A keresztényi szeretet megnyilvánulásai szárazon és vízen

2024. augusztus 26. Vélemény

Szabadságszobor-„átértelmezés” tűzijátékkal, ukrán–orosz határvidéki libikóka, sportnacionalizmus és jó hírek Amerikából.

Lemaradtam a világ legnagyobb tűzijátékáról, de azt hallom, ha a magyarok rendezték volna az olimpiát, akkor ilyen lett volna a megnyitó, nem pedig az a „buzibál”, amit a szennyes gondolkodású franciák produkáltak a „lángoló gótika” katedrálisai és a fény városában. Vihart igért a meteorológia, s bár időjóst nem végeztek ki, összeült a „műveleti egység” – előttem van, ahogy a situation roomban összehajol Kovács Zoltán és Bakondi György izzadt arccal és hónaljjal, és meteorológiai térképeket elemez. Volt is rá okuk: még a Gyurcsány-korban egy vihar elmosta az egyik tűzijátékot, fák dőltek, haláleset volt, a kormány népszerűsége újabb mélypontra jutott; az nem lehet, hogy az időjárás is Magyar Pétert erősítse! A 2006-os eset engem is még irodalmilag is megérintett. Nem volt vihar, bölcsen döntöttek az izzadt kormányemberek, jó sok pénz, sok milliárd ment a népünnepélyre, de hát Szent István az Szent István, egy fotón láttam, ahogy kereszt is ragyog az égen; meg is kérdezte a közösségi médiában kerületünk felvilágosodás-szakos filozófusa, hogy ha már annyira a türk meg az ősmagyar a kormánykommunikáció, akkor miért nem azt írták az égre, hogy „Koppány, Koppány”. Esetleg egy lemészárolt fehér lóval. BTW, kormányváltás esetére Szörényi Levente kilátásba helyezte, hogy Törökországba disszidál.

A nagy vitát kiváltó keresztkérdéssel már foglalkozott lapunk, mindenesetre a totál értelmetlen és történelemhamisító kultúrharcos gumicsontok bedobásának felújított gyakorlata a tusványfürdői beszédhez hasonlóan azt bizonyítja, hogy nagy a baj kormányéknál. Nem másutt, mint a KESMA-kiadvány Zalai Hírlap online felületén találtunk érdekesnek mondható eseménytárgyazást az ügyben, melynek apropója a Szabadság-szobor alkotójának, Kisfaludi Strobl Zsigmondnak (1884–1975) zalai, alsórajkai származása. Egy másik zaol.hu-cikkből azt is megtudtuk, hogy a kilencvenes években a szobor elbontásának élharcosa a kormánykörökben a „magyar építészet Bartók Bélájának” tartott, valójában széljobb vonzalmú és a közízlés rombolásában élen járó Makovecz Imre volt. Építészkörökben úgy tartják, Makovecz tehetségesen indult, majd a hungarizmus felé tett ideológiai fordulata után „megment”, amit jól példáz a mára használhatatlanná vált piliscsabai Pázmány-campus – ennek most a Palotanegyed lakói isszák a levét a Magyar Rádió klasszikus épületegyüttesének elbontásával és átépítésével –, illetve ott az általa megálmodott egri uszoda, amit, amikor megláttam, nem hittem el: mit keres egy uszodán parasztbarokk torony? Depláne úgy, hogy annak a toronynak csak az egyik fele parasztbarokk torony, a másik sztyeppei hun–gepida–avar–ősmagyar íjászállás-imitáció?

