Kérdőjelek a Boráros térnél a Duna-parti kövekre esett fiatalember ügyében

Sokan emlékezhetnek arra a Facebookon terjedt felhívásra, amelyben Renáta igyekezett szemtanúkat keresni, hogy megtudja, mi történt pontosan a testvérével a Boráros téren. A fiatalember több métert esett a Duna-parti kövekre még novemberben, ami után napokig kómában volt, és semmire sem emlékszik. A tájékozódást nehezíti, hogy ugyan bejelentették a rendőrségnek az esetet, nyomozás a jelek szerint nem indult.


Tavaly november 19-én Róbert és anyja, Magdolna együtt indultak albérletet keresni és öltönyt nézni. Fél négykor váltak el. Innentől sok minden homályba vész, csak egy biztos: Róbert este élet és halál között, súlyos sérülésekkel, eszméletlenül hevert a Boráros téri Duna-parton.

Róbertnek, aki a történtek után napokig kómában volt, csak annyi dereng, hogy este Csepelre indult haza a családjához, és a Boráros téri HÉV-re várt, majd az állomásépület mögé ment. A közelben dolgozóktól tudjuk, hogy valamikor háromnegyed tíz után már eszméletlenül, a dunai kövek közül mentették a vízi rendőrök közreműködésével. Adja magát a magyarázat, hogy baleset történt, mert előtte a fiatalember saját bevallása szerint is italozott. Ugyanakkor a 130 centiméteres rakparti mellvéd azonban még ilyen állapotban is komoly akadályt kellett volna, hogy jelentsen Róbertnek, hiába 180 centi magas.

A család nem hisz abban, hogy baleset történt: szerintük a fiatalember nem magától esett le. Kamerafelvételek hiányában a testvére, Renáta kétségbeesésében facebookos felhívásban próbált szemtanúkat keresni, de nem talált.

Benne az keltett gyanút, hogy Róbert híváslistáján aznap szerepelt egy egykori családtag száma is, akivel, bár feszült volt a család viszonya és zűrös alaknak tartják, a testvére tartotta a kapcsolatot. Mint Magdolna elmondta, az illető később bevallotta neki, hogy aznap találkozott a fiával. Ami önmagában nem lenne szokatlan, Róbert szerint alkalmanként leültek egy-egy italra. Magdolna számára azonban furcsa volt, amit fia cimborája előadott a Róberttel történtekről. Valamint az is, hogy az illető anyja, akivel alig tartották a kapcsolatot, az esetet követően többször is élénken érdeklődött Róbert hogyléte felől.
Ezért még tavaly november 21-én Magdolna felkereste a területileg illetékes ferencvárosi rendőrkapitányságot, hogy feljelentést tegyen. Meg is hallgatták, adatait felvették, és ő abban a hiszemben távozott, hogy nyomozás indul az ügyben. Ám amikor idén januárban telefonon érdeklődött a kapitányságon, azt a tájékoztatást kapta, hogy nincs a rendszerben a bejelentése.
Ennek fényében persze az is „érthető”, hogy Magdolna novemberben a jegyzőkönyv másolata nélkül távozott a kapitányságról. Ami nem tűnik szokványosnak egy szimpla baleset esetén sem, de különösen nem olyankor, ha bűncselekmény gyanúja merül fel. Róbertet mind a mai napig nem kereste a rendőrség, az elmúlt két hónapban nem hallgatták ki.
Az üggyel kapcsolatban megkerestük az illetékes sajtóosztályt, ahol szűkszavúan annyit közöltek, hogy „az önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény rendelkezései értelmében” nem áll módjukban válaszolni.

Róbert ma sem emlékszik, mi történt vele. Tartósnak tűnik az emlékezetkiesése. Nem csoda, az esés nyomait azóta is a testén viseli: a jobb oldala teljesen összeroncsolódott – tízcentis varrás éktelenkedik a homlokán, eltört a medencecsontja, két hónap után is mankókkal tud csak járni, lemezekkel rögzítették a kézcsontjait, és a jobb karjára még további műtétek várnak.

Meglehet, Róbert soha nem fog emlékezni a történtekre, s a törések egy idő után behegednek, a sebek begyógyulnak. A kínzó kérdések viszont, úgy tűnik, továbbra is megválaszolatlanok maradnak. Róbert és családja abban bízik, hogy a rendőrség az eddigieknél komolyabban veszi az ügyet, mert furcsa, ahogy a történteket eddig kezelték. „Ha baleset történt, ha nem, a tisztességes nyomozás kijárna nekünk is” – összegzi a család véleményét Magdolna elkeseredetten.

Nagy Ákos

Kiemelt képünkön: Róbert cipője még hetek múltán is ott volt a Duna-parton

A fotók a család archívumából származnak