Alakja diadala: Triumph; „a bokréta rajta”; hajrá, Kovács néni!

2024. november 11. Vélemény

Donald Trump lett a 47. amerikai elnök; Orbán Viktor a nemzetközi politika forgódugattyúja; hazai helyzetkép, hervatag hübrisz, Watergate a sztyeppén.

(kedd éccaka, szerda reggel) Nehéz lenne elvitatni, hogy az elmúlt hét legfontosabb eseménye az amerikai elnökválasztás volt, és az amerikai billegő vagy csatatérállamok lakossága mégis inkább Donald Trumpban látja megfogalmazódni a jövendő csodáját. Erről már hosszabb dolgozat született e hasábokon szerdán, elismételni felesleges, talán csak aláhúzhatjuk: felelős az eredményért az inkumbens elnök, Joe Biden, aki járókeretes sztárboksznak képzelte sokáig az eseményt, későn jött rá, hogy sem ő, sem valamivel fiatalabb republikánus pályatársa nincs már abban az egészségügyi-mentális helyzetben, hogy a világ legfontosabb hivatalát vezesse. Sajnos későn ébredt a demokrata elit, hogy váltani kell, és ez nem csak Kamala Harris felépítéséhez volt kevés – noha igen nagy erők mozogtak –, és nem is biztos, bár én bírom őt, hogy ő volt a legmegfelelőbb jelölt. A világ szupergazdagjai Trump mellé álltak Jeff Bezostól (Amazon) Elon Muskig (Tesla, Starlink), és még az olyan ideológiailag elkötelezettebb szupergazdagok is félősen álltak Kamala mögé, mint Bill Gates (Microsoft), aki 50 millióval (USD) támogatta a Harris-kampányt. Európát lesújtotta az amerikai eredmény, kicsiny, fekáliaszagú szigetek persze voltak ebben is: ünnepelt Nigel Farage (UKIP) és Marine Le Pen (RN), Georgia Meloni (Fratelli d’Italia), a volt széljobber lengyel kormánypárt, valamint széljobber autoriterek szerte a világon; a szíve mélyén még maga a kőszívű orosz szuverén, Vlagyimir Putyin is ünnepelhetett. Hogy a pennszilván, michigani és egyéb billegő arcok döntése milyen világot eredményez, azt most még csak találgathatjuk, bizodalmunkat kizárólag Marx Károlyba vethetjük, kinek egyik maximája szerint a történelem kacagva ismétli önmagát.

Sokan 1933 januárját emlegetik, lehet, hogy joggal, lehet, hogy farkast kiáltva. Trump korábbi minisztere, Mike Pompeo például Ukrajna számára kedvező forgatókönyveket hirdetett több amerikai felületen is, aztán jött a hír, hogy a megválasztott elnök környezete nem számol azzal, hogy ő fontos pozíciót töltene majd be az új adminisztrációban. Trump egyik kampánytanácsadója oda nyilatkozott, hogy Zelenszkij jobban teszi, ha nem számol a Krím megtartásának lehetőségével, de nemsokára jött a jelzés: … kampánymunkás volt, nem dolgozik már az elnökkel, ő csak ne lebegtessen geostratégiai kérdésekben.

A londoni-New York-i, anglo-jamaikai Zadie Smith író, mostani kedvenc esszéistám (Montaigne Manhattanben) a The New York Review of Books hasábjain írt a Trump-győzelem fénytörésében, az akkor 27 éve német zsurnaliszta, kommunista és zsidó Charlotte Beradt tapasztalatairól, aki a nácik választási győzelme után állástalanul találta magát. Beradt, aki egyébként Hannah Arendt filozófus közeli barátnéja volt, az emberek álmairól, azok változásairól kérdezősködött Hitler hatalomba kerülése után. Női szabót, szomszédot, a tejesembert, a nénikéjét kérdezgette. 1939-ben New Yorkba emigrált, ott is folytatta kutatását az emigránsálmokról. 1966-ban rendezte sajtó alá ezeket az interjúkat, Brecht, Kafka, Arendt modorában rövid szövegekben, amelyeknek a The Third Reich of Dreams (Az álmok Harmadik Birodalma) címet adta, és a totalitárius propaganda és a manipuláció pszichológiai hatásait mutatta be. Ahogy Zadie Smith leírja, közel olyan fontossággal és pontossággal, mint Victor Klemperer híres LTI-je (Lingue Tertii Imperii – A Harmadik Birodalom nyelve). A könyv érdekessége, hogy nem freudista közelítés, pedig azt várhatná az ember: legjobban azzal az álommal szemléltethető, amikor az egyik álmodó gyárában éjszaka megjelenik Goebbels, a munkások felsorakoznak, náci karlendítéssel kell üdvözölniük a kor Rogán Tóniját. Az álmodó karja csak nehezen, milliméterről milliméterre, nagy erőfeszítések árán tud megemelkedni, kínosan hosszú idő, míg eléri a vállmagasságot. Goebbels szinte köpi felé a szavakat: „Nem akarom a maga üdvözlését”.