„Ez az embertelenség olyan szintje, amivel azért még mi is ritkán találkozunk” – idézi a 444 a cikk címében, amely az újabb idegenrendészeti eljárást, a Komárom-Esztergom megyei Kocs menekültszállásának kitelepítését ismerteti. A videókon magyarul beszélő, látszatra roma származású emberek a végsőkig el vannak keseredve, hogy ukrán menekültként miért szüntetik meg a lakhatásukat. A 9. kerületben is aktív, a pedofil kegyelmi ügy máig főgonoszának tartott Balog volt emberminiszter, református püspök egykori cinikus szavai ötlenek: „A határon túli magyar ajkú romákról még nem tudjuk eldönteni, hogy ők most erőforrás vagy tehertétel.” Balog püspök szavai már akkor döbbenetesek voltak, de hogy ez az általa emlegetett „tehertétel” hogyan néz ki a gyakorlatban, azt most láthatjuk. Bakonyi Anikó és Léderer András, a Magyar Helsinki Bizottság menekültügyi programjának munkatársai értékelték a helyzetet augusztus 23-án. „Mind több kisgyereket nevelnek, akik nem kaptak helyet a magyar iskolában, ezáltal a szülő nem tudott munkát vállalni, így nem tud lakbért fizetni” – mondták el; kicsit olyan ez a rendelet és végrehajtása, mint a kormányhű Veritas Intézet vezetőjének, Szakály Sándornak emlékezetes sora a magyarországi holokauszt első eseményéről, amely észak-erdélyi és kárpátaljai zsidókat egy „idegenrendészeti intézkedés” során a náci Varsói Kormányzóság akkori területére, az ukrán Kamenyec-Podolszkijba transzportált, tudván tudva, hogy a német Einsatzgruppék ott azonnal kivégzik őket. Kárpátalja valóban nem háborús terület, az ország egésze az, és mint legnyugatibb, félreeső és jelentéktelen régiót még nem támadta az orosz agresszor, amely a hasonlóan nyugati Lemberg/Lvivet már nem egyszer. 400 millióba kerül a magyarországi ukrán menekültek éves ellátása, Mészáros Lőrinc ennyi pénzt egy délelőtti tízórai szünetben megkeres a parizeres zsemle és az iskolatej fogyasztása közben.

Ukrajna és Oroszország határvidékén furcsa libikóka alakult ki: az ukránok nyomulnak Kurszk felé, sőt már Moszkvát is érte dróntámadás: itt meglepően passzívak az oroszok – persze a főváros légvédelme működött. Nem volt ez mindig így, a nyolcvanas évek második felében egy nyugatnémet egyetemista, bizonyos Matthias Rust egy Cessna típusú sportgéppel a fél Varsói Szerződést átrepülte észrevétlen, és leszállt a moszkvai Vörös téren. Most a magyar kormányzat orosz barátai izomból folytatják donyecki offenzívájukat, viszont láthatóan ívben tojnak arra, mi történik a kurszki oblasztyban, szájkaretéznak és visszavonulnak. Ami belpolitikailag nem biztos, hogy jó húzás, oly módon ejt foltot a putyini lélek ingmellén, mint tavaly a Prigozsin-féle Wagner-lázadás, amikor az egykor – majd később ismét – putyinista rovott múltú zsoldosok megindultak Voronyezsből Moszkva felé, a Kreml ormára. Putyin legendás stratégiai és taktikai érzéke megroppant, és csak a rövid memória meg Prigozsin megölése állította valamennyire helyre.

Orbán Viktor és Eckermannja, Szöllősi György ismét összehajoltak a Népsport (nemzeti, haha) hasábjain. Orbán elégedetlen volt – „a magyaroknak tízben kell lenni az olimpiai éremtáblázaton” –, de azt is megmutatta, hogy tud könyörületes lenni, a sportügyi államtitkárnak Gulyás Michelle rendőrnő öttusagyőzelme után megírta: „Maradhat”. Igazi Buda Istvánként – sportügyi államtitkár a Kádár-rendszerben, a nagy Los Angeles-i bojkottáló – mondta meg, mi a bibi a magyar sportban és merre mutat az aranyhíd a jövőbe. Hofival szólva „Orbán elvtárs mindenhez is ért”, és tényleg.

A belpolitikai fejlemények mellett jó hír az Orbán-rendszer végét váróknak, hogy az Egyesült Államokban új lendületet vett a Demokrata Párt és új elnökjelöltje, Kamala Harris a Demokrata Konvención a múlt héten, és jó esély mutatkozik arra, hogy megverje Donald Trumpot november 5-én, a választáson. És Orbán Viktornak erre az esetre nincs B terve.

– vba –