„Szerintem igenis le lehet győzni Karácsony Gergelyt" – Vitézy Dávid főpolgármester-jelölt

A VEKE-alapító, volt BKK-vezér, egykori közösségi közlekedésért felelős miniszteri biztos, múzeumigazgató, BFK-, majd szakterületi államtitkárként NKK-vezérigazgató egy civil szervezet jelöltjeként, az LMP támogatásával szállt ringbe a főpolgármesteri székért. Alább a 9 magazin áprilisi számában vele megjelent, rövidített interjú bővebb változata olvasható.

9: Miért döntött úgy, hogy elindul?

Vitézy Dávid: Nagyon szeretem Budapestet, több mint húsz éve, a VEKE (Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület) megalapítása óta azon vagyok, hogy jobb hellyé tegyük ezt a várost. Voltam civil közlekedési aktivista, BKK-vezérigazgató, a BFK (Budapest Fejlesztési Központ), majd annak jogutódja, az NKK (Nemzeti Közlekedési Központ) vezetője, a Közlekedési Múzeum főigazgatója. Budapest pártpolitikai csatatérré vált, szakpolitikusként már nem sokat tehetek: ha szeretnék tovább dolgozni a városért, a választóktól kell – közvetlen – felhatalmazást kérnem. Nagyon sok tervem, elképzelésem van arról, hogy hogyan lehetne valódi, huszonegyedik századi értelemben vett európai nagyvárossá fejleszteni Budapestet. Úgy látom, sok mindent lehetne jobban csinálni – ezért is indulok a főpolgármester-választáson.

9: Kipróbált funkcionáriusként számos pozícióban számítottak a munkájára, így sokan támadják azzal, hogy „Fidesz-liebling”. Ráadásul az önt támogató LMP sem tűnik biztos hátországnak. Mit mond azoknak, akik szerint valójában a Fidesz trójai falovaként szállt be a versenybe, hogy gyengítse Karácsony Gergely pozícióit?

VD: Azt, hogy nyissák ki a kormány budapesti szócsöveként működő ingyenes újságot, amit városszerte osztogatnak, és nézzék meg, hány cikk van benne rólam. Megsúgom, egy sem; Szentkirályi Alexandráról (volt kormányszóvivő, a Fidesz hivatalos főpolgármester-jelöltje – a szerk.) viszont szinte minden oldalon megtudhat valami újat az olvasó. Ez elég világosan megmutatja, kit szeretne Budapest élén látni a Fidesz – és kit nem. Ami pedig az eddigi szakmai életutamat illeti: a felnőtt életem több mint kétharmadát a 2010 óta tartó időszakban, az Orbán-rendszerben éltem le, így ahhoz, hogy a lehető legtöbbet tudjam tenni ezért a városért, elvállaltam olyan feladatokat, mint a BKK vezetése Tarlós idején, vagy a BFK irányítása Fürjes Balázs államtitkársága alatt. Soha egyetlen pártnak sem voltam tagja – a Fideszé sem –, és bár tudom, rengeteg Facebook-poszt kering arról, hogy Orbán Viktor rokona vagyok, ez sem igaz. Ennek ellenére értem a felvetést, tudom, hogy a mai magyar politikában mindenkit a Fidesz–nem Fidesz tengelyen való elhelyezkedése alapján ítélnek meg. Én éppen ezt szeretném meghaladni: nem hiszem, hogy a város minden ügye a „jó” és a „rossz” küzdelméről szólna: rengeteg olyan probléma van, amit a pártpolitikai csatározásoktól függetlenül is meg lehetne oldani. Csak hogy egy személyes példát mondjak: tavaly októberben találtam a Vérmezőn egy vérző fejű fekete cicát. Látszott rajta, hogy nincs gazdája, ezért felhívtam az állatvédő ismerőseimet, akik azt mondták, sajnos nem tudnak segíteni, hívjam fel az Illatos utat, a főváros fő állategészségügyi telepét, hogy tudják-e fogadni. Nem tudták, mert nincs kapacitásuk, hónapok óta egyetlen segítségre szoruló állatot sem tudtak elhelyezni. Végül találtunk neki egy ideiglenes befogadót. Akkor utánanéztem: egész Budapesten huszonkilenc macskaférőhely van, pontosan annyi, mint Tarlós alatt volt – pedig Karácsony Gergely még főpolgármester-jelöltként bejelentette az állatvédelmi chartát, sőt, Szabó Rebeka párbeszédes képviselő személyében egy állatvédelmi ombudsmant is kinevezett. Persze, tudom, hogy nehéz helyzetben van a főváros, mert a kormány szorongatja: de azt azért talán nem személyesen Orbán Viktor akadályozta meg, hogy bővítsék a kenneleket az Illatos úton. Én személy szerint úgy látom, mindkét oldalnak megfelel, hogy játssza a ráosztott szerepet: a Fidesz-kormány mint Budapest-ellenes „agresszor” a vidéki szavazókat igyekszik motiválni és egyben tartani, a városvezetés pedig mint „áldozat” mindent megtesz azért, hogy a kormány ellen hergelje a fővárosiakat. Tudom, hogy szűkösek a források, de azért vannak olyan ellenzéki polgármesterek, akik így is komoly fejlesztéseket tudtak tető alá hozni: elég csak Baranyi Krisztinára, ennek a kerületnek a polgármesterére gondolni, vagy Őrsi Gergelyre, a 2. kerületi önkormányzat vezetőjére, esetleg Botka Lászlóra, aki több mint húsz éve vezeti Szegedet és egyértelműen bizonyította: „ellenszélben” is lehet jelentős eredményeket elérni városvezetőként.

