Hírcsokor: éhes, farkasmosolyú ellenerők

Megint a dedukció módszerét választjuk e helyt. Amerikai idő szerint csütörtökön televíziós elnökjelölti vita volt az Egyesült Államokban. Két jelölt vitatkozott, egy volt és egy jelenlegi elnök. Trump hozta a személyre szabott kötelezőt: önmagát tette meg aranyborjúnak, hőzöngött, mellényeskedett, hazudott és kihívta Joe Bident egy 18 lyukas – a handicapről nem beszélt – golfviadalra. Benyalt Putyinnak, savazta Zelenszkijt. („Kétszázmilliárd dollár, rengeteg pénz” – lobbantotta Biden szemére az ukrajnai katonai segély mértékét: „Zelenszkij idejött, és annyi pénzzel lépett le, hogy azt kell mondjam, ő a világtörténelem legjobb kereskedelmi ügynöke.”) Trump nem beszélt a szétlőtt országról, a több százezer áldozatról, a putyini agresszióról; megszolgálta a 2016-os elnökválasztási nyereséghez nyújtott orosz hackersegítséget. Az afganisztáni 2022. augusztusi amerikai rapid kivonulás miatt erősen korholta Bident. Joggal. Joe Biden, aki 2020-ban megverte Trumpot, csak három évvel idősebb nála, de Trump fittebbnek látszott a hazugságáriájában. Biden motyogott, bukdácsolt a saját mondataiban, csak nagyon későn lendült bele, inkompetens matuzsálemnek tűnt. Nem akármi történt ezután: Amerika és talán a világ legfontosabb liberális hírforrása – amely rovatvezetői szinten már februárban találgatta egy másik demokrata elnökjelölt indítását –, a The New York Times a vita után, érdemei elismerése mellett, szerkesztőségi cikkben szólította fel a versenyből való kiszállásra a jelenlegi elnököt. Ami sok optimizmusra nem ad okot a novemberi amerikai elnökválasztás tekintetében.

Európa második legfontosabb országában, Franciaországban előre hozott parlamenti választás első fordulóját tartották – jövő vasárnap jön a második –; Marine Le Pen szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülése az előzetes adatok szerint 34% körüli eredménnyel végzett az első helyen, a szocialista tömörülés 29%, Macron liberálisai 20% magasságában állnak most. A fejlemények sötét fellegeket vonnak Gallia szikrázóan kék egére, és a júliusban kezdődő újabb párizsi olimpiára is árnyat vetnek. Európa számára további negatív hír, hogy a mai nappal megkezdődött Magyarország soros uniós elnöksége. A magyar diplomácia szakszerű, hivatalos lebonyolítást ígér – amiben nincs okunk kételkedni –, de a „fejétől bűzlik a hal” elv alapján az Orbán–Szíjjártó-tandem hozhat meglepetéseket orosz- és kínaibarát politikájával és az egész Nyugat elleni, régóta bizonyított árulási hajlamával. Utóbbi hírhez tartozik, hogy a fáradhatatlan Orbán Viktor vasárnap Bécsben a rossz pedigréjű FPÖ (Osztrák Szabadságpárt – ez az egykor Jörg Haider vezette párt volt az, amelynek fontos belpolitikai szerepe miatt az Unió Ausztriát jó ideig szégyenpadra ültette) és a különböző igazságügyi eljárásokkal már szembesült szlovák üzletember, volt cseh miniszterelnök, Andrej Babiš ANO pártjának részvételével új európai parlamenti képviselőcsoport gründolásába kezdett. Ez a szélsőjobboldal újabb, ambiciózus formációja lehet, ha sikerül négy további országból származó taggal bővíteni a kezdeményezést. Az olasz Matteo Salvini Ligája lehet az egyik ilyen: ő már üdvözölte a frakcióalapítási kezdeményt, bár csatlakozási szándékot nem jelentett be; aztán ott a lengyel Jog és Igazságosság (PiS), amely 50-50%-ban szavazott az Orbánt kikosarazó olasz miniszterelnök asszony ECR tömörülésében maradás, vagy az orbániádához csatlakozás mellett. Nem lennénk meglepve, ha a magyar miniszterelnök valamilyen módon megtalálná a módját, hogy a romániai RMDSZ kilépjen a mérsékelt Néppárt frakciójából, és lecsatlakozzon az új alakulathoz. Az Unió és a nyugati világ egész politikáját korunkban meghatározza az ukrán–orosz háborúhoz való viszony: a magyar kormányt sajátos csoport” vezeti, de Kijivnek annak ellenére „sikeres a kapcsolata” Magyarországgal, hogy Orbán Viktor kormánya „ezt a bizonyos csoportot” képviseli – mondta Olha Sztefanisina európai és euroatlanti integrációért felelős ukrán miniszterelnök-helyettes az Ukrajinszka Pravda szerint.

