„Szokatlan fénytörésben” – Böröcz László, a 2B Galéria vezetője

A Ráday utcában található 2B Galériát a Böröcz testvérek alapították. Böröcz András képzőművész az 1980-as évek óta New Yorkban él és dolgozik, de a magyar művészeti életnek is rendszeres szereplője. Művészete a grafikától a performanszig jellegzetes, folyton visszaköszönő tárgyak köré épül. A ceruzaszobrai a legnépszerűbbek. Öccse, Böröcz László Budapesten él, kulturális szervező és kurátor, volt operaénekes: ő vezeti a 2B Kulturális és Művészeti Alapítványt, amely a galériát működteti. Vele beszélgettünk a kiállításaik koncepciójáról, valamint az életről a fővárosban és a kultuccában.

9: Mikor alakult a 2B galéria?

Böröcz László: 2002-ben alapítottuk, lakásgalériaként. A Ferencvárosba csak 2005-ben költöztünk át, amikor egy nyílt pályázaton lepusztult helyiségeket hirdettek meg kulturális célú felhasználásra. Megnyertük a helyet, felújítottuk, és 2006 őszén megnyílt a 2B galéria a Ráday utca 47.-ben.

Három év volt már akkorra mögöttünk a lakásgalériával, annak minden előnyével és hátrányával. Inkább a hátrányával, mert nem olyan könnyű kultúrát szervezni az embernek a saját lakhelyén. De az emberek imádták, hogy bekukucskálnak az életünk tereibe.

9: Mi volt a koncepciójuk?

BL: Az előző három évet folytatva az emlékezet, a holokauszt, az identitás, a kisebbségek, a művészcsaládok kerültek fókuszba. A kiállító művészek között vannak barátaink, de sosem az volt a cél, hogy egy zárt baráti társaság platformja legyünk.

A tematikus kiállításaink szokatlan szempontból reflektálnak az adott kérdésekre, szokatlan fénytörésbe helyezve tradíciót és történelmi eseményeket. Úgy gondoljuk, a kultúra fejlődésének egyik útja a műfajok közti átjárás megteremtésében, a művészetek és a tudományok határterületein létrejövő újszerű kísérletek integrálásában rejlik.

9: A galéria vezetőjeként kurátorkodik is? Tanulta ezt a szakmát?

BL: Egy-két kiállítást tudok vállalni az évi tíz-tizenkettőből. A többit befogadjuk. Megkeresnek minket, és ha azt gondoljuk, hogy illeszkedik a galériánkba a tematika, akkor szabad a pálya.

Inkább beletanultam ebbe a szakmába, azelőtt zenével foglalkoztam. A testvérem is képzőművész.

9: Ő nem vesz részt a szervezésben?

BL: New Yorkban él, szoktunk beszélni, meg egy évben kétszer-háromszor hazajön, akkor itt van velem, de a munka nagy része rám hárul. A csoportos kiállításainkon részt vesz, de nem a 2B programjaihoz igazodik az élete. (…)

9: Hogyan tudnak fennmaradni ebben a kultúrharc sújtotta világban?

BL: Nonprofit szervezet vagyunk, ami azt jelenti, hogy pályázunk. A Petőfi 200-ra, mondjuk, épp nem volt ilyen kategória. Meg is lepődtem, amikor kaptam egy e-mailt a Petőfi Év kuratóriumától, hogy boldogan fedezték fel a programok között a miénket, és megjelentethetik-e az ő oldalukon. Mondtam, ha odaírják, hogy ez semmiféle állami támogatást nem kapott, akkor persze. Megtették, meg lehet nézni az oldalukon.

9: Egyébként mi a polgári foglalkozása?

BL: Hivatalosan a zsidó kultúrával foglalkozó történész vagyok, de nem végzek tudományos kutatói tevékenységet. A kiállításoknak egyébként csak egy kisebb része tükrözi ezt a tudást, például ez a mostani, de a nagyobb része képzőművészet, ami nekem nem szakmám, abba csak belenőttem.

Egyébként van egy kis dizájnboltunk a Klauzál utcában a barátnőmmel. Abból élünk.

9: A Ferencvároshoz a galérián kívül is volt kötődése?

BL: Nem, és ha nincs az a pályázat 2005-ben, akkor most sem lenne. Az én gyerekkorom a 12. kerületben telt.

9: Művészcsaládban?

BL: Egyáltalán nem, de voltak a családban tehetségek. A nagyapám például címfestő volt, hajókra festett feliratokat, a dédapám meg bányászként kereste a kenyerét, de gyönyörű tárgyakat faragott. Amikor a bátyám művészeti főiskolás lett, én épp kamaszodtam, beleszervültem az akkori baráti körébe, és ez nyilván meghatározta az ízlésemet.

(…)

9: Galeristaként hogyan látja a szomszédságot? Működik a 9. kerület kultucca koncepciója?

BL: Amikor 2006-ban elkezdtünk kiállításokat szervezni Gegesy Ferenc polgármestersége alatt, létezett egy külön honlap, ahová mindenki feltöltötte a programját, illetve volt valami együtt mozgásuk a helyeknek. 2010 után már egyáltalán nem érdekelte a kurzust, hogy a Ráday utca mint kulturális trend jelenjen meg. A weboldal megszűnt, és az egész koncepció szétesett.

A civil szervezetek túl vannak terhelve, épp elég a saját programjainkat megvalósítani. A kultucca koncepció működtetéséhez szerintem kellene egy iroda, egy ember, egy külső szervező, aki felfűzné a programokat valamilyen szempont szerint, és akkor összeadódnának az erők. Egyébként elvagyunk így is, de lehet, hogy együtt jobban tudnának működni a kis helyek. Nem is kellene mást kitalálni, csak az eredeti koncepcióba életet lehelni.

Artner Sisso

Fotó:Stépán Virág

(Megjelent a 9 magazin 2023. júliusi számában.)