9: Ha már pártpolitikai csatározások: a 2019-es, az ellenzék számára nem várt sikert hozó önkormányzati választások után tényleg jelentős forrásokat vont el a kormány Budapesttől. Amit sokan úgy interpretálnak, hogy Orbánék szimplán „bosszút akartak állni”.

VD: Nem vagyok naiv, én is látom, hogy nagyon rossz a viszony a kormány és a városvezetés között. De ez szerintem nem a 2019-es választások miatt alakult így, hanem azért, mert Karácsony Gergely úgy döntött, nem éri be a várossal, hanem összellenzéki miniszterelnök-jelöltként indul a két évvel ezelőtti országgyűlési választásokon. Akkor romlott el a viszony végletesen.

9: Aztán visszalépett.

VD: Tény, de szerintem a miniszterelnöki posztra való bejelentkezés volt az a húzása, amivel végleg tönkretette a két oldal viszonyát, ha úgy tetszik, visszavonhatatlanul kitűzte a fővárosra az „ellenzéki bástya” lobogóját. Én úgy látom, ő még ma sem a főpolgármesteri szerepét tartja a legfontosabbnak, hanem az „ellenzéki vezér” szerepét, és ez olyan konfliktust teremtett a főváros és a kormány között, amit az ő regnálása alatt már nem lehet feloldani. Ezzel együtt nem gondolom, hogy rendben van, amit a kormány csinál, nálam hangosabban senki sem tiltakozott az ellen, hogy Lázár János leállította a budapesti fejlesztéseket. Köztük a ferencvárosiakat is: elég csak a HÉV-ek felújítását és járműcseréjét, a Galvani-híd megépítését, a rakpart déli szakaszának fejlesztését vagy a Közraktár utca elmaradt megújítását említenem. Valóban rossz a viszony a kormány és a főváros között; azt remélem, ha megválasztanak főpolgármesternek, legalább néhány olyan kérdésben normalizálni tudom ezt a helyzetet, amelyek megoldása mindkét fél számára fontos lenne. Ez is előrelépést jelentene – mert abban azért nem bízom, hogy amint megválasztanak, varázsütésre megnyílnak a pénztárcák.

9: Melyek azok a témák, amelyekben ön szerint előrelépést lehetne elérni?

