Macskakő kontra zöldfelület a belvárosi ártérben – a főtájépítész az árvízi védekezésről

Okoz-e extra árvízvédelmi kockázatot a hullámtérbe elhelyezett növényzet, veszélyesek-e az árvízvédelmi művekre a fák, cserjék, évelőágyások? Lehet-e több zöld a belvárosi alsó rakparton? – idézi fel az ár levonultával a vitás kérdéseket Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze.

Amikor a Valyo két évvel ezelőtt jelképesen felcsákányozott egy négyzetméter macskakövet, Dorner Lajos, a VEKE elnöke nem túl szalonképesen rontott rá a projektre, és egyenesen az árvízi védekezés elleni bűnnek nevezte, hogy a belvárosi parkolóból zöldfelület lett egy zsebkendőnyi területen – írja Bardóczi a Facebook-oldalán. Ferencváros rakpartfejlesztése még odébb van ugyan, de a rakpart újragondolásának szempontjaihoz idén jelentős tapasztalattal járult hozzá a Duna.
„Nos, rövid és felületes első csekkolás után elmondható, hogy 6 nap víz alatti létet a növények 80%-a elviselt, láthatóan él, a termékenyítő iszaptól picit még szürkén, de fel fog támadni. Az árvízvédelmi mű (támfalak) pedig tették a dolgukat és megvédték a várost, ahogy megvédik 150 éve. A példa mutatja: a szemléletet megváltoztatni sokkal nehezebb, mint valóban létrehozni új zöldfelületeket. A növények hozzászoktak a vízhez. Jobban, mint a műtárgyak” – zárja posztját a főtájépítész.
Fotó: Bardóczi Sándor Facebook-oldala