A vas és a cél – Ferencváros vasútállomás

Felülnézetben északról délre, mint kétfejű karizom, eredés és tapadás között a keleti és a nyugati rendező egymás mellett futó sínrostjai – térkép e táj.

A külső-ferencvárosi vasmuszkli története a városrész történetének elválaszthatatlan része – amit eddig csak kívülről sejtettünk, most meg is láthattuk Kecskeméti Csaba állomásfőnök kalauzolásával.

A széles környék sokáig Budapest éléskamrája volt, ahová a Dunán, majd 1900 után mindinkább vasúton szállítottak hatalmas mennyiségű élelmiszert és alapanyagot. Ma is ez a pályaudvar köti össze vasúton Kelet-Magyarországot és a Dunántúlt.

Az Illatos út fölött két szinten futnak át a sínek, a fölső a keleti gurítódombhoz tartozik. A vasutasok, mint egy hatalmas maketten, minden irányból megmutatják a valóságot nekünk, felnőtt gyerekeknek. Felénk gurul, vagy gyorsulva távolodik egy-egy 60–70 tonnás kocsi. Ekkora tehetetlenség, amit megnézünk elölről, hátulról és felülről is, játszinak tűnik, nem ijesztőnek, a nehéz test karnyújtásnyi közelségű vassvungja mégis drámai erejű.

A fordítókorong, mint óriási forgószínpad, ugyancsak mágikus látvány, ám itt a „rendező” egészen másra utal, mint a színházban. Az „aggatás” meg a kocsik szétkapcsolását jelenti. A Gubacs-rendező felé húzott szerelvény szabályos zenei hangot ad, hallgatjuk, ahogy a célfékező fékelemei csilingelnek a kerekeken.

A villanyfűtőház hétköznapi méretekhez szokott szemnek elképesztően nagyvonalú, csupavas traverzek alkotta tér. Bent legalább tucatnyi mozdony, amelyekkel a szakemberek csendben dolgoznak, a tér közepén pedig, a mozdonyok felett átívelő szerelőhídon szobanövények, az egyik srác szereti őket. A csarnok előtt olajoshordókból vasfűrésszel és hegesztővel komponált kisvonat-virágágyásokba ültetett, meseszép virágok elégedetlenkednek a szürke novemberi időjárással. Elmegyünk egy áramszedő mellett, nagyobb, mint egy villamosé. A mondás szerint elképzelem, mekkora nagymama kellene alá.

Korábban a ferencvárosi pályaudvaron rengeteg olyan létesítmény volt, amely komplex módon adott a munkavállalóinak közösségi, szociális, szabadidős és egyéb lehetőségeket is: MÁV-állomás régi tereptárgyait soha korábban nem láttam még ilyen szépnek.

Proics Lilla

GURÍTÁS ÉS ELEGYRENDEZÉS
A kiegyezés után kapcsolták össze a főváros három – különböző társasághoz tartozó – vasútvonalát, fejpályaudvarát az összekötő vasúttal (ma körvasútnak hívjuk), és benne az Összekötő vasúti híddal. Ennek pesti oldalán épült ki 1877-re Ferencváros vasútállomás, amely jelenleg is az ország legnagyobb forgalmú és területű pályaudvara. Eleinte főleg a környék élelmiszeriparát (malmok, vágóhidak) szolgálta, de hamarosan meghatározó lett a távolsági teherforgalomban is. Az ország egyik felének állomásairól érkező vonatokat itt szedték szét kocsikra, hogy belőlük a célállomás szerint új vonatokat állítsanak össze. Ez az elegyrendezés ma is zajlik itt, például gurítással a gurítódombon. Később terjedni kezdtek az irányvonatok, amelyeknek elvileg csak áthaladniuk kellene itt, de a fuvarozó magánvasutak tevékenységének is központja Ferencváros, sokszor itt cserélnek mozdonyt, mozdonyvezetőt, itt várakoztatják átmenetileg a vonatokat, ha nem férnek fel azonnal a hídra. A személyszállításban kisebb a pályaudvar szerepe, különösen most, hogy az ide befutó belgrádi vonal kiesik az átépítése miatt, de Kőbánya-Kispest és Kelenföld között ma is megállnak itt az S36-os és G43-as személyvonatok.

– ti –

Fotók: Stépán Virág

(Megjelent a 9 magazin 2024. december – januári számában.)