VD: Például a rozsdaövezetek kérdésre. Most egy Tűzoltó utcai romkocsmában ülünk, nem messze a Józsefvárosi pályaudvartól és a Diákvárosnak kinézett Duna-parti helyszíntől, mindkettő túlnyomórészt állami tulajdonban van, elemi érdekünk lenne itt egy átfogó városfejlesztési programot megvalósítani. Nekem az a tervem – ez benne lesz a főpolgármester-jelölti programomban is –, hogy ezeken, illetve a hasonló adottságokkal rendelkező területeken legalább tízezer új szolgálati lakást létesítsünk az olyan hiányszakmákban dolgozóknak, mint a tanárok, az ápolók, a rendőrök, vagy a szociális dolgozók. Ezeknek az embereknek a jelentős része állami alkalmazásban áll: éppen azért van belőlük komoly hiány Budapesten, mert a kormány ugyanannyit fizet nekik itt, mint Mátészalkán – pedig a megélhetés költségei a jelenlegi albérletárak mellett jóval magasabbak a fővárosban, mint vidéken. Bécsi lakbér és pécsi fizetés együtt nem megy – ezért van hiány minden ilyen szakmában a fővárosban. Ha javítani tudunk a foglalkoztatási körülményeiken és a megélhetési helyzetükön, azzal a főváros és a kormányzat is jól jár: előbbinek több tanára, ápolója, rendőre, szociális dolgozója lesz – utóbbinak pedig nem kell külön forrásokat biztosítania a lakhatásuk támogatására. Tipikus „win-win” helyzet – már ha mindkét oldal képes belátni, hogy érdemes együttműködniük.

(Az interjú a kép után folytatódik.)

9: A kormány által Rákosrendezőre tervezett „mini Dubajról” mint a rozsdaövezet hasznosításáról mi a véleménye??

VD: Rossz véleményem van róla, és ezt nem is rejtettem véka alá. Írtam egy részletes kritikai véleményt Lázár Jánosnak (a Lázár vezette minisztérium felelős a projektért – a szerk.), amire, persze, azóta sem válaszolt, és azóta a törvényjavaslatot is benyújtották változatlan tartalommal. A legfőbb ellenérvem az, hogy nem szabad a városnak egy ilyen fontos „aranytartalékát” átengedni arab befektetőknek, pláne úgy, hogy tulajdonképpen azt építhetnek, amit akarnak, a kormány semmilyen funkcionális megkötést nem tett. A magam részéről fontosnak tartanám, hogy a megfizethető lakások építésén túl a terület legalább egynegyedén, körülbelül huszonöt-harminc hektáron közparkot létesítsenek. Amikor annak idején mi gondolkodtunk a Rákosrendező jövőjén, teljes szakmai konszenzus volt a főváros és az érintett kerületek vezetői, szakemberei között arról, hogy itt egy városrészi jelentőségű új közparkot lehetne kialakítani, ami alkalmas lenne arra, hogy kiszolgálja a Rákospalotán, Angyalföldön és Zugóban élő emberek igényeit. Kicsit úgy, mint a Csepel-sziget északi részére tervezett óriás közpark, ami gyalogoshidakon keresztül a Ferencvárosból is könnyen megközelíthető lenne.

9: Az biztos, hogy egy ilyen beruházás nagyon feldobná a környéken élők életminőségét. Rákospalota izgalmas környék, de azért elég komor is.

VD: Rákospalota tök jó hely, nagyon szép építészeti öröksége van: ott a vasútállomás, a víztorony, a műemléki jelentőségű MÁV-épületek sora. Ezért is lenne fontos, hogy ne kótyavetyéljük el ezt a területet, ki merem mondani, hogy ez még annál is fontosabb kérdés, mint hogy hány felhőkarcoló épül a városban. Rákosrendező nagyobb, mint a Józsefvárosi pályaudvar, nagyobb, mint a tervezett Diákváros területe, nincs még egy ekkora telkünk – ha csak a Ferencvárosi rendező-pályaudvart nem számoljuk, de az használatban van, még jó ideig biztosan nem lehet szanálni.