A hazai politikára térve: a DK elnöke individuálpszichológiai szakértők szerint is meg van menve – az Index/ATV-nek adott interjúja erre ékes példa –; Gyurcsány szerényen Jézus Krisztushoz hasonlította magát, Dobrev Klárit, Varjú Lacit, Gréczy Zsoltit és Vadai Ágit pedig az apostolokhoz. Ajvé, mondja hasonló esetekben a názáreti népe, tegyük hozzá: teljes joggal. Gyurcsány védi a dékás mundér becsületét, arról beszél a már együttműködésében is beszédes médiakonglomerátumban, hogy „hiába van valakinek 30 százaléka, azért be kell állni a sorba”. Tudom, aprócska porszem vagyok a Demokratikus Koalíció magosából, mégis egy személyes élménnyel hozakodom elő ezúttal. Magam kétszer jártam Farkasházy Teddy humorista és nemzetmentő szárszói szeánszán, 1993-ban – amikor a „székházügy” (MDF–Fidesz–Tisztikaszinó) miatt György Péter médiaesztéta morálisan joggal és politikailag roppant kontraproduktívan gyalulta a földbe Orbánt –, illetve valamikor a 2010-es években, valószínűleg azon, ami az utolsó volt. Annyi biztos, Heller Ágnes még közöttünk volt. Farkasházy szárszói telkén van főház, mellékház, volt többféle sátor. A mellékház ablaka volt nyitva, mintegy pultként belül asztal, mögötte szakszemélyzet, tőle lehetett spriccert kérni. Álltam az ablaknál, előttem még vagy három nemzetmentő, mikor is Gyurcsány Ferenc „jő pihegve” piros Converse tornacipőben, laza farmerban és rózsaszín ingben. Mint a jampec egy népszínműből, jött nagy garral, széles mozdulatokkal üdvözölte a jelenlévőket, volt egy-két keresetlen szava a nemzet megmentéséről és az orbáni mocsárból kilábalás mikéntjéről, majd az ablakon beszólva kért egy fröccsöt. Kénytelen voltam rendre inteni: „Feri, ez itt egy sor! Mindenki erre vár.” Hát ennyit a fjordokról, meg a sorokról. Mindenesetre sokan mondják, Lendvai Ildikó például, ha Gyurcsány nem mond le, nem lesz hiteles baloldal, hiteles szociáldemokrácia jó ideig Magyarországon. 

