Boráros-KIX, „Fővárosi Tamás”, magyarok sztyeppétől a Capitoliumig.
(ferencvárosi séták) Míg szép volt a napokban az idő, igazán megérte nagyokat sétálni a Haller parkban, halloweenozni a Kiserdőn, járni a kerületet, mert most már aztán jő a novemberi nyák, amit csak ideig-óráig enyhít a klímakatasztrófa, és belehullunk a régóta szokásos fekete télbe. Jó dolgok azért fognak történni, például a Boráros téren nyit a Verzió Dokumentumfilm-fesztivál, és nem azért, mert a Boráros tér annyira meghitt tere lenne városunknak és kerületünknek – tök jó hír, hogy van terv a tér újrakoncipiálására –, hanem mert itt kezdődik a fesztivál nyitófilmje, a tizenkét évig forgott KIX, amivel nagy terjedelemben foglalkozik a héten megjelenő 9 magazin is.
(fővárosi tanács) A fővárosi közgyűlés életéről remek írás jelent meg egykori kollégám, Szily László tollából a 444 hasábjain (Jobb, mint a színház, a mozi, a zene, a pia vagy a meccs, csak a szex mérhető hozzá: az új dili a Fővárosi Közgyűlésbe járni, október 30.), amiből most illetlenül hosszan fogok idézni, már csak azért is, mert a cikk dandárja csak a 444 előfizetői számára volt elérhető: „Óriási Vitéz László vs az Ördög párosnak ígérkezik a kutyapárti frakcióban ülő Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester és Vitézy Dávid kettőse. Ők egyfelől a 33 fős társaság látványosan legértelmesebb és legpolitikusszerűbb tagjai, de teljesen eltérő karakterek, és már a nyitóeseményen végig egymást kóstolgatták-csesztették. Az akkor megszólalók közül egyedül ők ketten tűntek olyannak, akik értenek is a városmenedzseléshez, és ez irányú gondolataikat képesek is közérthető mondatok formájában hangosan kimondani.
Vitézyben óriási szórakoztató potenciál van: miközben értelmes, jó szónok és kiváló debatter, kicsit olyan, mint a háború végeztével a dzsungelben továbbharcoló japán katona. Egyfelől állandóan arról beszél, hogy ő végre a lényeggel, vagyis városszervezéssel meg közlekedésmenedzseléssel szeretne foglalkozni. Másfelől totálisan kampányüzemmódban maradt: hiába ért réges-rég véget a választási eredmény utolsó felülvizsgálata is, Vitézy homlokán még mindig a „főpolgármester akarok lenni!” felirat villog, és ha az ember nem lenne tisztában az időrenddel, őt hallgatva azt is hihetné, hogy a következő hónapban lesz a választás. Vitézy az első közgyűlésen úgy viselkedett Karácsonnyal, mint egy politizáló foxi: az egyik pillanatban még megértő és konstruktív volt a főpolgármesterrel, aztán nem bírt magával, és morogva nekiugrott. Mindezek alapján nehéz nem arra gondolni, hogy főpolgármester-helyettes szeretne lenni, ezért hajtja csapágyasra a kampánybiciklit 7 hónappal a névadó eseménysorozat lezárulta után. (…) Itt senkit sem érdemes suttyó gyökér módjára sértegetni, hanem úgy érdemes még beszólni is, hogy az ember azért ne égessen fel minden hidat a többiek felé. Elvileg persze a sutyerák sértegetés is jó vásári komédiai műfaj lenne, de erre talán még a műfaj Paganinije, Menczer Tamás is ráunt a lelke mélyén. (…) Baranyi, a szórakoztató duó másik fele a közgyűlés jolly jokere. Amennyiben egyszerre tapasztalt közgyűlési fellépő, gyakorló kerületi polgármester, hétpróbás terepaktivista és szenvedélyes beszólós. Az első közgyűlés legaktívabb fellépői közé tartozott, a korai csúcspontok egyike volt, amikor pár erőteljes mondattal valóságos pánikot váltott ki Porcher Áron Somerville-ből, a Tisza-frakció félig angol befektetési bankárából. (…) Baranyi a