9: Ha már pályaudvar, több olyan fejlesztési projekt volt az elmúlt években Budapesten, amelyek, bár elkészültek, felépültek, mégsem nyithattak meg, mint a Józsefvárosi pályaudvar régi fejépületébe tervezett Sorsok Háza.

VD: Ami a mai napig üres. Szerintem ez szégyen, ott van egy remek épület, de kihasználatlanul áll, mert az érintett szereplők összevesztek azon, hogy milyen kiállítás legyen benne. Ez is egy olyan projekt volt, amit – igaz, még egy előző miniszteri kalapjában – Lázár János siklatott ki.

9: Aztán ott a Rác fürdő.

VD: Meg a Biodóm. Ha egy olyan szimbólumot kellene választanom, ami kifejezi az elmúlt évek pártpolitikai csatározásait a fővárosban, a Biodómot választanám. Persze, lehet azt mondani, hogy eleve túlzottan ambiciózus volt ez a projekt, én is így gondolom, ekkora fedett állatkertet még sehol a világon nem építettek. De ha már megépült: ha kész a betonalap, áll a szerkezet, beletettek több tízmilliárd forintot, akkor miért nem tudják befejezni? Inkább hagyják elrohadni, most már be is ázik. A DK-s főpolgármester-helyettes elmondja, hogy a kormány a hibás, a kormány elmondja, hogy a főváros a hibás. Nagyszerű, de kérdem én: előrébb vagyunk ezzel?

9: Beszéltünk új szolgálati lakások építéséről. De mit gondol a szociális bérlakások létesítéséről? Különösen annak a fényében, hogy nemrég, amikor a BKK-rendészet felállítását javasolta, sokak által vitatott kijelentést tett, mondván: „a tömegközlekedés nem melegedő, nem hajléktalanszálló”.

VD: A magam részéről maximálisan támogatom a szociális bérlakás-programok elindítását: de azt azért látni kell, hogy megfelelő mennyiségű olcsó bérlakást csak új beruházásokkal lehet előteremteni. A rendszerváltás utáni nagy lakásprivatizációs hullám után az önkormányzatoknak alig maradtak alkalmas ingatlanjai; ráadásul a magántulajdonban lévő lakások jó részét üzleti célra hasznosítják: kiadják irodának, Airbnb-t nyitnak bennük, eladják aranyvízumért a kínaiaknak, vagy befektetésként üresen állnak. Budapesten lakáshiány van – annál is inkább, mivel átalakult a hagyományos családmodell, ma már sokkal több ember él egyedül vagy kettesben, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Új lakásokra van szükség, ezeket pedig csak úgy tudjuk előteremteni, ha új lakónegyed-beruházásokat indítunk, például az előbb említett rozsdaövezetekben. Ha olyan konstrukciókat kínálunk a befektetőknek, ami a számukra is kedvező: arra ösztönzi őket, hogy megfizethető árú lakásokat építsenek a drágán kiadható üzlethelyiségekkel teli plázák, irodaházak és hotelek helyett. Ha a főváros azt mondaná: „Kedves Ingatlanfejlesztő, itt van ez a telek, odaadom neked, építs rajta ezer lakást, amiért én cserébe adok neked lakásonként százezer forint lakbértámogatást, feltéve, ha az általam meghatározott csoportok tagjainak – például a szociálisan rászoruló embereknek, itt tanuló vidéki diákoknak vagy bizonyos társadalmi szempontból fontos hiányszakmákban dolgozóknak – adod ki őket”, akkor biztosan találnánk olyan beruházót, aki hajlandó lenne belevágni egy ilyen fejlesztésbe. De ehhez dolgozni kell, mert a panaszkodás meg a dühös Facebook-posztok írogatása nem oldja meg a problémát.

9: Van gyors megoldás, Berlinben például a mediánbér egyharmadában maximálták a lakbért.