Maureen Dowd, a The New York Times szuperszellemes, Truman Capote-szinten bennfentes társasági lény publicistanője azon mereng, hányszor írta le Donald Trumpot, és ahányszor leírta, annál erősebb lett. 2016-ban, az Access Hollywood videóján oda nyilatkozott Trump, hogy „a nőket a puncijuknál kell megragadni”, amivel nem elborzasztotta a többségi Amerikát, mint ahogy az általa tüzelt tömeg 2021. január 6-án, amikor Mike Pence volt alelnököt és Nancy Pelosi volt kongresszusi házelnököt akarta meglincselni; ám végül az ugyanúgy nem ütötte ki a kerítést, ahogy harmincnégy elbukott büntetőpere sem (szexuálabúzus és adócsalás), a Legfelső Bíróság kiszolgáltatása sem abortuszügyben vallási fanatikusoknak, de az olyan kampányesemények sem, amikor Bronxba ment fekete és latino szavazatokért, és azt mondta, „elmegy a gyerek reggel az iskolába, és ott szülői beleegyezés nélkül lánnyá operálják”. Trump a machismóra épített, legyen a férfi férfi, ne valami feminin identitás, legyen kemény és seggszagú, westernek szupersztárja: meg is kapta országosan a férfiszavazatok 54 százalékát. Az alelnökjelölt, JD Vance „szemétnek” titulálta Kamala Harrist, Trump utolsó beszédében „rossz embernek, sátánnak, betegnek, őrültnek” nevezte Nancy Pelosit. „B”-vel kezdődik a neve, mondta, „bitch” üvöltötte a boldog republikánus kampánytömeg, „retardált, lusta és kőhülye”. Trump alvezére, a 40 éves, Yale-diplomás Vance olyan szövegeket nyomott, amelyek az ötvenes éveket idézték. Inzultálta a „gyerektelen macskás hölgyeket”, csak a biológiai reprodukcióban látja a nőiség lényegét, szerinte a menopauza utáni nők egyetlen hasznos elfoglaltsága csak a gyereknevelés lehet.

Joe Biden nagyban felelős a buktáért. Ha kora tavasszal belátja, hogy ez már nem az ő köre, nem hallgat ambiciózus nejére, Jillre, lett volna demokrata előválasztás, az nagyot lendített volna. Legitimebb, versenyben kipróbált elnökjelöltet – lehetett volna más nő is, Gretchen Whitmer, Elizabeth Warren, sokan – érdemes lett volna megpróbálni, Kamala Harris jelöltsége már kétségbeesett tűzoltás volt. Amikor Trumpot fülön lőtték Butlerben, Pennsylvaniában, már a zsákban volt a győzelem, de Harris indulása megingatta; őrült menetbe kezdett, de nem volt elég idő már, hogy az őrület kellően látható legyen minden társadalmi csoportban. Trump rohamcsapata megszállottak erdeje volt, Tucker Carlson tévészemélyiség, akit saját elmondása szerint démonok szálltak meg, az ifjabb Robert F. Kennedy, aki fluorellenes és csak néha felejti otthon az alufóliasisakját, és a szupergazdag Elon Musk, aki magánerőből terjeszkedne a Marsig és összeesküvés-elméletek híve. Mellé állt még korunk Rush Limbaugh-ja, Joe Rogan is.

Joe lehúzta Kamalát, aki lojális volt a népszerűtlen Biden-adminisztrációhoz, nem tudott önálló, kreatív víziót sugározni, ahogy azt a legendás demokrata kampányguru, James Carville mondja: a változás jelöltjének kell, hogy legyen éle. Kamalának nem volt éle, és Trump megnyerte.

(Budapest, te csodás) A legjobban persze a mi fiunk, szuverénünk, Orbán Viktor örömködött: vodkával ünnepelt a kirgizisztáni Biskekben (korábban: Frunze) a meghirdetett pezsgő helyett – csudálkozunk, hogy a lótej nem került elő –, mert éppen a leghatalmasabb türk állami kitüntetést, a Dzsingisz kán-érdemérmet vette át ott, vagy mi a szöszt. A dolog leglényege a lóról hátrafelé nyilazás, ebben biztosak lehetünk, és abban, hogy mozgékony a magyar kormányfő, nyerge alatt a honvédségi Airbusszal térül-fordul, másnap már Budapesten látja vendégül Európa nagyjait. „Orbán Viktor egy zseni!” – hangzott a minap a fideszes kommunikáció ajkain, és csak az a baj, hogy a szóösszetétel kimondója, Menczer Tamás külügyér és kommunikátor olyan sötét, hogy a szájában világít a Negro – ahogyan ezt régebben mondani volt szokásunk. De hát régóta tudjuk, hogy „a világ Isten kalapja, és Magyarország a bokréta rajta”.

