A szerk.: A szuverenitás szégyenének éve és a jövendő

Hogy a szekunder, másodlagos szégyen velünk él tizennegyedik (valójában tizennyolcadik) éve, az közhely. Hogy ez a szégyen primér, elsődleges szégyenné vált, az is hosszú folyamat eredménye, de a most záruló évben fizikailag is nyilvánvaló lett. Személyes fájdalom látni a magyar miniszterelnököt, amint megrázza a háborús bűnös Putyin véres kezét, aztán szájnyalogatva nyakkendőt babrál, lábat ráz, és más pszichomotoros devianciákat mutat fel tartótisztje társaságában. Veszélyes világban élünk, és bár a világ mindig is az volt, a nemzetközi helyzet most nagyon felfokozódott. Jövőre sok minden eldől, és ezt nem csak Orbán mondja. Európai parlamenti választások, nálunk önkormányzatival súlyosbítva, elvileg az év második felében magyar elnökség az EU-ban (amitől az Unió 500 millió lakosa közül 497 milliót kiver a víz), amerikai elnökválasztás, labdarúgó-kontinensbajnokság – csak hogy néhány fontosabbat említsünk. Minket itt az önkormányzati választás és a médiaszerep érdekel a legjobban.

Majtényi László volt ombudsman és az ORTT egykori elnöke írt erről az ÉS november 3-i számában. „A 2019-es önkormányzati választás, különösen ha a mából tekintünk rá vissza, jelentős, az ország lakosságának egyharmadára kiterjedő (!) siker volt, amellyel hatalmas online és print önkormányzati sajtóportfólió járt együtt. Az ellenzéknek e sorok nem megmondóember szerzője szerint a legelső feladata volt létrehozni a kormányzati heccsajtó kihívójaként a vele szemben is kritikus, az országlakosokhoz eljutó szabad sajtóhálózatot. Nem pedig a Kesma hasonlóan riasztó konkurensét működtetni, de nem is a mindenkori polgármester talpnyalóját. A Kesma kihívójaként szabad, kritikus médiarendszert kellett volna építenie rögtön az önkormányzati választások után. A másik feladat lett volna a szabad, szolidáris és demokratikus Magyarország híveiből a nagy, a közepes, majd a kisvárosokban és a falvakban megszervezni a helyi és nagyközösségi feladatokra mozgósító Demokrácia Klubokat. Az első annyira nyilvánvaló volt, hogy akadtak komoly kezdeményezések, a hamvába holt Szabad Városok Szövetségében, és azon kívül Budapest, Szeged, Érd, Pécs, Dunaújváros ellenzéki vezetői is felkarolták, bár számomra azért kérdés, hogy a tervezett sajtóbirodalom függetlenségéről mit is gondoltak. Az infantilis, parókiális érdekek a kezdeményezéseket kinyírták. A másiktól, a pártérdekeken felülemelkedő demokratikus hálózattól a pártönzés irtózik. 2023-ban az az evidencia is lomtárba került, hogy nem az összefogás, hanem annak politikája bukott el. Oda jutottunk, hogy a nagyobb ellenzéki pártok, noha olykor szemtelenkednek Orbánnal is, azért egymás kibelezésére helyezik a hangsúlyt. Akadnak továbbá ellenzéki csoportok, politikusok, akik meg a zsarnokság konstruktív ellenzékének szerepére pályáznak. Mindezek ellenére könnyen lehet, hogy a 2024-es önkormányzati és európai választások szolid ellenzéki sikereket hoznak. Ha így lesz, azt a lehetetlen körülmények között dolgozó, az egymást szalámizó pártokra értetlenül tekintő aktív demokrata polgároknak, néhány kiváló, erkölcsileg megalapozott régi önkormányzati motorosnak és a 2019-ben feltűnt erényes, szorgalmas és tehetséges új csoportok, polgármesterek mellett olyanoknak lehet majd betudni, akikhez viszont a demokratáknak nincs közük. Nagyon gyakran maga a zsarnokság győzi le önmagát. Sötét van. Egyelőre.”

Elnézést a hosszú idézetért, de magam sem írhattam volna szebben. Harc van, háború, önkormányzati szinten is, érdemes figyelmesen olvasni lapunk beloldalait is! A NER most új csodafegyverrel áll elő, a remekbe szabott Kocsis Máté ún. „szuverenitásvédelmi törvényt” nyújtott be, amit a Fidex bátor emberei meg is szavaztak. A törvény nyilvánvalóan orosz mintára készült, az „idegen ügynök” hangalak lefordítása magyarra. Cenzúratörvény cenzúrahivatallal, bárkire ráhúzható vád, ha „külföldről” (tehát az EU-ból is!!!) kap 13 euró 57 centet bármire, ami nem NER. Ilyen még a Kádár-rezsimben sem volt. Hogy mi lesz belőle, az beláthatatlan. „A kormány úgynevezett szuverenitásvédelmi törvénycsomagot nyújtana be azon politikusok, pártok, civil szervezetek és médiaszolgáltatók ellen – foglalta össze a 444 –, amelyek külföldi finanszírozásból is szereznek támogatást. Ennek részeként új – a szebb napokat látott, ma már jobbára pártpolitikai célokra használt ombudsmani hivatalhoz hasonló – állami szervet hoznának létre, alaptörvényt és büntetőtörvénykönyvet is módosítanának.”

Aminek az lenne a célja, hogy „megnehezítsék azok dolgát, akik külföldön dollárért árulják a hazánkat”, és hogy „borsot törjenek” a „baloldali újságírók, álcivilek és dollárpolitikusok orra alá”. Also sprach Kocsis Máté, és ebből még komolyabb baj is lehet. De az angolszászul Mongolian clusterfuck* néven emlegetett jelenség mindenképpen.

* Hiábavaló próbálkozás egy probléma megoldására úgy, hogy több szakértelem helyett több embert igyekeznek hadba állítani.

Vágvölgyi B. András

Fotó: Déri Miklós

(Megjelent a 9 magazin 2023. december – 2024. januári számában.)