„Nyitottak vagyunk majdnem minden épeszű együttműködésre” – Balogh Rodrigó, a Páva utcai Füszi vezetője

2024. július 11. 9 magazin Interjú Kult

A Független Színház Magyarország egyik alapítóját a társulat munkájáról, az új ferencvárosi létről és a függetlenek jövőjéről kérdezte a 9 magazin.

9: Milyen fontosabb állomások, fordulópontok voltak a Független Színház Magyarország történetében?

BR: Közel húsz évről beszélünk. A roma és interetnikus témákkal jól indultunk, űrt töltöttünk be a hazai színházi rendszerben. Sokan drukkoltak nekünk, támogattak minden lehetséges módon. Mi ezt azzal viszonoztuk, hogy közösségeket építettünk. Egyfelől művészeti kollektívák számára nyitottunk ki perspektívákat (például dolgozhatsz az utcán fiatalokkal, lomtalanítások alkalmával), másfelől fiatalok tehetséggondozását helyeztük előtérbe azzal a vággyal, hogy a srácok majd szuper művészek, kulturális szakemberek lesznek. Aztán jött a díjesők időszaka, ENSZ-díj, Ibsen-ösztöndíj, SozialMarie-díjak, majd a tanulás. Rengeteg energiát, időt fektettünk abba, hogy képezzük magunkat, hogy akkor is gyakoroljuk a szakmánkat, amikor egy fillérünk sem volt. Játszottunk és próbáltunk minden lehetséges köztéren, az albérleteimben, később bekéredzkedtünk Lábán Katalinhoz az RS9-be. Ő széttárta a karját, és azt mondta, amit másoknak is: „Jöjjenek, drágáim, csinálják!” Közben a fiatalok, ahogy terveztük, szuper szakemberek lettek. 2017-ben elindult a Roma Hősök brand, ami azóta is hasít. A kollekció útjára indításával (www.romaheroes.org), valamint a tizenöt európai roma színház és egyéni alkotó összefogásaként létrejött Európai Roma Színház megalakulásával ért véget az első hétéves időszak. Közben nemzetközi színházi fesztiválokat szerveztünk, drámaköteteket adtunk ki, akadémiai és nem formális képzésbe egyaránt beágyaztuk a roma drámai alkotásokat. És persze biztattuk az európai csapatokat, hogy ők is csinálják, amit mi, úgy, ahogy nekik komfortos. Eközben egy pillanatra sem feledkeztünk meg a nehezebb sorsú közösségekről sem, mindig prioritás volt a vidéki közösségek aktivizálása. Idehaza közben nagy lett a család, már nem volt elegendő egy albérlet, több időt akartunk együtt tölteni, ötletelni, tervezni, csinálni, mulatni, így vásároltunk egy állandó helyet. Megvettük a Páva utcai pincét, átalakítottuk, és most lubickolunk benne, ugyanakkor azt sem felejtjük, hogy miként indultunk, így azok a független csapatok, amelyeknek megfelel a Füszi, „jöjjenek és csinálják”.

9: Miért a 9. kerületben telepedett le a Füszi? Milyen viszonyban vannak a kerületi kulturális élettel a Trafó tövében?

BR: A 9. kerületben volt megfizethető ingatlan, ebben nem volt érzelem, csak gyakorlatiasság. A DePART Kollektívával és a Karaván Színházzal volt eddig érdemi együttműködésünk. A Trafó új igazgatója is tervez velünk, már most is vetítik az előtérben az előadásaink promóvideóit, ami nagyon fontos ahhoz, hogy új célcsoportokat tudjunk elérni. Cél volt, hogy olyan helyszínünk legyen, amely a belvárosi értelmiség számára ugyanúgy elérhető, mint a Körúttól messzebb élő, hátrányos helyzetű fiatalokéra. Sokszínű közönség és közösség nélkül ugyanis aligha teremthetünk terepet egymás megismerésére és a befogadásra. Nyitottak vagyunk majdnem minden épeszű együttműködésre, de a vidéken élő, oktatási és kulturális tekintetben alulreprezentált csoportokra fókuszálunk szívesebben.

9: A manifesztum, gondolom, változatlan maradt. Miből áll?