A Vadvirágos Budapest koncepciójáról írt az Átlátszó.  „A »Vadvirágos Budapest« ma annak a kertészeti programnak a neve, amelynek keretében a jól ismert (és néha a fideszes jelöltek által lekaszált) „méhlegelőket” létrehozták. 2022–23-ban azonban ezen a munkacímen emlegették budapesti ellenzéki politikusok azt az újonnan létrehozandó egyesületet is, amely Karácsony Gergelyt és több kerületi ellenzéki polgármestert támogatta volna a budapesti főpolgármester-választáson és az önkormányzati választásokon. (…) Van egy informális, egymással jóban levő csapat polgármesterekből és budapesti képviselőkből, ide tartozik például Pikó András, Baranyi Krisztina, Soproni Tamás és Kerpel-Fronius Gábor” – továbbá Őrsi Gergely, aki a hírek szerint kilépni tervez az MSZP-ből –, „de Karácsony is inkább itt érzi jól magát, mint a DK–MSZP-s közegben”. A sikeres polgármesterek kezdeményezése kimondva-kimondatlanul a „Gyurcsány-problémára” adott válasz lett volna.Több ellenzéki szereplő megerősítette, úgy vélték, olyan szereplők, mint Baranyi, Pikó vagy Soproni Tamás és persze Karácsony Gergely közös kiállása ellensúlyt képezett volna a DK-val szemben. A DK-nak választania kellett volna, hogy szembekerül ezzel a csapattal (például saját jelölteket indít rájuk), vagy hátrébb lép és támogatja a »vadvirágos« jelölteket, cserébe saját polgármesterei támogatásáért. Bár a „Vadvirágos Budapest” ötletgazdái között több momentumos politikust is találunk, „ennek ellenére forrásaink szerint a párt elnöksége amellett volt, hogy a párt tagjai pártszínekben induljanak. Egy momentumos forrásunk szerint Donáth Anna támogatta a vadvirágos stratégiát, azonban az egyeztetések idején még nem ő volt a párt elnöke, hanem a pártos indulást preferáló Gelencsér Ferenc. Egy másik általunk megkérdezett momentumos viszont úgy látta, hogy a pártvezetés megosztott volt a kérdésben, és úgy véli, ha hivatalosan is a pártvezetés elé kerül a stratégia (ami nem történt meg), végül elfogadták volna (…) épp a Momentum húzódozása miatt bukott el a vadvirágos terv.” 

Magyar Péter formációja nemcsak szavazókat szívott el a korábbi pártoktól, de általánossá tette azt a nézetet, hogy Gyurcsány Ferenc és a DK a NER része, a rendszer egyik fő támasza. „Korábban a Momentum is próbált rávilágítani erre, de ez nem volt hiteles, hiszen a párt már összegyurcsányozódott.” A Tisza Párt alig folytatott látható fővárosi kampányt, mégis, az országos EP-választási kampány farvizén haladva Budapesten is a legerősebb ellenzéki párttá vált. Hogy ennek mi lesz a konzekvenciája a főváros közgyűlésében, arról még kevés elképzelésünk lehet. 

Apropó: az Átlátszó – és a Transparency International – ellen vizsgálatot indított a putyini ihletésű Szuverenitásvédelmi Hivatal, a 444  pedig annak a kettős dicsőségnek lett bezsebelője, hogy egyszerre került – Magyarországról egyedüliként – az Orosz Föderáció nemzetközi tiltólistájára és lett a DK-s propagandamédia, a Nyugati Fény által bojkottálásra javasolt oldal – mert egy véleménycikkben „lepaprikajancsizta” Gyurcsányt. (Vö. a szabad sajtó alapelvével, miszerint a hír szent, a vélemény pedig szabad.) Bár kis, önkormányzati média vagyunk, szolidaritásunk természetes a két megtámadott oldallal. 

Összegezve: ha Trump győz, a világ veszít. Trump legjobb ellenfele nem biztos, hogy Joe Biden. Európa vergődik. Éhes, farkasmosolyú ellenerők állnak készen arra, hogy széttépjék az eddig domináns Nyugatot. Hazánkban a 2024-es választás – leginkább annak európai parlamenti része – erősen lenullázta a magyar „baloldalt”, új felállás van, még semmit sem tudunk, hogy mi és hogyan lesz. (A fiataloknak: az 1989. nyári hangulat volt hasonló.) Kistérségünkben, Ferencvárosban viszont a június 9-én megválasztott képviselők átvették a mandátumukat, október 1-én hivatalosan is munkába állhatnak. Progresszivista, előremutató célokért fognak feltehetően munkálkodni, ami jó lesz Ferencvárosnak. Kérdés persze, hogy a tágabb környezet – főváros, „kurva ország”, Európa és a széles nagyvilág – mit enged majd. 

– vba –