A vágy titokzatos fóliája – évadnyitó a Trafóban

Egy reáltanár, egy kisvárosi sztárszínész, egy női főbérlődémon meg egy berlini dáma szerelmi melodrámája rózsaszín buborékfólia-göngyölegek között. Az előadás alapjául szolgáló Thurzó Gábor-regény 1935-ben játszódik, de örök érvényű történet. A Trafó különös évadnyitó bemutatóját Zsótér Sándor rendezte Hal és háló címmel.

A Nyugat úgynevezett harmadik nemzedékéhez tartozó, elképesztően gazdag életművet alkotott író, forgatókönyvíró, műfordító, Thurzó Gábor regénye először Nappalok és éjszakák címmel jelent meg 1943-ban. Mivel Konsztantyin Szimonov hasonló címmel adta ki a következő évben a sztálingrádi csata sorsdöntő napjai alatt játszódó regényét, a címet A hal és a hálóra változtatták (sajnos). A nappal és az éjszaka váltakozásának fontos szerepe van a történetben: éjszaka tombol, nappal fékezhető a sóvárgás.

Zsótér Nyáry Krisztián kutatómunkája nyomán figyelt fel a regényre. Az irodalomtörténész ugyanis az esztelen „fóliarendelet” miatt – miszerint azok a könyvek, amelyeknek meghatározó eleme a szexuális kisebbségek és a szexualitás ábrázolása, csak szigorú feltételeknek megfelelve kerülhetnek ki a könyvesboltok polcaira – sorra vette a klasszikusokat, amelyeket el kéne rejteni a 18 év alattiak szeme elől a boltokban. Emiatt is nagyon ott van Ambrus Mária rózsaszín buborékfólia-díszlete, amely kész akadálypálya és egyben kreatív kalandpark a benne játszó négy színésznek, mintegy az élet nehézségein való átjutás metaforájaként.

Egyikük a hazai balerinaikon, Ladányi Andrea, aki a nagyvilágból visszatért a Trafó színpadára, ami önmagában is mindig szenzáció. A fiatal színészt fogva tartó gazdag, idős hölgyet alakítja az előadásban, pusztán a jelenlétével is, a mozdulatai pedig dermesztően kifejezők. Zsótér 2008-ban rendezte Az öreg hölgy látogatását vele a címszerepben: úgy érkezik meg, mintha onnan lépett volna elő. Nem telik vele az idő, több mint emberi lény.

A soproni, kisvárosi miliőben játszódó történet főszereplője, egyben narrátora Fehér László, avagy Józsi, a tanár, akinek vágya titokzatos tárgya Várnagy Kálmán operettszínész, a kisvárosi bonviván, Major Erik képében. A vonzalom, úgy tűnik, kölcsönös, ám a színész, mint említettük, fogoly, a saját lelkiállapotát folyamatosan elemző tanárt pedig a főbérlője, a tapasztalt Madame és a menyasszonya, a naiv Pepi térítgeti vissza a rögvalóságba: őket egy személyben Nagy-Bakonyi Boglárka alakítja laza, nyílt színi átöltözéssel.

A tanár félelmetesnek, manipulatívnak látja a színészt, és fél tőle, így elmenekül. Nemcsak a másik férfi elől, de Pepivel kitűzött közelgő esküvője elől is. A magány az ő erős vára, meg az unalom, ez a kettő irányítja a tetteit. A sejtetős, izgalmas, fordulatos színészi játék ironikusan érzékelteti azt is, hogy a történelem néha hirtelen – és nem feltétlenül jó – döntésekre kényszeríti az embert.

Fehér a Forte Társulat tagjaként számos fizikai színházi előadásban bizonyította már képességeit, koncentrált, magával ragadó színpadi átváltozása azonban újra meglepetés. Nagy-Bakonyi, a szombathelyi Weöres Sándor Színház fiatal színésznője mintha az Almodóvar-galaxisból pottyant volna ide, meghökkentő természetességgel, ugyanakkor iróniával olvasztja egybe két szerepét. Major színésze is a magányosságából beszél, szinkronban vonzalma tárgyával, a tanárral. Sokszor mozdulnak egyszerre, mint a tükörkép, miközben egymás ellentétei is. A feszes és a laza, a realista és az irracionális, az állig felöltözött és a majdnem meztelen. Végtelenített, összetartozó párhuzamosok, a fóliabálák akrobatái, úgy használják a díszletet, mint a gyermekek az ugrálóvárakat. Tiszta lények, Rilke, Wenders és Pasolini figurái, örök, fennen szárnyaló, szívszorító sorsú melankolikusok, akik sosem érkeznek meg oda, ahová álmaikban szeretnének.

A rendezés a tornaóra és színház izgalmas átmenete; bújócska, kergetőzés, birkózás, nevetés, szomorúság, dialógok és monológok, szólók, szinkrontáncok, miközben sorsok kerülnek a felszínre és süllyednek el. Zsótértól megszokottan tisztán csengenek a szövegek, meg kissé el van nyújtva az idő, de azért akadnak szokatlan, Disney-rajzfilmbe illő trükkök is. Mindenki vágyakozik valakire, többnyire nem arra, aki rá, és végül senki nem lesz senkié. A legkevésbé sem kéne eldugni ezt a szép, magyar történetet bárki elől.

November 17-én újra látható az előadás.

– siss –

Fotók: Trafó