Az Európai Unió vezetői 7-én Budapesten szomorkodtak: persze, hogy együttműködnek majd az új amerikai elnökkel, de az ajakszéleken keserű volt a mosoly. Mario Draghi volt olasz miniszterelnök Európa-terve volt napirenden, amely a két gazdasági világhatalmasság, Amerika és Kína (tágabban: a Távol-Kelet) között próbálja megtalálni a helyét, elhárítani az expanzív orosz fenyegetést és támogatni a hősiesen küzdő Ukrajnát a putyini agresszióval szemben, amennyire lehet. Orbán Viktor a sajátjai szerint a csúcsra jutott. Arról már nem esett szó, hogy innen lefelé visz az út.

(halmozottan hazai helyzetkép) Lehetne itt még taglalni, mit összeörömködött a propagandamédia, a rogáni hírgyár és a csahosok, elemezhetjük azt is, hogy a Partizán közvélemény-kutatója után az ismertebb Publicus, de most már a tekintélyes és megbízható Medián is előnyt mért a Tisza pártnál a Fidesszel szemben, amire 2006 nyara óta nem volt példa. Mielőtt ez ügyben eljárnánk az örömtáncot – mert sajnos a Tisza fővárosi tevékenységében látjuk a kihagyott kívánnivalót –, fókuszáljunk itt és most egy ügyre, amely ezt a halmozottan hátrányos helyzetű magyar életet jellemzi, és ez „a magyar Watergate-ügy”.

Magyar Péternek csajozási problémái vannak. Én először valami kormányzati ünnepség pódiumán láttam őt, ahol magára vette a „Varga Judit focistafelesége” ódiumát – kérdeztem is magamban: ki ez a gyógyegér? –, aztán történt, ami történt, egy vékonyka hangfelvétel, egy eldobott nadrág és a csatja, házastársi jelenetezés rendőrségi gépjárművel, a jóarcúak (Schadl–Völner) nej általi felügyelete, és az ugyancsak az ő juriszdikciójába tartozó Pegasus kémszoftver apprúvolása. Hajdú Péter médiasertést és az ő legendás Frizbi c. műsorát most hagyjuk is! Egy ideje már előkerült Vogel Evelin is, Magyar Péter következő csaja, akiről a számukra roppant sikeres EP-választás után tudtuk meg, hogy ő is a Sötét Oldal erőinek zsoldjába keveredett. A Tisza párt vezetőjének vasárnapi online sajtótájékoztatóján az is kiderült, hogy Magyar állítása szerint az „autónepperből lett pártigazgató és milliárdos” – és, tegyük hozzá –, a Ferencvárosi Torna Club elnöke, Kubatov Gábor áll a pénzcsúszda felső végén, azaz Vogel Evelinről kiderült szerinte, hogy Kubatov embere.

A Watergate-ügy emlegetése talán kicsit túlzás, elővágás. Ugye az 1972-es elnökválasztási kampányban az inkumbens republikánus Richard Milhous Nixon ellenfele a demokrata „hippijelölt”, George McGovern volt, aki végül elbukta a választást a népszerűtlen Nixon ellen. A The Washington Post két újságírója, Carl Bernstein és Bob Woodward – hollywoodi filmszerepükben: Dustin Hoffman és Robert Redford – egy „Mély Torok” nevű forrás segítségével bebizonyították, hogy Nixon kampánya lehallgatta a washingtoni Watergate-épületben, a Potomac folyó partján álló irodaházban a demokrata kampányközpontot, ami jogosulatlan előnnyel jutalmazta. Az oknyomozás folyományaként 1974. augusztus 9-én Nixon – az amerikai történelemben egyedülállóan – lemondott posztjáról. (Hasonló hazai példák: 1989 karácsonyán egy akkor még nem egészen három hónapos lap [Magyar Narancs] újságírója, Lovas Zoltán az állampárti állambiztonság Néphadsereg utcai [ma: Falk Miksa] épületében videóra vette, hogy az ancien régime titkosszolgálata hogyan semmisít meg megfigyelési dokumentumokat – ez az eset, a Dunagate-ügy nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az utódpárt (MSZP) még 10 százalékot sem ért el az 1990-es választáson; 2024 februárjában a 444 újságírója, Kaufmann Balázs egy ügyvéd által megtalált akta alapján megírta, hogy az előző évben Novák Katalin köztársasági elnök egy magas, talán még Balog Zoltán ref. püspöknél, volt emberminiszternél is magasabb helyről indítványozott elnöki kegyelmet adott egy bicskei-székelyföldi pedofilsegítőnek, ami a köztársasági elnök és a kegyelmi indítványt ellenjegyző igazságügy-miniszter (Magyar Péter volt felesége, az azóta a sajtóhírek szerint asztalos foglalkozású Varga Judit) bukásához vezetett, és így a magyar kormány visszatérhetett a szaúd-arábiai – csak férfiakból álló – vezetési modellhez. A Watergate-hasonlat talán azért nem jó, mert nemhogy a Trumpon örömködő magyar miniszterelnök, de jó eséllyel még a Rogán Tóni sem fog belebukni az ügybe. De ne a szkepszis beszéljen belőlem.

