A végvári Vitézyk bukása

Karácsony az elején megmondta, félig hittük. Félig azt gondoltuk, nagyobb arcvesztés a Fidesznek visszaléptetni a megnevezett saját jelöltet, mint átszavaztatni a köztes kollégára. Rosszul hittük, a hatalmi gépezet matematikai kalkulust végzett: Szentkirályi Szandinak nincs esélye, a Partizán-vitára már el sem mert menni, kisebb arcvesztés Szandit hazavágni, mint esélytelen harmadiknak lenni. Budapest úgyis megy hatalmilag a levesbe, lemondtak róla, bevehetetlen erőd, hajrá Felcsút, hajrá Tunyogmatolcs, hajrá Taktaszada, Kunágota és Bátonyterenye.

Jó lenne néha hinni. Nem úgy, hogy „ember, most jövök a templomból”, hanem hogy létezik még elemi tisztesség és nem a lopvágy az alapértelmezett antropológiai állandó – ami ugye a hatalomvágy egyik, talán legfontosabb pillére. De persze az is nagyon jó lenne, ha az érzetek nem haladnák meg a rációt, és fordítva. Hogy nem az pörögne az általam látott közösségi médián, hogy persze „Vitézy Orbán-rokon”, meg „Ungár ugye Schmidt fia”. (Vitézy az elmúlt hónapokban tagadta a rokonságot, nekem valójában mindegy. Ungár nem tagadta. De nyilván nem a felmenők vagy a pereputty alapján ítélünk meg valakit teljesen.) Racionális lépés a Fidesztől visszaléptetni Szandit? Racionális. Akkor is racionális, ha a fideszes női politikusokkal való bánás lassan felér egy feminocídiummal. Racionális Vitézy részéről úgy reagálni, ahogy reagált? Racionális. (Se fideszes, se gyurcsányista koalíciót nem vállal, ha megválasztják.) Hihető? Nem hihető. Ahhoz minimum az kéne, hogy Magyar Péter holnap a Hősök terén teljes mellszélességgel mellé álljon, és megnevezze saját jelöltjeként. (Főleg, ha legalább negyedmillió embert oda tud csábítani. Főleg, ha ő is a Műcsarnok lépcsejére áll és „hazaküldi az oroszokat”.) Érdeke ez Magyar Péternek? Nem érdeke. Miért nem? Mert ráerősítene az ő „posztfideszes orbánita” imidzsére, a Momentum és a Kutyák malmára hajtaná a vizet a számára fontos EP-választáson.

Vitézynek két-három hete volt egy mondása, annak az első fele érdekes a szempontunkból: az volt az ajánlat, hogy ő szívesen lenne Karácsony alpolgármestere, ha az élet és a választási eredmény úgy hozza – a mondandó második fele, ugye, nettó összegyurcsányozás volt: „Karácsony a DK frakcióvezetőjeként játszhat fontos szerepet a Városházán”. Lehetőség ez még így, Szentkirályi utolsó pillanatos kiszállásával? Csökkenő mértékben. Orbán „hatalmi zsenije” valóban két legyet ütött: a törzsfideszesek átszavaznak majd Vitézyre, de a Fideszes törzsszavazók aránya Budapesten – szerintem – inkább a 20, mint a 30% felé tendál. A mediános Hann Endrével értek egyet, a „pillanat uralása” szempontjából látszhat jó húzásnak Szentkirályi leléptetése, de bizonyosan megütközést kelt azokban, akik eddig azért választották volna Karácsony helyett Vitézyt, mert az előbbi „puhapöcs”, „mirelit-hal”, „legendásan kompromisszumkész”, „túl langyos a kézfogása”, meg persze „Gyurcsány”. Ezek a szavazók most Vitézyben a nettó „Orbánt” látják majd meg, és könnyen elfordulhatnak tőle. Nem szeretik Gyurcsányt, de még kevésbé szeretik Orbánt. És Pesten ők vannak többen. Valószínűleg.

Pócs Péter friss plakátterve a Facebook-oldaláról

Vitézy válaszolhatott volna jobban. A visszalépést nem derült égből villámként, vagy borús égből napsütésként értékelve bánatosan széttárt kézzel – jé, hát ilyen is van –, hanem már korábban kommunikálhatta volna a lehetőséget, már korábban viszonyulhatott volna hozzá. Így mindenki átlátszó trükknek látja, lepacsizott, „füstös szivarszobában” megkötött falmelléki deal-nek, hitelességromboló mozdulatnak, Orbán két legyének. A választó Vitézyben nem egy közlekedésszakos végvári „szabadcsapatot” lát ezután, hanem „fideszes zsoldost”, és azért a magyar fővárosban még mindig számosan akadnak, akik nem teljesen érdekvezéreltek és nem szeretik a fideszes zsoldosokat.

Két vitán is néztem Vitézyt, akit korábban csak olvastam. Dinamikus volt, slágfertig, szakértői imidzse – elsősorban közlekedési ügyekben makulátlan volt, elhittem, hogy keresztbe fekszik, ha ő lesz, a maxi-Dubajnak meg a ferihegyi kínai magasvasútnak –, és ez a látszat nyilván sok választóban megtört most. Hogyan is tudna ezek után keresztbefeküdni a maxi-Dubajnak meg a ferihegyi kínai magasvasútnak? Keresztbefeküdni az önkénynek?!

– vba –

Fotó: Stépán Virág