Irodalmi sorozat a József Attila Emlékhelyen: Privát szempontok

Miképpen viseli az alkotói léttel járó elszigetelődést, és hogyan születnek a művei? Elsősorban e témák köré fűzi Tallér Edina író, szerkesztő a Látószögek című irodalmi sorozatának beszélgetéseit. Október 19-i vendége Láng Orsolya költő, filmrendező, grafikus volt.

A József Attila Emlékhelyen 2012-ben életre hívott Irodalmi Szalon idei meghívottjai – Terék Anna, Vámos Miklós, Juhász Anna, Ughy Szabina, Szöllősi Mátyás, Burns Katalin és mások – után a beszélgetést ezúttal Láng Orsolya Személyes okok című, nemrégiben Szépíró-díjat elnyert verseskönyve köré építették fel. De mit jelent a címben szereplő szókapcsolat? Ironikusnak szánta, mondta a szerző, hiszen egyszerre jelenik meg benne rejtőzködés és kitárulkozás, miközben maga a kifejezés inkább távolságtartó. „Ha valaki személyes okokra hivatkozik, tulajdonképpen nem mond semmit.” Pedig minden mondat számít, minden leírt szónak súlya van. A leírt sorokon már nem dolgozik tovább, a szöveg bezárul előtte. Mindig az első verziót érzi véglegesnek. Képzőművészként a képi látásmód szintén fontos a számára. Jellemzően ugyanabból az anyagból lesz rajz, amiből szöveg, folyamatosan keresi az izgalmas felületeket, az újabb megszólalási módokat. Jó példa erre, hogy tavaly vásárolt egy százdarabos, lejárt fényképpapírcsomagot, amelynek a hátuljára, rájött, nagyon jól lehet grafitceruzával rajzolni. Így keletkezett az a kötetlen témájú, álmokat, hangulatokat rögzítő sorozata, amelynek folytatása napi rutin lett.

A következő kérdés a szövegekben visszatérő, a rajzaiban is megjelenő motívumokra irányult. Jellemző bennük a hétköznapi, látszólagos „nem-történések” megragadása, a valóság megmutatása – ez az, amit hitelesnek érez. Az alanyi líra és a dokumentumfilmezés ezért áll közelebb hozzá, mint a fikciós próza vagy a játékfilmek. Egy elkezdett regénye is emiatt maradt abba, ahogy az utóbbi időben a filmezés is: a dokumentumfilmezést egy ponton túl ugyancsak manipulációnak érezte.

Esetében hogyan képzeljük el az alkotói magányt? – erről faggatta ezután Tallér Edina. Igényli-e emellett a társas létet is? Mindig is kívülállónak gondolta magát, mondta a költőnő, holott inkább szemlélődő fajta, aki képes bevonódni. De néha így is meglepődik, amikor megszólítják. Tíz éve érkezett Romániából Budapestre, és igen sok munkája van abban, hogy mára itt érzi otthon magát. Szülővárosa, Kolozsvár, úgy látja, mára nagyon átalakult, szinte „kidobta magából”. Budapesten viszont jó elrejtőzni, azután visszatalálni a barátokhoz.
A kérdésre, hogy mi az ő igazi közege, az irodalmit, alkotóit nevezte meg, aminek oka a nyelvi beágyazottságban keresendő. Ezért sem tudna olyan helyen élni, ahol nem kötődik a nyelvhez – példaként Berlint említette –, nem érez motivációt ahhoz, hogy az anyanyelvétől idegen nyelven alkosson. Az otthonosságban ellenben hisz, ahogy abban is, hogy fontos a pozitív visszajelzés. És a siker: elégedettnek lenni azzal, amit leír.

A József Attila Irodalmi Szalon vendégei 2024-ben olyan alkotók lesznek, akik művészi munkájuk mellett szerepet vállalnak szociális, közéleti ügyekben is. A sort Kukorelly Endre nyitja majd január 18-án.

Gáspár S. Anna

Kiemelt képünkönk: Tallér Edina és Láng Orsolya

Fotó: Mariia Kashtanova, Prae.hu

(Megjelent a 9 magazin 2023. december – 2024. januári számában.)