lelátó egyik potenciális favoritja lehet, az ő esetében ugyanis tényleg teljesen kiszámíthatatlan, hogy mit fog mondani, ha szót kér, ezért mindig érdemes rá figyelni. A kutyapárti frakcióban ül, ami a papírforma szerint azt jelentené, hogy mindenkivel kritikus, de Karácsonnyal különösen. Az első közgyűlésben ehhez képest kábé ő volt még a legmegértőbb a főpolgármesterrel, de ez még csak bemelegítő kör volt. A második, október 30-ai ülés előtt alaposan kibukott a Tisza-frakcióra a diákaktivisták ügyében, Vitézy eleve nagy kesztyűzőpartnere, a Fidesz-frakció pedig látványosan a bögyében van. A hadakozást ugyanakkor neki sem érdemes túltolnia, hiszen ő azon kevesek egyike, akinek lehetnek valós városjobbító ötletei, ezekhez viszont a saját frakcióján kívül még szüksége lesz minimum 14 szavazatra. A Kutyapártban műsorszolgáltatási szempontból Baranyin kívül is van fantázia, főleg, ha a második közgyűlésig Kovács Gergő pártalapító is felébred időben felépül abból a betegségből, ami miatt nem jött el a nyitóbuliba. (…) A magyar demokrácia összes létező fóruma közül a Fővárosi Közgyűlés a legnézőbarátabb és ilyen értelemben a legdemokratikusabb. Bárki beülhet ugyanis megnézni a közgyűlést, miután a portán csekkolták a személyijét és kapott egy belépőkártyát. Baromi sok ülőhely van ráadásul, és itt maga a nézőtér kábé ugyanannyira izgalmas, mint a színpad. Máshol ritkán látható figurák ülnek ugyanis körülötted: kabinetfőnökök, szürke eminenciások, színes háttéremberek, politikai kavarógépek, fél- és egész bűnözők, lobbisták, aktivisták, tüntetők, spin doctorok és egy rakás szórakoztató elmebeteg. Az új közgyűlés első ülése alatt például pár sorral mögöttem ült a Római part hullámterében szállodát üzemeltető műtrágyamilliárdos egyszemélyes, kamu civil szervezetének az egyik képviselője. Ez az a „civil” szervezet, amelyik kivágná a parti fákat, mindent lekövezne és gátat is építene a Római sétányának helyére. Emberünk egyszer csak némán felállt, és percekig tartott a magasba egy abszolúte zavaros szövegű tacepaót, aztán leült.
Nézőként – főleg, ha időben érkezel – itt válogathatsz az üléspozíciók között. Elhelyezkedhetsz a földszinten, középen a bejáratnál, ahol a legtöbb ülés található. Itt vannak a bolondok meg az aktivisták is. Megcsíphetsz egy helyet a földszinti oldalasztalok valamelyikénél, ekkor egészen közel kerülhetsz a térben legközelebbi frakcióhoz és jól elszórakozhatsz rajtuk. De a földszinten beállhatsz előre, középre, a videós stábok közé is, karnyújtásni távolságból figyelve a DK–MSZP–Párbeszéd-frakció egyik felének hiábavaló küzdelmét azért, hogy bármit is megértsenek. Vagy azt, ahogy Magyar Péter a háttérben ülve távirányítja a frakcióját.”
Szily kolléga illetlenül hosszan idézett cikke bizonyosan elhozta a kedvet, hogy a Kilenconline és a 9 magazin még nagyobb erővel halljon oda a fővárosi közgyűlési ügyekre, mert ahogy beigazolódott 2020-as jövendölésünk, miszerint Ferencváros lett/volt/van az a politikai laboratórium, amiből a Fidesz utáni világ működése kihüvelyezhető, úgy aki a 2026 utáni világgal szemez, az a fővárosi közgyűlésben láthatja meg a jövendő elelmeit.
(„Fővárosi Tamás” egyébként Klöpfler Tibor 1992-es – mára szinte elfelejtett – Lakatlan ember c. játékfilmjének protagonistája – szerepében Bolyki László-Zsiráf –, antagonistája „Békés Csaba”/Szirtes János, rezonőrök: Pauer Henrik, Gazsi Zoltán, Háy Patrícia, dr. Horváth Putyi, Járay Alfréd és még sokan mások.)