VD: Igen, de a berlini lakbérkorlátozásról szóló önkormányzati rendeletet végül megsemmisítette a német alkotmánybíróság, mert túlzottan korlátozta a magántulajdonhoz fűződő jogokat. Ezért is érvelek én inkább a támogatott lakhatás mellett: ha, mondjuk, Kelenföldön a fővárosi tulajdonú kollégium telkének eladása helyett építenénk olyan lakásokat, amiket támogatott formában, olcsón kivehet például egy, a Szent Imre kórházban dolgozó ápoló, máris sokkal jobb helyzetben lennénk. De ehhez az kell, hogy ilyen, a magántőke és a közszféra együttműködésével megvalósuló projekteket dolgozzunk ki. Nem ördöngösség ez: van rá számos példa, és nem csak Nyugat-Európában, Varsóban, Prágában és Pozsonyban is megvalósítottak már hasonló programokat. Ami pedig a BKK-rendészetet illeti: igen, valóban azt mondtam, hogy a tömegközlekedés nem hajléktalanszálló. Értem, hogy sokak érzékenységét bántotta ez a megfogalmazás, úgyhogy sietek tisztázni: én nem azt mondom, hogy bilincsben kellene elvezetni a villamoson alvó hajléktalan embereket. Épp ellenkezőleg, segítséget kell nyújtani nekik a szociális ellátórendszer keretein belül, és helyet biztosítani nekik egy hajléktalanszállón, vagy ha betegek, ápolásra szorulnak, akkor egy egészségügyi intézményben. De az nem megoldás, hogy szemet hunyunk a probléma felett, és nézzük, ahogy az utazóközönség fele a villamos egyik végében tömörül, mert a másik végében olyan büdös van, hogy az kibírhatatlan. Ahogy az sem, ha hagyjuk, hogy magukból kivetkőzött emberek zaklassák, fogdossák az utastársaikat, hogy bandák garázdálkodjanak a járműveken, hogy szervezett bűnözői csoportok által felügyelt kéregetők bazseváljanak a megállókban. Ez nem „hajléktalankérdés”, sajnos nagyon sok olyan részeg, bedrogozott ember is felszáll a BKK járataira, akinek van hova hazamennie, csak aktuálisan épp olyan állapotban van, hogy gajdol, kötekszik, vagy épp ott végzi el a dolgát a peronon – ami érthető módon zavarja az utasok normális többségét.

9: Budapesten a felmérések szerint 12-14 ezer hajléktalan ember él. A Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményein kívül csak néhány kisebb-nagyobb szervezet, köztük a máltaiak vagy az Iványi Gábor vezette Oltalom Karitatív Egyesület foglalkozik az ellátásukkal. Van elképzelése azzal kapcsolatban, hogy a főváros hogyan támogathatná ezeknek a civil szervezeteknek a munkáját?

