Midőn e sorokot rójuk, a tusnádfürdő-bálványosi – modoroskodva: tusványosi – szokásos istenvizitáció és kinyilatkoztatáskarnevál már kezdetét vette, de a Magyarok Nagyembere még nem mondta el szombatnapi, főnket megvilágító, elménkbe bányászcsákánnyal ütött résen világosságot csempésző, szárnyas szavakkal értelmet hozó himnikus mesterbeszédét, ezért azt csak elképzelni tudjuk most és e helyt a lapzárta mián, ámde a nyomdai átfutás lebonyolódása után nem kizárható, hogy örömet hozón mulatságos leend majd a komparatisztikai aprómunka.
Esik. „A Jóisten sír örömében, hogy vitéz felcsúti s (și) alcsútdobozi Orbán Viktorunk végre megint köztünk vala, s (și) hozzánk szóla, jó székely emberekhöz, hogy intő kezével megmutassa az egyetemes magyarság (universales Ungartum) útját Csaba királyfi csillagösvényén az ő magosába” – mondja a harisnyás, jó székely Merse bácsi Bodzafordulóról a komájának, miután megnézték az „Ezer székely leány táncát”, melyet szemlélve több anyaországi NER-káder is ropta a csűrdöngölőt, többek közt Mesterházy Attila, Molnár Zsolt és Schiffer András. „Ej, micsoda év, s (și) mi minden leszen majd még. (Szűcs Nelli hangján: „mik készülődnek, mik készülődnek!”) Kijevbe el kellett mennie, mert még nem is volt – s (și) minek is ment vóna –, s (și) azzal a cudar ukránnyal kellett tárgyalognia, mert azért volt egy ilyen elvárás háttérhatalmilag. Na de eztán üstöllést Moszkóviába mene – minek is mondta volna emezt annak előtte a cudar ukránynak –, s (și) találkozott helyre atyafiával, idősb barátjával, nagyméltóságú Putyin elnök goszpogyin-továrissal, Minden Oroszok Cárjával. Aztán még Pekingbe is elmene az ottani császárral tárgyalogni, vele jövendőt építeni, aztán meg a rózsaszín flamingók világába a jó Donald – na nem a polák, a Tusk, nem, hanem az igazi, a Trump –, tehát Donald barátjához napsugárral álmot rajzolni a levegőégre. Nem is királya ő a jó kurucmagyaroknak, hanem császára, persze ha nem hangzana e szó oly rosszul, mert a császár Brüsszelbe’ vót, vagy mi, Bécsbe’.” Megszólal a koma: „Lett ott néki majd legnagyobb frakciója, Patrióták, közép-európai frakció, magyar frakció – jó, a francúzok vannak legtöbben, na de! – s (și) el es foglalja Brüsszelt a kurv’anyjukba, s (și) nemhogy leváltja az áruló polák szeptemberben, hanem ottan is marad az időknek végéig vezetőként, istenkirályként, lángpallosú égi lovagként, Isten fiaként.” Merse bácsinak se kell több, mert eszébe idéződik az ellen: „Mondok én a libernyáknak, táposnak meg háttérhatalminak: mit áporkodol annyit, te, ázalék, balogoló, bibirka embör, elficcentöm azt a duvatag pofádat. Töpörködöl, hogy Viktor király s (și) táltos érkezik ide, s (și) mintha egész Erdély csupa bokor volna, s (și) minden bokorban egy-egy madár szólana. Egyszerre énekel valamennyi.
A táltos-sámán éneket zengi a zengő tündérkert. Hej de jól áll rajt’ a huszárcsákó, hogy áldja meg a csíksomlyói szűzanya.”
Nyakában stábbal Lánczi szuverenitásvédő elősértettségi állapotban lépked sietősen a riporter mellett, tárgy nélküli akarásban és felsrófolt frusztrációs együtthatóval. Ordító egér, mert ez magyar gógyi, nem utógyurcsányozás, és Magyar Péter = Kun Béla. Megszólal a hasonnevű politikai igazgató, Kisorbán: „Nem vabank, nem hazárdjáték, de Trump az all in, valamint a jackpot – nincs B terv, minek. Szövetségesünk, Amerika a vezető nemzet, pedig az csak úgy lett, míg nagy barátunk, Kína, mindig volt. Nemzetünk a világbéke nemtője, a fehér galamb emisszáriusa, mi tudunk mindenkivel beszélni, nyugati tökfejjel, keleti tömeggyilkos jófejjel.”
Riporter, stand-up a kamerába: „A magyar miniszterelnök tusványosi megszólalásai, erdélyi világmegfejtései nemzetközi érdeklődésre is számot tartanak, a magyar politikai élet legnagyobb hatású témakijelölő beszédei, az itt megfogalmazott gondolatok jelentik a kormányzás intellektuális kereteit, meghatározzák a stratégiai horizontot a magyar jobboldal számára.”
OV huszárcsákóban érkezik a nagyszínpadra. Hosszú, kitartó taps, amely állva éljenzésbe csap át. A miniszterelnök torkát köszörüli, tétova mozdulattal megbizgetné a nyakkendőjét, de a mozdulat közepén rájön, hogy nincs rajta nyakkendő. Még egyszer köszörül, majd nekikezd: „A múltat végképp eltöröljük. Én! Magam! Célom: meghághatatlan orom. Meghágom. Utam: gyémántösvény. Én. Hópárduc: én. Enyém. Minden. Hatalom. Javak. Eloszt. Redisztribútor. Én. Adminisztrátor. Én. Terminátor. Én. Radiátor. Sőt: kalorifer. Valamint: helikopter. Hósipkás csúcs, gyémántút, kemény csaták, győzök, én. Bársonypercek, szikrázó fény. Enyém. Acélos sikértartalmú magyar búza. Csúcsra járó martinkemence. Termékeny asszony, bőséges gyermekáldás. Nekem. Én. Erős magom. Én. Nemzetségem gyökere. Én. Törzsem oszlopa. Amikor Hszi elnökkel az olajipari (kis) felhőkarcoló ormának tetején kéz a kézben (hand-in-hand) percekig a gomolygó felhőket szemléltük szótlanul, akkor már tudtam, hogy meglesz az egymilliárd eurós kínai hitel az elcseszett költségvetés politikai minimálkorrekciójára. Vlagyimir, nekem csak Vova, meg tudja, mit tud, és adja, mit ad. És majd Don is.”
Merse bá’ telóján sms-üzenet az önkormányzattól: „Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy a Vasút utca 48–49. (numărul casei 48–49 Strada de Gara) körzetében bocsait védő anyamedve garázdálkodik, megközelítése veszélyes, tartsák magukat az állattól távol, míg a kilövőkommandó a Kovászna megyei Komandóról megérkezik.”
Mindenesetre lapzártánk napján volt a párizsi olimpia megnyitóünnepsége a Szajnán, az olimpiai lángot az egyik utolsó szakaszon a Los Angeles-i hip-hop legfényesebb csillaga, Snoop Doggy Dogg vitte.
(Megjelent a 9 magazin 2024. augusztusi számában.)