szeretné növelni a megfizethető bérlakások számát, Vitézy Dávid pedig ágendája központi elemeként beszélt a fontos közfeladatot ellátó hiányszakmákban dolgozóknak – tanároknak, ápolóknak, rendőröknek, szociális dolgozóknak – létesítendő olcsó szolgálati lakásokról, Szentkirályi Alexandra, a Fidesz jelöltje leginkább a Budapest iránt érzett szerelméről vallott a hétpontos programját beharangozó sajtótájékoztatón; no meg arról, hogy az összes „Gyurcsány-fiókát” ki fogja tenni a városházáról, felszámolja a „pazarló budapesti bürokráciát”, megszünteti a „közlekedési káoszt”, tisztaság lesz, csend, rend, fegyelem, kevesebb graffiti, és a „tarthatatlan hajléktalanállapotot” is „kezelni fogják”.

A sajtótájékoztatóról hazafelé tartva erősen elgondolkoztam: mi lehet Ferivel, Violával meg Riskával, a fekete-fehér foltos keverék border collie-val, aki a Táblás mögötti kiserdőben lakott abban a furcsa harsányzöld műanyag kutyaházban; ki tudja, jó lenne utánanézni, de vajon kinél, hogyan? Ki tartja számon ezeket az elkártyázott-kótyavetyélt életeket? „Ne haragudj – kocogtatta meg a vállam egy fiatal, erősen elhanyagolt külsejű srác a Nyugati téri aluljáróban. – Van egy cigid?” Adtam.

Dávid Imre

Vannak jobbító kezdeményezések
Pikó András, a nyolcadik kerület 2019-ben megválasztott polgármestere komoly ambíciókkal vágna bele második kerületvezetői ciklusába. Az újságíróból és a Heti betevő ételosztó szervezet egyik alapítójából lett politikus újraválasztási programjának fontos eleme a lakásszegénység enyhítése. Józsefváros a következő öt évben 35 bérházat és 450 üres lakást újítana fel, aminek köszönhetően 660 bérlő kerülne jobb körülmények közé. A következő ciklusban összesen 230 önkormányzati bérlakásra írnának ki pályázatot; folytatnák a minőségilakáscsere-programot; növelnék a szociálisan rászoruló bérlőknek nyújtott otthonfelújítási támogatás összegét; és kiemelt figyelmet fordítanának a komfort nélküli lakások komfortosítására is.
Pikó és csapata Esélyház néven új programot is indítana, amelynek célja azok támogatása, akiknek a lakhatása anyagi okokból veszélybe került: őket szociális munkások segítenék a krízis átvészelésében, illetve abban, hogy ha utcára kerültek, újra lakáshoz juthassanak. A civil szervezeteknek bérlőkijelölési jogot adnának, hogy lakáshoz segítsék az állami gondozásból kikerült fiatalokat. A fővárosi önkormányzattal együttműködve ösztönöznék a hajléktalanellátás átalakítását, kiegyensúlyozottabbá tételét; az utcára szorult emberek jobb ellátása érdekében javítanák az utcai szociális munka gyakorlatát, és olyan szemléletformáló programokat is támogatnának, amelyek „közelebb hozzák egymáshoz a hajléktalan és nem hajléktalan embereket”.

Nagy zűr kis Matolcsyában
Április 10-én derült ki, hogy az állam tíz önkormányzati ingatlant, köztük egy iskolaépületet és több lakóházat sajátítana ki a Diószegi Sámuel utcában és környékén; a lakásokból közel kétszáz családot zsuppolnának ki, hogy helyet teremtsenek a Matolcsy György jegybankelnök neve fémjelezte Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) bővítéséhez. A döntést egy salátatörvénybe rejtve nyújtották be a parlamentnek, a szanálásra ítélt házakban lakók elhelyezéséről az önkormányzatnak kellene gondoskodnia.
Április 17-én a helyi lakosok tüntetést tartottak az NKE Ludovika téri épülete előtt. A rendezvényen Pikó András, a nyolcadik kerület polgármestere, Karácsony Gergely főpolgármester és Jámbor András, Józsefváros és Ferencváros országgyűlési képviselője is felszólalt. „Most ismét veszélyben vagyunk: több mint kétszáz józsefvárosi család otthonát és életének biztonságát veszélyezteti egy titokban meghozott, sunnyogva a parlament elé terjesztett kormányzati terv” – hangoztatta Pikó.
Jámbor az országgyűlés kulturális bizottságában azt kezdeményezte, hogy halasszák el a beruházást, illetve ajánljanak fel cserelakást vagy az ingatlanok felújított értékének megfelelő kártérítést a kiköltöztetésre ítélt lakóknak – de a kormánypárti képviselők mindkét javaslatát leszavazták. Időközben az is kiderült, hogy az NKE vonatkozó tenderében már eredményt hirdettek: a Magyar Hang szúrta ki, hogy a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó ZÁÉV Zrt. 33,78 milliárd forintért húzhatja majd fel az egyetem új, hétszintes, 28 ezer négyzetméter alapterületű tömbjét.