(országos körbepillantás) A halszagú Magyarországra legszívesebben persze azt mondanánk, hogy egy bödön fagyott zsír, de még ez sem igaz. Az egyházi és gyermekotthoni pedofília, Bese atya és a r. kat. egyházban fejét minduntalan felütő szexuális botrányok ellentételezéseként Tóniék megtalálták a vitrinmeleg LMBTQ+ aktivista és fashionista Lakatos Márkot, aki – ismereteim szerint – soha nem rejtette véka alá szexuális orientációját; és a kiugrott pestisrácokos bokszbajnok, Ábrahám Róbert (Puzsérnek nyomott egy, a nagyvásznon hatékonytalan és eredménytelen kokit vagy sallert, hogy nixugribugri) vezérletével kereszteshadjárat induljon a brüsszelita szájerizmus hazai fészkei és bástyái ellen. Takargatnivaló sok van: a Kónya Endre–Balog püpök–Lévai Anikó–Novák Katalin–Varga Judit-féle lefelé fordított pentagramma mellett is; takargatni kell Névrokon Blamázst, a stratégiai alkapitányt és az ő sajátlagos történelemértelmezését; takargatni gazdasági sikertelenséget és külpolitikai csődöt; takargatni közvélemény-kutatási eredményeket, takargatni az erősödő, ugyancsak jobbpopulista kihívót és a tornasor végi pozíciót a jelenlegi táboron-halmazon belül. Felvetődik a halmazváltás gondolata stratégiai alkapitányok, éceszgéberek és csicskák fejében; kár, hogy ezek a stratégiai alkapitányok, éceszgéberek és csicskák nem voltak jók térképészetből és nem is igazán értették meg a Szent István-i leckét.
Brüsszelben például most Várhelyi Olivér magyar biztos kinevezése kérdés. Az orbánita Várhelyi eddig a befolyásos bővítési biztos pozícióját foglalta el, most az állatjólét kisebb jelentőségű ügye lehetne az övé, de támadják itt is mint feketeöves Orbán-trollt. Ám vannak olyan vélemények is Brüsszelben, hogy mégis jobb lenne elfogadni Várhelyit, mert mi van, ha a főnöke valaki még rosszabbat küld a helyére? (Ha a Szuverenitás-, és Államvédelmi Hivatal egyik arca lehet egy volt III/III-as, akkor miért ne lehetne egy honosított volt szovjet állampolgár például a magyar biztos, olyan, akihez képes KGBéla is csak egy ruszofil Miska-kancsó volt?) A magyar vezér és kancellár azt tweetelte az X-en hármas számú bromance partnerének, Donaldnak, hogy „best of luck” és „fingers crossed” („jó szerencsét” és „szorítunk”; az 1-es és 2-es számú bromance-partnerek nem nyugatiak, ők Vova, minden oroszok cárja, és Xi mandarin, a Mennyei Birodalom császára). Orbán nagy nyilvánosság előtt fogadalmat tett, hogy Trump győzelme esetén „több üveg pezsgőt” fog bontani, ami egyrészt oké, Trump mindenképpen magát fogja győztesnek kikiáltani, bármi legyen is az eredmény. Pezsgő pukkanhat! Viszont szépséghiba, hogy a kötelesség az kötelesség, O. nem tud a Karmelitában vagy Hatvanpusztán vagy a Cinege utcában sampányolni, mert hívták a türkök, és türknek lenni nem csak adomány és lehetőség, mert ha ülésezik a Türk Tanács Biskekben (Бишкек, بىشكهك), a lélegzetállító szépségű Kirgizisztánban, akkor bizony ott kell lenni erőből az amerikai elnökválasztás napján is, s lévén iszlámhitű a posztszovjet ország, a pezsgőfogyasztásnak lehetnek ott bizonyos mérvű korlátai. A magunk részéről egyébként azt reméljük, hogy a túlzó pezsgőfogyasztásnak az iszlámhitnél és a posztszovjetizálásnál is nagyobb akadálya lesz az elnökválasztás nagyon is amerikai eredménye.