BR: Roma közösségek megerősítése azzal, hogy roma drámai hősöket viszünk színpadra, akik a saját sorsuk kovácsai, illetve a nem roma társadalom szemléletformálása: problémaforrás helyett érdemes erőforrásként tekinteni ránk. Szeretnénk eltérő embereket és csoportokat hozzásegíteni ahhoz, hogy meglássák magukban és a körülöttük élőkben az értéket, hogy szívesen elmeséljék a saját történeteiket, és megtapasztalják az együttműködés és a közös alkotás sikerét és örömét. Nem szeretnénk egyetlen ideológiához sem kötődni, azt azonban hasznosnak látjuk, ha mindannyian próbáljuk megérteni mások értékeit és nézőpontjait, és a saját nézeteinket is rendre felülvizsgáljuk.

9: Milyen műsorrendet alakítottak ki mostanra? Mi van repertoáron jelenleg?

BR: A Füszi művészeti arculatát a közösség, a család alakította. Jászberényi Gábort hívtuk, hogy tartson nekünk egy mesterkurzust, miként lehet két szereplővel sokszereplős előadásokat létrehozni; ezeknek a technikáit vettük sorra, közben persze rendezői tervek is készültek, összesen hét darabhoz. A hét darab két-két jelenete volt a Füszi nyitóelőadása. Mostanra négyet már sikerült bemutatnunk belőlük, úton van az ötödik, Szegedi Tamás Mitviszek című anarchista fizikai színháza. Szeptembertől műsoron marad Nagy Henrik Hét krajcár-rendezése, az előadást követően Lakatos Lucia vezet egy szívmelengető feldolgozó foglalkozást. Boda-Novy Emília Emberevők című darabja nagyon friss: a 18. századi kemencei mészárlásról (is) szól, Csányi Dávid és Nemcsók Nóra akkorát játszanak benne, hogy szakad a plafon. Az Illés Márton által is jegyzett, Országépítők című munkásdráma, amelyet az első évében négy eltérő nyelvű felirattal játszottunk különféle fesztiválokon, július 30-án a szegedi Thealter Fesztiválon is látható lesz. Háromgenerációs családsztori, a vályogvető családtól indulunk, látjuk, hogy a második generáció miként működik a téglagyárban, majd a harmadik miként utasít el mindent és lesz nagyvállalkozó. A Varga Dávid zenéjével, illetve főszereplésével készült Rothadó madarak is műsoron marad. Holdosi József sztorija a Kádár-kori szocializmus egyik legjelentősebb írópere, mindez a punkopera formanyelvén; a punkot Balogh Orsolya hozza egészen elementáris módon. Mindezek mellett a Büfé színjátszó csoport fiatal tagjaival is készülünk egy mesével, amelyet novemberben fogunk bemutatni.

9: Lesz-e Roma Hősök fesztivál idén?

BR: Átálltunk a kétévenkénti megrendezésre, mivel egyre több országban tartanak a testvérszínházak fesztiválokat, a következő tehát 2025 októberének végén lesz. Nagyon nagy tisztesség, hogy utánunk már Bukarestben, Prágában, Kassán, Bécsben és Rómában is létrejöttek nemzetközi roma színházi fesztiválok. Nem is pusztán fesztiválokról beszélünk, hanem a közösségeink önszerveződéséről is, ami szerintem legalább annyira fontos. Nemrég jöttünk haza Berlinből, itt született a legifjabb nemzetközi roma színházi fesztivál, amelyet Common Tongue névre keresztelt a Roma Trial csapata.

9: Hogyan terveznek a következő évadra? Hogy látják a függetlenek lehetőségeit?

BR: Nagyon nagy élmény volt a 2022-es mesterkurzus, ezt év végén folytatjuk. Bízom benne, hogy újabb előadástervek is születnek, és be is mutathatjuk majd a darabokat. Szomorú, hogy a kulturális döntéshozók nem látnak potenciált a független színházi szektorban (sem), no de ők jó ideje messze nem a bölcsességükről híresek. Tudjuk, mások mennyit küszködnek, hogy valahogyan megtörténjenek a mindennapok. Függetlennek lenni életmód. Mi, köszönjük, jól megvagyunk, az állam és az önkormányzatok továbbra is ki vannak zárva a működésünk támogatóinak sorából.

Artner Sisso

Fotók: Stépán Virág

(Megjelent a 9 magazin 2024. júliusi számában.)