VD: Van. Sok szakemberrel beszélgettem erről, és arra jutottunk, hogy a legfontosabb feladat a hajléktalanná válás megelőzése. Fontos, hogy megismerjük, lemodellezzük azokat a folyamatokat, amelyek végén az emberek az utcára kerülnek, és minél előbb beavatkozzunk, elejét vegyük ezeknek a sorstragédiáknak. Sokan vannak, akik a gyermekvédelmi intézményrendszerből, nevelőszülőktől, gyermekotthonokból, vagy a családok átmeneti otthonából kikerülve válnak hajléktalanná, mert nincs meg a kellő hátterük, rutinjuk, lehetőségük arra, hogy felépítsék a saját életüket, megteremtsék a saját egzisztenciájukat, fedezzék a lakhatásuk költségeit. Az is fontos, hogy az ilyen élethelyzetek kezelésébe bevonjuk a szakembereket, a szociális munkásokat és a civil szervezetek hozzáértő munkatársait, hogy velünk együtt, az ő megkérdezésükkel, bevonásukkal, közreműködésükkel dolgozzunk ki olyan programokat, amelyek révén enyhíthetjük ezt a problémát. Ezt nagyon lényegesnek tartom – ahogy azt is hogy a hajléktalanellátásban a meglévő férőhelyeken javítsuk a szolgáltatás minőségét, és lehetőséget teremtsünk arra, hogy a „speciális igényekkel” rendelkező rászorulókat – például a párokat, a mozgáskorlátozottakat, vagy a kisállat-tulajdonosokat – is megnyugtató módon, a megfelelő körülmények között el tudjuk helyezni ezekben az intézményekben. Olyat felelősen szerintem nem ígérhet egy főpolgármester-jelölt, hogy ha megválasztják, felszámolja az utcai hajléktalanságot, de azt igen, hogy ami megtehető, azt megteszi. Hogy mindent elkövet azért, hogy egyetlen olyan rászoruló se legyen ebben a városban, aki úgy érzi, nem számíthat segítségre. Közös érdekünk, hogy a lehető legjobban megszervezzük a fedél nélkül élő emberek ellátását – ahogy az is, hogy elejét vegyük annak, hogy újabb és újabb emberek kerüljenek az utcára. Ezért is gondolom úgy, hogy a jelenleginél jóval hatékonyabban kell fellépnünk a végrehajtási rendszer hiányosságai ellen; ez nyilván kormányzati, jogalkotási hatáskör, de annyi tehetünk, és tennünk is kell, hogy felvetjük, és „kihangosítjuk” ezeket a problémákat. Nyilván a Schadl-ügy miatt manapság sokat foglalkozik ezzel a témával a sajtó és a közvélemény, de arról, hogy milyen eljárási és bürokratikus problémák vannak, még mindig nem beszélünk eleget. Pedig sok embert úgy hajszolnak bele a hajléktalansághoz vezető spirálba, hogy az elkerülhető lenne.

(Az interjú a kép után folytatódik.)

9: Ön közlekedési szakemberként lett ismert. Melyek azok a közlekedéssel kapcsolatos területek, amelyeket mindenképpen fejleszteni szeretne?

VD: A legfontosabb problémának a külső kerületek közlekedését tartom. Azok, akik a Hungária körúton belül laknak, ma már olyan közösségi közlekedési szolgáltatást kapnak, ami világszínvonalú. Ám amint elhagyjuk a belvárost, a színvonal rohamosan esni kezd. A külső kerületekben rengeteg az autó, és az innen, illetve az agglomerációból eredő, elviselhetetlenül sűrű forgalmat Budapest összes lakója megszenvedi. Ezért mindenképp szeretnék egy olyan programot elindítani, ami a külső kerületek nagy közlekedési csomópontjainak felújítását, modernizációját, rendbetételét célozza. Az olyan csomópontokét, mint például az Ecseri úti metróállomás környéke, aminek a felújítására Baranyi Krisztina és a szakértői egy kiváló tervet tettek le az asztalra; innen épp oda megyek (az interjú márciusban készült – a szerk.), megpróbálok segíteni neki abban, hogy rávegyük valahogy a képviselő-testület többségét, hogy ne akadályozzák tovább a felújítást. Persze, nem ez az egyetlen olyan nagy közlekedési gócpont, amit rendbe kellene rakni: ott van az Örs vezér terének környéke, ami a mai napig nincs akadálymentesítve: se mozgólépcső, se lift, se babakocsival, se mozgáskorlátozottként nem lehet átkelni a Kerepesi út egyik oldaláról a másikra; vagy a Köki, ahol borzalmas állapotok uralkodnak, évek óta egyetlen mozgólépcső sem működik, és térdig lehet gázolni a szemétben. De a Határ út és a Mexikói út környékén sem jobb a helyzet, a boltok nagy része bezárt, folyamatosan romlik az infrastruktúra. A jelenleginél sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani ezekre a csomópontokra, mert mára olyan “diszkomfort pontokká” váltak, amik nagyon sokakat elriasztanak attól, hogy a közösségi közlekedést használják. És persze – hogy a “hardcore közlekedésről” is beszéljek egy kicsit –, a HÉV-vonalak és az elővárosi vasúthálózat rendbetétele sem halasztható tovább: mind a csepeli, mind a ráckevei HÉV felújításáról kész terveink vannak, amiket nagyon szeretnék főpolgármesterként megvalósítani – már csak azért is, hogy ne Lázár János, hanem a budapestiek igényei, érdekei diktáljanak ezekben az ügyekben. A Galvani híd megépítését is fontosnak tartom: a körgyűrűs kapcsolatok fejlesztése mindannyiunk érdeke, akár villamossal, akár kerékpárral, akár autóval járunk, a belváros elkerülhetőségét javítani kell. Ebben nagy viták voltak, a főváros igyekezett minden módon megakasztani ezt a projektet; én azt ígérhetem, hogy ha megválasztanak, azonnal leállítom a kapcsolódó, a hídépítés ellen indított pereket, és azon leszek, hogy a kormányt rászorítsuk arra, hogy támogassa ezt a beruházást.

