Hagyomány és partitánc pénteken

A Trafóban a sub.lab.pro / Jenna Jalonen RING című munkája látható január 10-én, pénteken 20 órától – az előadás nemcsak ropja, adja, de vizsgálja is a tárgyát, a körtáncot, mint olyat.

Jenna Jalonen régóta Budapesten él, és a magyar kortárs tánc egyik nagy erejű alkotója. A közegre jellemzően ő is számtalan együttműködésben vesz részt. Akár táncol, akár koreografál, lehengerlő a lendülete, a humora – aki egyszer is látja alkotóként, soha nem felejti el.

„Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, akkor a Ring arra keresi a választ, amivel minden strukturálisan építkező absztrakt koreográfia szembe találja magát, hogy mit (nem) enged meg a szerkezet, a rend, a szabály. Meddig merészkedett a renden belül a szabadság. A nézők érkezésekor egyesével beszállingózó táncosok már az elején kirajzolják és mozgásba hozzák a körformát. Lépések, lépegetések, irányváltások, kis sasszé, rövid hátramenet, és újra elölről. Hét fiatal nő – tetőtől talpig maszkulin szettben: nyakig gombolt, hosszú ujjú fehér ing, szürke nadrág, fekete tánccipő – cifrázza a kezdő mozgásképletet. Hozzátesz és elvesz, tágítja és szűkíti a kört, egybekapaszkodik és elenged, szaporáz és lassít; járja puhán, járja kopogósan, járja mindenhogyan, de legfőképpen ritmusra járja. Lényegtelen, hogy karikázó vagy kóló, vagy annak átirata, amit látunk. Nincs jelentősége, hogy magyar, szerb vagy hottentotta a felhasznált lépés- és mozgásanyag. Nem perdöntő, hogy melyik tájegység, milyen dialektika – csak a konstrukció, a feszes, pattogós, fegyelmezett konstrukció és a tiszta, lecsupaszított, körítésmentes mozgásanyag monoton lüktetése számít – írja az előadásról Králl Csaba az Élet és Irodalomban.

„Jelen társadalmunk legmegosztóbb kérdéseinek egyike, hogyan ápoljuk a hagyományt. Jalonen úgy ápolja, hogy bekebelezi, újraírja, reflektál rá. De ezzel még nincs vége, belegyúrja a ma élő hagyományt, a partik világát is. A hagyományt a hagyományba, az élőt a holtba. Amiben az az igazán szép, hogy nem tudjuk, mert pontosan nem tetten érhető a koreográfiában, a részletek szintjén biztos nem, meddig tart a múlt, és hol kezdődik a jelen” – állapítja meg a szerző.

Fotó: Trafó