A 9 magazin külső munkatársa, Kácsor Zsolt volt a kezdeményező ötletgazdája annak az emlékjelnek, amelyet április 16-án, a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján avattak fel a Boráros téren. De nem ezért írunk róla.
A Boráros tér a holokauszt nyolcvanadik évfordulója alkalmából új köztéri alkotással gazdagodott: Varga Tamás szobrászművész művével, amely a Horthyliget nevű internáló- és gyűjtőtábor áldozatainak állít emléket. Hogy mi köze ennek a kilencedik kerülethez és a Boráros térhez? Annyi, hogy éppen erre vezetett azoknak az áldozatoknak az útja, akiket a mai rabbiképző épületében kialakított toloncházból teherkocsikon vittek a Csepel-szigeten lévő Horthyligetre. Rabbiképző, körút, Boráros tér, majd irány: Horthyliget. Közülük sokaknak: Auschwitz. Hiszen az 1944 tavaszától 1944 késő nyaráig működő táborban több mint hétszáz ártatlan embert tartottak fogva, mintegy kétszázukat pedig Auschwitzba deportálták.
Az április 16-i avatóünnepségen három beszéd, egy szavalat és egy zenemű hangzott el. Akik a zuhogó esőben ott álltak, azok tudják: megrendítő erővel szólították meg a hallgatóságot az előadók, főleg Hegedűs D. Géza színművész, aki Méliusz Józseftől a Jitgadal elégiát mondta el. Az emlékmű ötletét felkaroló, és a felállításának bürokratikus akadályokkal terhelt folyamatát keményen végigküzdő Schiffer János, a Nácizmus Üldözötteinek Országos Egyesülete elnöke azt mondta: mivel a magyar társadalom többsége egyelőre nem nézett szembe a vészkorszakkal, ez a Boráros téri emlékmű lényegében bűnjel. De ha megtörténik a szembenézés, akkor valódi emlékjellé válik azok tiszteletére, akiket az embertelenség pusztított el, ám akik az emberségnek köszönhetően kerülnek be a nemzeti emlékezetbe.
Mester Tamás, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) alelnöke, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) elnöke kijelentette: a magyarországi holokauszt nem 1944. április 16-án kezdődött, hanem sokkal korábban, hiszen a Horthy-rendszer politikájának része volt a különböző szakterületek „zsidóktól való megtisztítása”.
Karácsony Gergely főpolgármester a beszédében azoknak is üzent, akik relativizálják a vészkorszakot és igyekeznek tisztára mosni a Horthy-rendszer s annak névadójának bűneit. Mint mondta: „A holokauszt velünk történt, és nagy részben mi magunk követtük el, erre mindig emlékeznünk kell, ha olyan mondatokkal, tettekkel és politikával szembesülünk, amely visszaálmodja magát a két háború közötti Magyarországba.”
A most felállított emlékjel üzenete vélhetően sokakhoz eljut, hiszen a szóban forgó terület meglehetősen forgalmas: közel a HÉV-megálló, és villamosok is járnak itt. Már messziről látszik a két fémlap, amelyekre gyermekírással vésték föl a Horthyligetre hurcolt újságírók, jogászok, művészek nevét. Varga Tamás elgondolása telitalálat. Hiszen a szemlélőkben megfogalmazódhat a kérdés: gyerekkorukban miért tanították meg ezeket az embereket írni, ha később éppen azért ölték meg őket, mert zsidó létükre írni merészeltek?
Az évforduló kapcsán David Pressman, az USA magyarországi nagykövete is megszólalt. „Magyarország 1944-ben ezen a napon kényszerítette gettóba a magyar zsidókat. Ma, a holokauszt magyar áldozatainak emléknapján felidézzük, ami történt, és azt, ahogyan történt. A soha többé nem egy mantra, hanem felhívás a cselekvésre. Elköteleződés, hogy mindig szembeszálljunk a diszkriminációval és a gyűlölettel” – írta a Facebook-oldalán.
– nie –
Fotó: Kácsor Zsolt és Stépán Virág