Maga Gyurcsány – valamint dráma a Bakáts téren

Ilyenkor, június második felében lelassul az élet. Dögmeleg is van, az iskolának is vége, ritkítják a tömegközlekedést, jó annak, akinek van légkondija, akinek nincs, az a 4-6-osra menekül a hőség elől. Jobb kerületekben van párakapu, szerencsére a miénk ilyen jobb kerület. Ezenközben labdarúgó-Európa-bajnokság is zajlik, nemcsak Németországban, de a Bakáts téren is. Valamint Gyurcsány.

Nem a halott plüssállatot jöttem rugdosni! Nem mond le, oké, nem mond le. Kunhalmi például lemondott. Majd októberben dönt a vezetőség és a tagság egy párton belüli konzultáció keretében. Erről csak azért is kezdtem beszélni, mert a hvg360 – portálunk által is szemlézett – elemzést közölt kerületünk politikai csatározásairól, s abban egy dolog megérdemli, hogy emlékeztessünk rá és kiemeljük: jelesül az, hogy Gegesy Ferenc volt – sikeres – eszdéeszes polgármester (1990–2010) és Baranyi Krisztina főtanácsadója (2019–23), az óellenzék – és a „hozzájuk csatlakozott Sepilov” (hogy a szovjetológia és a Pravda-kommunikáció egyik kedvelt fordulatát idézzük itt meg az egyik Hruscsov-ellenes puccs idejéből, nagyjából az ötvenes évek végéről – bár Ferencvárosban Sepilov nem egy volt, hanem négy) – polgármesterjelöltje azt közli, hogy őt személyesen Gyurcsány Ferenc kérte fel a jelöltségre egy merész politikai fordulómozdulat keretében. Hoppá! Gegesy úgy véli, hogy az ő gyenge választási eredménye főleg a Fidesz kampánystratégiájának tulajdonítható, amelynek az volt a lényege, hogy őt Gyurcsány emberének kiáltsák ki. „Igaz, hogy engem februárban felhívott Gyurcsány Ferenc, hogy beszélgessünk az indulásomról, de én már akkor is megmondtam neki, hogy nem értek egyet az országos politikájával. Engem nem lehet Gyurcsány emberének nevezni, az Élet és Irodalomban számtalanszor kritikával illettem az ő politikáját” – magyarázta Gegesy a hvg360-nak.

Az egykori polgármester szerint a Fidesz főleg a kampány vége felé kapcsolt rá a gyurcsányozásra – szerintünk 2006-ban kezdte ezt –, abban bízva, hogy ezzel ártanak Gegesynek, és az ő kiábrándult szavazói náluk landolnak majd. Nem így lett. „A Fidesz többet támadott engem, mint Baranyit” – teszi hozzá Gegesy. Annyit még ehhez, hogy a 444 a lemondások évadján megkérdezte Molnár Zsoltot, az MSZP volt budapesti elnökét pártja eredményéről, és ő óvatosságot ajánlott a visszalépésekkel kapcsolatban. A 444 – mely sajtótermék „bűnszervezetszerű politizálással” vádolja a szocialistákat – interjújában Molnár Zsolt budapesti pártbizalmi beszólt a Ferencvárosban győztes Baranyi Krisztinának, akit a DK és az MSZP sem támogatott. Mint mondotta: „nem mindig annak van igaza, akinek több szavazata van, Baranyi helyében elgondolkodna, hogy az őt korábban támogató pártok elfordultak tőle”. Amire annyi mindent lehetne mondani, és milyen kevés bírná el abból a nyomdafestéket.

