Ferencvárosi helyzetkép 1968-ból

Egy 1968-as, a kerületet fekete-fehér kisfilmes formátumban bemutató filmhíradóban a narrátor a különleges méretek kerületének nevezte a Ferencvárost – szemelvény az NFI archívumából.

 

Ha az ember megnézi ezt a filmhíradót és elgondolkodik, vajon miről és kinek szólt, akkor zavarba esik, de ráismer, hogy a szovjet termelési regények mintájára nemcsak az irodalomban jelentek meg néhány évtizedes késéssel a műfaj parasztvakító remekei, hanem a filmhíradóban is.

A híradó operatőre alighanem gigászi méretű szerkezettel rögzített néhány felvételt, sőt, 1:50-nél még egy kis rafinériával is megbolondította: talán a filmszalagból kisollóval kivágott képrészlet többszörös felhasználásával vagy bármilyen, hosszan tartó kézműves technikával művészi módon jelenítette meg, hogyan látja a kijózanítót a részeg páciens.

A narrációnak egyetlen valós funkciója volt: a negédes, modoros női hang arról beszélt, amit látunk, de tény, az információkat így nem olvasni kell, mondjuk, egy feliratról. Amit azonban ehhez még hozzátesz, az semmitmondó, erőltetett vicceskedés – amit nyilván egy másik munkatárs írt meg felelőssége tudatában, nehogy véletlenül is mondjon bármit azon kívül, hogy ejnye-bejnye, a templomokon nem mennek az órák.

A 3 perc 44 másodperces anyagban az egyetlen nem nyilvánvaló dolog, amit bemutatnak, hogy a hajósok (utólag is reménykedni lehet abban, hogy talán csak egyik) alkalmassági vizsgája a forgószéken ülés volt.

A régi, érdekes mozgóképek alatt a szöveget hallgatva rácsodálkozom – amit általában nem szoktam gondolni –, hogy az elmúlt évtizedek alatt ebből legalább biztosan kinőtt a magyar média. Vagy nem nézek elég sokféle tartalmat.

Fotó: NFI

– proics –