Magyar vasárnap szólt Kubatovról, jobbkézi emberéről, Kindlovits Mátéról, Rogán hivatalos és magán-titkosszolgálatáról (!), és a kormányzati informatika Bridget Bardot-járól, Vertán Györgyről (lásd cikkünket). Magyar szerint két volt párja állt ki eddig ellene, akiket az ő személye kötött csak össze. Most ez az új ember köti össze Varga Juditot és Vogel Evelint: Vertán György a K-monitor szerint informatikai vállalkozó, cégei rendszeresen dolgoznak állami szerveknek. Magyar szerint Varga és Vogel Vertántól kap apanázst, előbbi készpénzben, utóbbi átutalással. Vogel lakhelyét megtalálta a 444 az Alkotmány utcában, Vertán cégének egyik lakásában, Varga Judit pedig hétfőn reggel elismerte, hogy Vertánnak dolgozik, ha nem is a Tigra nevű cégénél, ami a Fidesz kommunikációját segíti.

„Két nő, két kéjnő, két kémnő van az életemben” – szinte halljuk Müller Péter Sziámi hangján Magyar Péter panaszát, és tudjuk azt is, hogy „Százból ha egyszer jó, az már nagyon jó”.

Magyar szerint az „igazán piszkos munkát” a Rogán által irányított magán-titkosszolgálatok végzik el; illegálisan gyűjtenek róla, családtagjairól és munkatársairól adatokat. Szerinte mindenkit megkerestek, zsaroltak Magyarra nézve kompromittáló információkért cserébe. Rogánék olyan szoftvert vásároltak, állította, amelynek segítségével lejárató felvételeket gyártanak ellene korábbi megszólalásait felhasználva.

Magyar azért döntött úgy, hogy vasárnap áll a nyilvánosság elé, mert úgy tudja, a hét elején „eddig példátlan lejárató akció” indul ellene, amelyben „az illegális eszközökkel szerzett információkat, kép- és hangfelvételeket, a Vogel Evelintől megvásárolt hangfelvételeket, valamint a mesterséges intelligenciával előállított hamisított felvételeket fogják keverni”, amelyeket az objectiv.hu honlapra terveztek feltölteni. Magyar Péter a belügyminiszterhez, Pintér Sándorhoz fordult a dolgot kivizsgálni, egyúttal ügyesen további éket verni az ismert Pintér–Rogán hasadékba. Egy hangfelvételt is lejátszott Magyar, amit nem ő készített, hanem valaki más: ebben Vogel Evelin elmondja, hogy 30 milliót kér, és ha nem kap, akkor tud görénykedni, mert van 11 órányi hangfelvétele a Tisza Párt belső kommunikációjából. Azóta további fideszes megkeresések is vannak a Tisza emberei között, mondta Magyar, valakiket fenyegetnek, másoknak havi apanázst ajánlanak, ha beengednek fideszes arcokat tiszás Facebook-csoportokba adminjogosultsággal. Az, hogy a Rogán-féle fekete titkosszolgálat végzi a piszkos munkát illegál információgyűjtésben, és hogy Tóninak van ilyenje, az eléggé plauzibilis, ha van szilovik a magyar kormányban (szilovik: a szervezett bűnözéssel kapcsolatban álló titkosszolgálati szereplő putyinista meghatározása), akkor jó eséllyel ő az. Magyar állítása szerint a Karmelitában megvásároltak egy 1 milliárdos AI szoftvert, és ennek segítségével gyártanak lejárató felvételeket, és belső infó, hogy Magyar autója/lakása is be van poloskázva. Miért nem lepődünk meg?! És hajrá, Kovács néni!

– vba –