Érdekesebb is egy ferencvárosi közösségi élményről beszélni: vasárnap este a Bakáts téren tekintettem meg a skót–magyar Eb-mérkőzést, amely kapaszkodnivaló szalmaszálat jelentett Marco Rossi brigádjának. Mint egy korábbi, ezeken a hasábokon megjelent dolgozatban jeleztem a német–magyar meccs után, hosszú-hosszú ideje nem néztem magyar focit, sem a klubfutball, sem a nemzetközi labdarúgás szintjén. Egy korábbi korban magam is személyesen és ironikusan javasoltam egy regnáló miniszterelnöknek – már megint Gyurcsány! –, szüntesse meg a professzionális labdarúgást legalább tíz évre Magyarországon, legyen a foci tömegsport, hogy ki lehessen lábalni a mély és pénznyelő gödörből, de nem hallgatott rám; mindegy, ezt már megírtam. Tudom, vannak, akik azért utálják a focit, mert Orbánnak tetszik. Mert neki éltető eleme a labdarúgás, a szotyolaköpködés, a VIP-páholy-politizálás, az udvartartás, innen meríti stratégiáját és taktikáját, itt kereste apafiguráit, ebben talált rá a korábbi példaképre, Silvio Berlusconira – aki erről többet akar tudni, olvassa el Rényi Pál Dániel vonatkozó könyvét (Győzelmi kényszer – Futball és hatalom Orbán világában. Magyar Jeti, Budapest, 2021). Kicsit olyan a magyar foci, mint a kokárda: próbálják kisajátítani a népszerű dolgot, és addig sajátítható ki, ameddig a kisajátítani próbálkozóval szemben állók ezt hagyják. Persze, rengeteg pénzt égettek az utóbbi időben kormányzatilag erre, nemhiába nevezték egy időben „nemzeti focializmusnak” a NERsevizmust, tényleg fárasztó, pimpós giccs a Nélküled, tényleg rettenet a széljobb „szurkerek” őrjöngése olykor, tényleg megöklendeztető a Szíjjártó-Dzsudzsák bromance, tényleg vannak emelkedettebb dolgok, mint a focimeccsnézés. De! Valójában ez is egy közösségi élmény, és veszít az, aki teljesen kizárja magát a közösségből. Plusz lett egy szerethető csapat.

A Bakáts téri focinézés például kisközösségi élmény. Kerületi élmény. Magam a második félidőre fáradtam oda, szpotoltam egy helyi országgyűlési képviselőt és néhány (volt) önkormányzati tagot. Vagy kétszáz ember a téren, utoljára május 1-jén láttam itt hasonló köztéri karneválhangulatot. A skót támadójáték csapnivaló. A magyar nem az, csak meddő. A Bakáts téren szép számú tömeg gyűlt az óriás kivetítő elé, valójában remek hangulatban. Amikor Varga Barnabás az öt és felesen ütközött Gunn-nal, a skót kapussal, drámai percek következtek, és küzdelmes játék, lassú orvosi segítség, elkeseredett aggódás. Agyrázkódás és többszörös arccsonttörés. Hosszú szünet, aztán az utolsó huszonöt perc kemény hajtás, sok hibával, nagy magyar nyomás, skót kontrák rossz befejezéssel. Tíz perc hosszabbítás! És amikor a 100. percben, ténylegesen az utolsó pillanatban egy szép támadás végén Csoboth Kevin berúgja, az jó. Öröm a téren. Nemcsak magyar, külföldi is – ukránt és amerikai angolt hallottam a közelemben –, „szép volt fiúk”, ha ezek megverik azokat, vagy amazok nem játszanak döntetlennél jobbat, akkor még be lehet kerülni vigaszágon a következő fordulóba. Marco Rossi szövetségi kapitány sajtótájékoztatóján volt némi sértettség: igen, Szoboszlai nem fut úgy, ahogy szokott, izomfájdalmai vannak, de nélküle nincs ez a csapat. Valóban, a Svájc elleni első félidő pocsék volt, a félmúlt magyar labdarúgást idéző, a németek ellen mindig ott a vereség esélye, és duzzogott Rossi, hogy alulról és felülről is sok kritikát kapott. Az alulban nyilván vannak szurkolók, kommenterek, szakértők és a nép egyszerű gyermekei. A felülrőlt pedig el tudjuk képzelni.

– vba–