9: Mi a helyzet a dugódíjjal? Lesz elég ereje, bátorsága, hogy keresztülverje ezt a régóta esedékes változtatást?

VD: Jelenleg törvény tiltja a behajtási díj bevezetését, és nemigen hiszem, hogy ez a közeljövőben változni fog.

9: Térjünk vissza magára a főpolgármester-választásra: a közvélekedés az, hogy Karácsony Gergelyt bajosan lehet megverni Budapesten. Gondolom, ön máshogy látja, különben nem dobta volna be a kalapját a ringbe.

VD: Szerintem igenis le lehet győzni Karácsony Gergelyt az idei választáson. Nemrég láttam egy nagymintás közvéleménykutatást, ami azt mutatta, hogy tízből hat budapesti elégedetlen a főpolgármester teljesítményével, és szívesen leváltaná. Nyilván egy nagyon vegyes, heterogén választói réteg: vannak köztük ellenzékiek, aki sosem voksolnának egy kormánypárti jelöltre és fideszes magszavazók is; de azt állítani, hogy a többség elégedett lenne a városvezetés elmúlt öt évben mutatott produkciójával, biztosan nem lehet. Hogy ebből az alapvetésből kiindulva tudunk-e úgy kampányolni, hogy hitelt érdemlően megmutathassuk, lehet ennél jobban is igazgatni a várost, hogy vannak terveink arra, hogy hogyan lehetne hatékonyabban működtetni az intézményrendszert, újraindítani a városfejlesztési projekteket, és meghaladni az elmúlt éveket beárnyékoló pártpolitikai csatározásokat, az a következő két hónap során ki fog derülni. Én mindenesetre ezen leszek, ezért dolgozom nap, mint nap.

9: Ha megválasztják, akkor sem lesz könnyű dolga. Ha igaz, a nagyberuházásokat még mindig Lázár János felügyeli.

VD: Ma még igen, aztán majd meglátjuk, hogy a választások után, hogy alakul majd a kormány struktúrája. 2026-ban parlamenti választás is lesz, a következő főpolgármesteri ciklus több mint kétharmada már egy másik kormányzati periódusra esik majd, még az sem kizárt, hogy másik kormány lesz, mint ma – az meg végképp nem, hogy egy másik miniszter fogja felügyelni ezeket a területeket. Én mindenesetre nem szeretném Lázár Jánoshoz igazítani a Budapest-politikát, inkább fordítva, őt igazítanám a fejlesztési céljainkhoz.

9: Ha jól értem, abban bízik, hogy ha megválasztják, a főpolgármesteri ciklusa második felében már jobb lehetőségei lesznek arra, hogy komolyabb fejlesztéseket, beruházásokat indítson el. Ami persze, ha a második ciklusnak is nekivágna, az újraválasztási esélyeit is komolyan javíthatná.

VD: Igen, de ezt nem pusztán a kormányzati struktúra várható átalakítása miatt gondolom így, hanem azért is, mert bízom benne, hogy az Európai Bizottsággal folytatott háborúskodásnak az EP-választások után, az új EB felállításával és Magyarország soros elnökségével vége szakad. Az ország és benne Budapest nagyon megszenvedi, hogy nem fér hozzá az európai uniós forrásokhoz; azt remélem, hogy ez a helyzet hamarosan változni fog.

Dávid Imre

Fotók: Stépán Virág